London - Kicsi szobam szemetes talaja

Sokat dolgozom, vagy inkabb ugy mondom, keves pihenonapom van. Amikor van par oram este, elmegyunk a sarki ausztral krimoba, megnezzuk a liverpoolt, iszunk guinnesst es orditozunk, hogy halljuk egymas beszedet a szurkolok alapzaja folott. A nagymeretu lakotarsunk kikoltozott, igy elfoglaltam az also agyat egy hirtelen otlettol vezerelve. Rogton rajottem a csalasra, miszerint az also agyak matraca egyel tobb retegbol all, ezaltal nem kell a rugokkal baratkozni ejjelente. Ez roppant konnyebseg. Mivel igy mar sokkal kevesebb feny er, ha akarom, akar aludni is tudok. Furcsamod a lekoltozesem egybe esett azzal, hogy elkezdtem magam otthon erezni. A ruhakat a felettem levo agy racsaira aggattam szaradni, hevenyeszett baldachint szerkesztettem az agy kore, felszereltem egy lampat a fejem fole, hatvan wattosat, torolkozobol gyurt buraval. A szoba tele van regmult idok lakoinak szamtalan szuvenirjaival, igy eshetett meg, hogy mindannyiunkra jutott egy-egy egeszalakos tukor, fejenkent harom, kulonbozo szinu, meretu es allapotu torolkozo, egy uveg noi parfum, tizenot uveg ferfi parfum es legalabb ennyi dezodor, szappan, kockas vendegpapucs, polok, zoknik, es kaja, kaja, kaja. Nem emlitettem meg a komplett, megfazas elleni gyorssegely-csomagot, amit az indian nosteny, Horkolo Hegy hagyott itt. Ezen felul talaltam egy igen erdekes konyvet egy amerikai road trip-rol es egy oriasi albumot a japan tetovalasokrol. Eme konyv felbukkanasa egyideju volt a periodussal, amikor megismertem litvan pajtasnomnek tetovalasokrol szott almait, illetve, hogy elkezdtem nezni a tv-ben egy tetovaloszalon mindennapjait bemutato sorozatot. Felebredtem az egeszen idaig makacsul kitarto elkepzelesembol is, hogy a gitaromon klasszikus elgondolasu improvizaciokat jatsszak. Ujra meghatott a blues, ujra at tudtam erezni es ez nagyon jol esett. Van valami herelt a klasszikus zeneben.

London - Napfenyes Ausztraliaban kieg a szemed ha nem vigyazol

Felkeltem kenyelmesen del elott tiz perccel. Reggeli, na az nincs, mert az szigoruan tizenegyig van. Ha lenne, vajas croissant lenne teaval, utana altalam magyarul nem ismert nevu pekaru piritva, vajazva, a simpson csalad utemere a babzsakfoteleken. Ennek hianyaban elso utam a forroviz-keszito gephez vezet, ahol elkeszitem a teat es csendben eledezem a simpson csalad utemere. Neha felbukkan egy-ket lakos, bar ez ilyenkor nem jellemzo. Ha maskepp lenne, ket ausztral a laptopjat nyomogatna a babzsakfoteleken kinyujtozva. A kicsi ausztral, aki takaritonot jatszik, amig nem jatszhat dadust, ilyenkor mar javaban porszivozik az emeleteken, kellemes, otthoni hangulatot kolcsonozve a plusskarpit ellenere minden eletet nelkulozo folyosoknak.
Egy gyors seta a harom percnyire levo kozertbe es a kezemben a reggelim ket napra elore. Egy het mulva megelegelem, hogy mindennap tukortojast eszem es valtanom kell, de addig degeszre eszem magam reggelenkent. Egy ideje nem lehet kijarni a hatso kertbe, mert irdatlan szemethegy terpeszkedik az ajto mogott. A menedzser kisse trehany, ha mondhatom igy. Sulyos problemai vannak a parbeszed koncepciojaval is, igy ha vele kenytelen valaki beszedbe elegyedni, amire sokszor kenyszeriti a balszerencsejuk folytan a nappaliba tevedt lakokat, kivetelesen tisztan megjelenik barki szamara, mi a kulonbseg parhuzamos monologok es dialogus kozott. Nem is tudom, talalkoztam-e olyan emberrel rajta kivul, aki mindig csak oszt es sosem reagal. Remes termeszete miatt egyes szamu kozellenseg itt, minalunk. Ez koszonheto a kis ausztralnak is, aki barkit beavat barmilyen pletykaba, tetszoleges melysegben. Ha hinni lehet a hireszteleseknek, a gondnok nemes brit csalad sarja. Egy, a szuleivel folytatott heves vita utan otthagyja csaladjat, megtagadvan a penzugyi es inellektualis ertelemben is meses orokseget, hogy renegat tusko lehessen del-sziberiaban. Egy alkalommal ausztraliaban egy zenes rendezvenyen segedkezik, ezt kovetoen sokat utazgat a kenguruk foldjen. Negy napi megszakitas nelkuli szorfozes es tabortuz koruli ivaszat utan az ausztral riviera egy eldugott obleben, vegyszerek hatasa alatt, elteved a bozotosban, ahonnan csak masnap kerul elo egy kopott fekete bordzseki buszke tulajdonosakent. Az estere csak masok beszamoloibol kepes visszaemlekezni. Britfoldre visszatelepulve egy kocsmai kviz alkalmabol osszebaratkozik egy vallalkozoval, akit lenyugoz ismereteivel a kiribati vagtazomajom szocialis erzekenysegevel kapcsolatban. A vallalkozo epp egy kompetens, de fiatalos vezetot keres ujonnan nyilo diakszallojaba a londoni kenguruvolgyben, a felajanlott posztot hosunk kis gondolkodasi ido utan el is fogadja. Negy ev eltelik, hosunk dagadt lesz es budos, ideggyengeseg tamadja meg, allapota lassan, de biztosan romlik. Kuloncsegei regmult rutinjainak eltorzult visszhangjai, valamint egyfajta remult identitaskereses abszurd megnyilvanulasai. Egyre kevesebben veszik a faradsagot, hogy felkutassak benne a szeretheto embert, igy aberracioi egyre markansabban jelennek meg a kulvilag szamara is, amivel valamikor vegervenyesen elvesztette a kapcsolatot. Keves emberrel erintkezik rendszeresen, havonta egyszer egy irodalmi korbe latogat, ahol hozza hasonlo muertok filozofalnak egy kocsmaban.

London - A hetes szoba

A szobam egy tuzfalra nez. Igaz, roppant hangulatos tuzfalra. Meg nem emlitettem talan, hogy feltetlen rajongoja vagyok az angol epiteszetnek es a teglak latvanya engem megnyugtat. Lehet, hogy toportyu koromban teglakat olelgettem, ha a szuleim nem neztek oda. Bar az is lehet, hogy ok mindvegig tudtak errol az abnormalitasomrol es ezert akartak mindenaron egyetemre kuldeni, nehogy beteljesitsem komives-sorsomat. A tuzfal termeszetesen roppant magas es elveszi a kilatas majdnem egeszet, kiveve egy kis szegletet az egnek, amit bizonyos poziciokbol latni lehet. Sajnos en az agy elso emeleten lakom, igy bameszkodasrol szo sem lehet. Alattam Arvi, a lett furko el es virul. Naphosszat oli a vietkongokat a laptopjan, vagy ha epp szunetet tart, visszataszito modon telefonal es ezzel egy idoben koszos tanyerokat halmoz fel. A masik foldszintes hosszutavos Rocco, a sziciliai divatfenevad. Hasonlokepp a masikhoz, o is naphosszat a gepet bujja, de o inkabb focimeccseket nez es tippmixel. A ruhai a legkulonfelebb helyeken vannak kiallitva a szobaban, ugyhogy mikor atkoltoztunk ide francia partimajom baratommal a szomszedos szobabol, nem hittuk el, hogy itt tenyleg csak ket ember lakik. A szemkozti lakosztalyba rovidesen ujabb sziciliai kommando koltozott, ket antik istenno es egy pithecus. Veluk sokat szocializalodtunk, beszelgettunk napestetol hajnalig, ittunk, egy izben meg diszkoba is elmentem veluk. Az eset azert erdekes, mert a vegen en voltam az egyetlen, aki elvezte a helyet. Lehet, hogy ez a kura belathatatlan kovetkezmenyekkel jar majd. Ha nem vigyazok, megveszem a felfujhato uszomedencebol keszult dzsekit meg a bortangat es kihidrogenezem a hajam. Arvi nem sokara elkoltozott es a legszornyubb ember koltozott a helyere, akit eletemben lattam. A titulus azert is borzaszto, mert kesobb kiderult, hogy egy kedves lanyrol van szo, aki egyszeruen rossz testbe kerult. Az a teny, hogy irdatlanul horkolt nem segitett a nepszerusegen, igy hamarosan olasz kodnev szuletett a megjelolesere es minden masodik trefa vele kezdodott, vagy ert veget. Sajnos az olaszok nem tudtak tul jol angolul, igy be kellett ernem azzal, hogy hallgatom rendkivul dallamos beszeduket es elcsipek egy-egy ismeros szot. Megis az volt a benyomasom, hogy ertem, amit mondanak, ha csak a fulem sarkabol figyelek oda felalomban. Ha rendkivul tehetos leszek, felfogadok harom embert, akik addig csivitelnek olaszul az eloszobamban, amig el nem nyom az alom.

London - A Troubadour-szonett

Az ezt koveto idoben az eletem beallt egy egeszsegesnek mondhato ritmusba. Reggel koran keltem, tobbnyire ebresztoora segitsegevel, majd egy bogre angol tea es egy sebtiben elfogyasztott croissant utan kisetaltam a naprol-napra hidegebb korareggelbe. Nem kell felteni, hogy alkalmas lennek azonban az elkispolgariasodasra; az esetek tobbsegeben hajnali kettokor fekudtem le, vagy akkor aludtam el, neha reszegen, maskor duhosen vagy morcosan egy, vagy ketto horkolo szellemi fogyatekos miatt. Tovabbi stresszfaktorok: ostoba es minden emberi erenyt nelkulozo ausztralok, otromba es minden intelligenciat nelkulozo fonokasszony, rettento arrogans, bibor szatenban szuletett vendegek. Az angol reggelek egyebkent semmiben sem maradnak el a pesti reggelektol, ugyanolyan szottyosak. A kavezoban a fonok ipodjarol szolt a zene, ami legnagyobb megkonnyebbulesemre roppant valtozatos es kedvemre valo volt. Alig talaltam rajta olyat, amit ismertem korabban. Miutan bedolgoztam magam, meg azt a csinyt is megengedtem magamnak, hogy jimi hendrixet jatsszak delidoben. A fonok azonnal lehordott annak rendje es modja szerint. A munka jelenleten kivul, ami, mint megallapitottam, egy ferfi eleteben elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes ertekunek erezhesse magat, volt egy masik repetitiv tortenes is, ami segitett konvencionalis mederbe terelni az utobbi evekben kisse rapszodikus kedelyemet. Reggeli. Nem volt hulye dedanyam, amikor a reggeli tornarol es a boseges reggelirol beszelt. Ez az emlek, meg ha fals is, tovabb erositi bennem a szandekot, hogy jobban ragaszkodjak bizonyos jol bevalt eletviteli es moralitasbeli semakhoz. Az ebredes utani tornat nem alkalmazom gyakrabban havonta egy-ket alkalomnal, a boseges reggeli azonban a kavezoban minden varakozasomon feluli es mindig rendelkezesemre all. Altalaban akkora adagot kapok/valasztok, hogy utana rendes negyedoraig egyenes hattal kell ulnom teat szurcsolve es cigarettazva, hogy a gyomrom napirendre tudjon terni eme hallatlan teher felett. A hatso kert (itt mindenhol van hatso kert) tele van kulonfele szekekkel, barszekekkel, asztalokkal, asztalkakkal, szobrokkal, madarcsicseregtetokkel, petuniakkal, nyugat-indiai bombolo varangyorchideakkal. Olyan az egesz hely, mint egy kacsalabon forgo palota, ami kivulrol viskonak nez ki, belulrol meg dzsungelnek. Van az emeleten, kacskaringos lepcsofokok utan egy peco, amit ki lehet berelni hosszabb tavra. Egyszer odavetett a kivancsisagom es bekopogtam felig kamu indokkal. Ajtot nyit egy szinpadi elem, odagyulik Grace Kelly es egy Juan nevu introvertalt konferanszie, valakik beszelgetnek, a hatterben festmenyek erzodnek es magas muveszet. Hirtelen semmit nem tudok ebbol befogadni, csak azt, hogy Grace Kelly szep es lila ruhaja van. Sietek vissza dolgozni es eldontom, hogy egyszer en is itt fogok lakni es ilyen remek embereket fogok meghivni koktelpartikra.

London - God save the Queen

Egy nap ugy dontottem, az idojarasra valo tekintettel az egesz napot a szabadban toltom, igy fogtam a gitarom es elsetaltam. Ragyogo oszi ido volt, sutott a nap, fujt a szel. Egyszer csak azon kapom magam, hogy a Buckingham palota elott acsorgok es az orsegvaltast varom a tobb szaz odacsodult turistaval. Magamtol ez sose jutott volna eszembe, igy nagyon megorultem, hogy mekkora szerencsem van. Miutan lezajlott a pompazkodas, elslattyogtam a park iranyaba es az jutott eszembe, milyen is lehet britnek lenni. Volt valami abban, ahogy ezek az osdi egyenruhaba bujtatott katonak masiroztak a zenekar ritmusara. Volt valami csillivilli benne. Egy pillanatra elhittem, hogy ok igazi katonak es ha a szukseg ugy hozna, szepen formacioba rendezodnenek, megtoltenek az eloltoltos puskat, felcsatolnak a szuronyt es felvennek a nemes kuzdelmet a pogany csurhe ellen. Egy pillanatra elhittem, hogy britannia a civilizalt vilag orzoje es egyetlen remenye. Miutan eleget elvezkedtem egeszen ujkeletu es bizonyara soha vissza nem tero affinitasommal a tortenelem irant, alkalmas helyet akartam vadaszni egy kis mezei henyelesre. A kacsak, verebek es gunarok a mokusokkal, galambokkal es pingvinekkel (van egy kakukktojas) jatszadoztak, a turistak meg nem gyoztek oket etetni es fotozni. Idill volt, az egyik hetkoznapi fajtabol. Miutan korbejartam a kertet, a nem messze talalhato, joval nagyobb St. James park fele tendaltam, ahol leheveredtem, gitaroztam egy keveset ket szoke lanynak, bamultam a felhoket es szolot zabaltam napestig.
Az ezt megelozo napon is a varosban koszaltam, sok vicces szuvenirt talaltam, illetve megismertem vegre, milyen is az igazi belvaros londonvaros. Amikor busszal a Fleet Streeten haladtam, nem tudtam, mi akar kibujni belolem, honnan olyan ismeros ez az utca, aztan husz perccel kesobb beugrott. Megtekintettem a Trafalgar Square-t is, ahol ossznepi hippi-henyeles folyt, a Regent Street kozeleben pedig az idealis kavezora vadasztam, ami helyett vegul zoldsegest valasztottam. A henyelesre visszaterve, mikor kisse huvos lett, felkerekedtem, hogy hazainduljak, amikor kaptam egy hivast a lengyel fonoktol, hogy be kene ugrani ma dolgozni. Ez egy olyan pillanat volt, amikor a regivagasu moralitas utkozik a valos helyzettel, ez esetben a lustasaggal, es meg kell kuzdeniuk a kormanyzas jogaert. Vegul igent mondtam. Bent a kavezoban aztan megismerkedtem a trefas helyzettel, az osszes pultos magyar. Meg azt a jatekot is megengedtem magamnak, hogy angolul beszeljek egeszen addig, mig meg nem kerdeztek, honnan is jottem. Az egesz etteremben egyebkent csak a tulajdonosok es meg harom, kulonfele beosztasu szolga angol, a tobbiek lengyelorszagbol, mexikobol, magyarorszagrol, uj-zelandrol, sziriabol, franciaorszagbol, nemetorszagbol, meg meg ki tudja, honnan erkeztek. A legvalasztekosabb uriember, akit valaha lattam, es akirol meg voltam gyozodve, hogy tizenhat generacioig visszamenoleg angol, valojaban nemet volt. A porias angolt beszelo matrona persze angol volt, ahogy a tulajok is, mindharman csak karomkodni tudnak. A magyarok parszor korbevezettek a Troubadour labirintusra emlekezteto, es annak fofunkcioit maradektalanul betolto alagutrendszeren, ahol a raktarkeszlet volt elrejtve kis szeletekben, megtekintettem a klubhelyiseget, ahol minden este koncert van es banzaj, vagy ha epp nem nyalas brit indie-pop-ra pogoznak a harmincas, fiatalsagukat visszakovetelo uzletasszonyok, galamblelku poetak perzselnek vad kolteszetukkel. A nap folyaman tul kellett tennem magam az igazan verlazito higieniai viszonyokon, amibe tobbek elmondasa szerint a csotanyok is beletartoznak, felul kellett emelkednem a korabban dogmatikus statuszra emelt kavekeszitesi szokasaimon, hogy fintorgas nelkul tudjam vegezni a munkam, ami egyebkent alapkovetelmeny, valamint be kellett latnom, hogy itt minden kicsit kaotikusan mukodik, es nem azon a fajta kaotikus modon, ami mogott egy zseni elmeje dolgozik. Hazaerve az a rossz hir fogadott, hogy nem tudok ujabb ket napra lefoglalni agyat, mert betelt a haz. Kis huzakodas utan sikerult egy masik szobaba koltoznom. Az incidens az elso into jel volt, ami arra engedett kovetkeztetni, hogy a hostel megbizott ugyvezetojevel nem fogok tudni surlodasmentes kapcsolatot kiepiteni. Este aztan megismerkedtem egy rendkivul furcsa amerikaival, akinek baratsagos alcaja mogott mar-mar groteszk onteltseg lapult. Gasztronomiai temaju cikkeket ir hobbibol, videokkal kiegeszitve, de rossz stilussal es helyesirassal, am egyik sem zavarja. Rovid elettapasztalat-csere utan elejet vettem a tovabbi beszelgetes kibontakozasanak es leleptem. Furcsa modon, mintha a foszer megmergezte volna az estem, mert ezutan elfogyasztottam eletem legrosszabb fish&chips-et, persze kicsit hulye is vagyok, mert a pakisztani bufeben vasaroltam, azok meg mindent agyonfuszereznek. A szallonak van egy kis rejtett hatso kertje regi nagy partik nyomaival. Felbontottam egy sort, es leheveredtem bamulni a csillagokat a bokaig ero cigarettacsikk-szonyegre.

London - A ketfarku sello mitosza

Elso munkanapom az egyesult kiralysagban egy starbucksban kovetkezett be. Csak utolag voltak ambivalens erzeseim azzal kapcsolatban, hogy bar jelentektelen mertekben, de tamogatom egy ilyen ceg mukodeset. Amikor az ember ra van utalva ezekre a lehetosegekre, sokkal kevesbe valogatos. Vegig az volt a benyomasom, hogy a kavezoban dolgozo lanyok csak azert hivtak be, hogy rendben leellenorizhessek, milyen parti is vagyok, ami mar csak azert is figyelemre melto teny, ha igaz, mert ekkorra a tobb honapja gondosan novesztett szakallam elerte a bibliai mereteket. Hat orat toltottem el osszesen a ketfarku sello gyomraban, de az asztalok repetitiv torolgetesen kivul az egegyadta vilagon semmi dolgom nem akadt, ha a szemelyzet szorakoztatasat nem szamitjuk a munkakori leirasba. Amikor eleresztettek, megittam a legnagyobb latte-t, amit eletemben lattam, majd elindultam nyugatnak az old brompton road-on, hogy ket lepes utan megalljak es szemugyre vegyem a rendkivul szokatlanul kinezo kavehazat a balkezemnel. Felettebb cifra bejarati ajtajarol hianyzott a kilincs, belepve pedig a legpompasabb belsoepiteszetet talaltam, amit kavezotol egyaltalan elvarhat az ember. Mindenhonnan regi hegeduk, citerak, serpenyok, vizforralok logtak, de akkor meg emlitest sem tettem a falakon diszelgo osdi reklamtablakrol, kulcsokrol, szerszamokrol, amiknek a nevere sem emlekszik mar senki es ugy osszessegeben majdnem mindenfele regisegrol. Talan csak a kitomott allatok hianyoztak, de ez nem vadaszkunyho vegulis. Egy kihuzott szemu, hippiruhas himno, aki a cherry nevre hallgatott, kezembe nyomott egy urlapot, hogy toltsem ki, ha allas kell. Rovidesen talalkoztam az uzletvezetovel, aki felajanlotta, hogy ha megfelel, egy ora mulva jojjek vissza, hogy kiprobalhassanak. Mivel nem volt tul sok otletem, hogy hova menjek, kicsit kodorogtam, majd haromnegyed ora mulva visszatertem, hogy no, akkor itt volnek. Gondoltam, az, hogy eletemben eloszor korabban erkezek valahova, mint kellene, elegge le fogja nyugozni a fonokot, de nem mondhatni, hogy igy tortent, sot, mintha egy kis rosszallast veltem volna felfedezni a sunyi lengyel szemeben, hogy nem negyedoraval elobb jottem. Persze o nem tudhatta, hogy nevetsegesen keptelen vagyok a pontossagra es igy a harci cselekedet nem aratott sikert. Azon a tenyen kivul, hogy brillians modon egy vendegre ontottem egy uveg sort es kiboritottam ket masikat egyazon mozdulattal, pont, mint eletem legelso munkanapjan a szebb napokat latott huvosvolgyi balazs vendegloben, tizenhat eves koromban, azt kell mondjam, sikeresen teljesitettem a feladatot. Visszahivtak a kovetkezo hetre, es ezzel megszereztem elso allasomat a mocskos albionban. Miutan a szuleim kuldtek egy kis penzt, lefoglaltam egy agyat az egyik kozeli hostelben, ami a bejarati ajto tanulsaga szerint apro, elvezetes es baratsagos. Apronak apro, mivel az egyetlen, szemmel lathato kiterjedese a bejarati ajto volt, balra egy subway, jobbra egy italbolt szoritotta. Belepesemkor egy kekhaju, agyonpiercingelt litvan leany fogadott, aki pillanatnyilag az intezkedo hatosag szerepet toltotte be, es ekkor belattam, hogy jo helyre jottem. Kertem egy kis haladekot, amig elhozom a malhamat a beka segge alatt ket utcaval talalhato balham city-bol es aznap este el is foglaltam a legfelso emeleten talalhato pottom ketszer ketagyas szoba egyik priccset. Valamiert a felso emeleti agyat valasztottam. Talan imadok fel-le ugralni az agyrol. Neha ez is kell. Otthon ilyen nincs. A legelso tettem, ami a civilizalt vilagba valo erkezesemet kovette, az volt, hogy beleneztem a tukorbe, es megallapitottam, hogy ronda vagyok. Persze nem az a fajta ronda, akin nem lehet segiteni, meg csak nem is az, akit barkinek is rajtam kivul joga lenne rondanak nevezni, pusztan be kellett latnom, hogy megerkeztem, ki fogok csomagolni, naponta fogok furdeni, emberekkel fogok talalkozni es en voltakepp nem vagyok elkotelezett robinson crusoe. Jo moka volt, de ideje valtani valami masra. Megborotvalkoztam.

London - Parizs, Milano, Sevilla

Osszesen ket napot es harom ejszakat toltottem a Heathrow-n. Az osszes csomagom velem volt, senki sem kerdezte meg, mit keresek ott, mert baromira nyilvanvalo volt, hogy turista vagyok. Mire barkinek feltunhetett volna, hogy tul regota vagyok ott, lejart a munkaideje. Nem sokkal masnap ebredes utan megtapasztalhattam, mennyire komoly is a terrorhelyzet. Az tortent, hogy kimentem vecere. Ez mar korabban is megtortent itt, de ezuttal mikor visszatertem, ket citromsarga ruhas or allt a csomagjaimnal es rovid, izgatott parbeszedet folytatott a cb-radion keresztul. Mikor egyezmenyes kezmozdulatokkal jeleztem, hogy nem vagyok terrorista es eszem agaban felrobbantani a helyet, mert az angol nep oszinte baratja vagyok, valamint, hogy rettentoen sajnalom a gondatlansagomat, mert hat latja, ostoba kelet-europai turista vagyok, akinek a veszely szora elobb ugrik be kispest, mint afganisztan, megbekultek. Ezt kovetoen magammal cipeltem a cuccomat egy taligan mindenhova, ami az elejen vicces volt, de kesobb megszoktam. A hangosbemondo tizenot percenkent figyelmeztetett, hogy ha orizetlenul hagyom a motyomat, elviszik a kommandosok es elpusztitjak. Errefele nem a levegobe beszelnek ezek szerint. Kesobb, legnagyobb csodalatomra azt kezdtem megfigyelni, hogy egyre kevesbe ertem a bemondot. Hosszu orakig tepelodtem, hogy mi tortent, ami az angol nyelvtudasom ilyen rohamos visszafejlodeset kivalthatta, mikor eszrevettem, hogy a szoveg egyre jobban torzul az ido elorehaladtaval. Bizonyos szavak kimaradnak, osszeforrnak, ujak keletkeznek es egy nap elteltevel a perfekt irodalmi angolsaggal megformazott szavak mar inkabb malajnak hatnak. Mikor sikerult talalnom egy penzvaltot, ahol nem rohogtek korbe, amikor a talizman ket dollaromat akartam fontra valtani, megvettem a legtaplalobb kekszet, amit csak talaltam es azon eltem ket napig. Mivel nem mondhatni, hogy a szendergesen es az olvasason kivul barmi megterhelot is csinaltam volna, egyelore ennyivel is be tudtam erni. A masodik reggelem kalandosan indult, arra kellett ebrednem ugyanis, hogy fakabatok jonnek a mozgolepcson, akik aztan szetszeledtek, hogy a szep szamban jelen levo padon alvokat kerdezgessek a viselt dolgaikrol. A teny, hogy idoben ebredtem elegendo egerutat adott, igy a tolem telheto legnagyobb termeszetesseggel es rendkivul unott arccal eltuntem. Persze csak reggelizni mentem a szabadba, ahol ragyogo napsutes fogadott es egy kis resen at kibamultam a kifutopalyakra.
A kovetkezo het elejen a csomagjaimat Robertonal hagytam, majd elmentunk a kozeli irdatlan zoldteruletre iddogalni. Egy egesz napot eltoltottunk ludakat heccelve, betepett, felig egyiptomi, felig olasz dj-k tobboras gondolatmenetet hallgatva, paraszt-cosmopolitant iszogatva es mindenfelerol csevereszve. Este betertunk a lakasba es ott folytattuk a dudoraszast. Nem sokkal hajnali egy utan Szamuraj John-tol kaptunk segelyhivast, majd sok ossze-vissza keringes es magyarazas utan meg is talaltuk, a varos szelen egy halom boronddel. Sok karomkodas utan elvittuk valami helyre egy lengyelhez, majd hazatertunk es elszunnyadtunk.

London - A Nap, Amikor Komolyan Megszivom 2

Elmentem a cuccaimert a kis szalloba, majd letaboroztam az elso buszmegalloba gondolkodni. Ket magyar huligan haladt el mellettem. Nem ertettem, hogy kerulnek ide. Nem az a fajta huligan volt, aki a kulsejevel riaszt, hanem aki a lelki melysegeivel. Talan feluletes voltam, mentsegemre csak annyit tudok felhozni, hogy egyuttal idegileg zilalt is. Atfutottam a portugaltol korabban ajandekba kapott Londoni Kislexikon a Nincstelen, vagy Keves Penzu Sopredeknek-et. Nem talaltam benne semmi hasznalhatot. Ha barmennyi eletero maradt volna bennem, talan vegigjarok par szeretetszolgalatot, mar csak a kaland kedveert is, de nem igy volt. Ugy hataroztam, elfogadom a tenyt, hogy sokkal konyebben esik a fehergalleros koztorvenyes szerepe, mint a dorzsolt csavargoe, igy felpakoltam a hatizsakomat a helyere es, mintha csak dublinba indulnek tovabb a hosszura nyult varosnezes utan, elmetroztam a Heathrow-ra.

London - A Nap, Amikor Komolyan Megszivom 1

A reggel, elegge el nem itelheto modon ismet koran jott. Valahogy felvakartuk magunkat es elindultunk a varosba. A sotet utcak teljesen neptelenek voltak es hamar a queen's gate-hez ertunk, ahol egy kisebb hotelben dolgozott pernahajder portugal baratom. Megegyeztunk, hogy a cuccaimat a hotelben hagyom aznapra, hogy gordulekenyebben menjen a boldogulas, majd egy kis croissant-nal es sajttal felfegyverkezve elcsampaztam a hajnalodo tendenciakat mutato belvarosba. Mostanra az osszes vagyonom ket fontra apadt, mivel az utolso tizfontos bankomat kolcsonadtam Brunonak, hogy kifizesse a lakberet. Nemi keresgeles utan talaltam egy bodet, ahol hetven pennyert kaptam egy kis angol teat, ez sokat dobott a hangulatomon. Amint setalgattam a szeles utcakon, lattam egy sor csovest a Victoria Museum elott, eszembe jutott, vajon leuljek-e dumalni veluk, aztan vegul nem tettem. Meg nem sikerult elverekednem magam arra a szintre, ahol ezt gond nelkul meg tudom tenni akarmikor.
Van egy komoly gondja London ezen reszenek, nevesint, hogy nincs pad sehol. Amulva lestem be a kis magankertekbe, amikbol errefele temerdek talalhato, de szabad bejarast nem talaltam, csibeszkedni meg nem kivantam, mivel rendes londoni -igaz, penztelen- polgarnak ereztem magam. Mire a nap rendesen felkelt, az Earl`s Courton voltam, ahol aznap bringas talalkozo volt, igy nagy volt a nyuzsges. Kiultem a napra olvasgatni. Kesobb elfogyasztottam az utolso sajtot egy kis regebbrol maradt csokoladeval parban. Sokszor eszembe jutott, hogy nem kene-e letenni a konyvet, kicuppanni a regeny vilagabol es a sajat vilagomban rendbetenni a dolgokat, es amikor elerkezettnek lattam az idot, igy is tettem. Elutaztam Balhambe, hogy regi ismerosom, a polak csirkefogo Roberto penzehez folyamodjak, ugyanis oneletrajzokat kellett nyomtatnom, hogy munkat talaljak, azonban meg annyim sem maradt, hogy ezt alljam. Ket fontot es egy csomag cigarettat sikerult kiimadkoznom belole. Visszatertem az Earl`s Court Road-on levo egyik internet kavezoba, kisebb csetepate utan sikerult a budzset sem tullepni, igy ot peldanyban immar az egesz elettortenetem ott lapulhatott a zsebemben. A nap hatralevo reszeben egyre kevesebb lelkesedessel gondoltam a kozelgo ejszakara. Harom oneletrajzot kiosztottam harom szimpatikus kavezo kozott, valamint ket kulonbozo starbucks-ba is befaradtam, mivel ott jelentkezesi lapot kell kitolteni. Az egyik helyen egy probanapot is kilatasba helyeztek a hetvege utan, ami biztato volt, de egyelore korantsem elegseges. Egy izben egy varosreszen, aminek Elephant&Castle a neve es leginkabb az Ors Vezer Tere hangulatat idezi, rettentoen elszontyolodtam. A hetvege elmultaig nincs eselyem penzhez jutni, se lakasom, se munkam, se penzem, se kajam, se senkim. Idegen vagyok egy varosban, ami egyre kevesbe tunik baratsagosnak, ahogy szurkul az egbolt. Ide-oda tenferegtem, elindultam, megalltam, visszafordultam es nem ertettem, mi romlott el, miert nem erzek semmifele erot a tovabbjutashoz. Egyoranyi merhetetlen, minden romantikat nelkulozo gyotrodes utan elindultam zombikent Holbornbe, ahol este hetkor a jo lelkek kajat osztanak a felgyulemlo raszorulo utcanepnek. Nem volt nehez megtalalni a helyet, ugyanis rendkivul sokan acsorogtak egy kis utca ket szelen. az utca egyebkent egy nagy, negyszogletu ter egyik oldala volt, hasonlokepp a Klauzal terhez, csak joval nagyobb kaliberben. Az emberek tobbnyire maganyosan, vagy kettesevel-harmasaval kolbaszoltak, az egyetlen nagyobb csodulet egy taskaradiot vett korul, ahol focimeccs ment. Anglia jatszott Kelet-Timorral, vagy a Wallis&Futuna szigetekkel. Egy eb egy palackot kergetett. Kicsit baratkoztam a neppel, de korantsem voltam abban a hangulatban, amikor onfeledt csevereszesbe tudtam volna bonyolodni. Nem sokara megerkezett a ket auto, es kedves emberek szalltak ki, rutinosan iranyitgatva a tomeget es egy szempillantas alatt elkezdtek osztogatni a szedvicseket, ginger bread-et, teat es kavet. Volt egy par komoly jatekos, aki rendes adagokat spajzolt es meglepo modon voltak olyanok is, akik meg sem mozdultak a kenyelmes padkarol, ahol ultek. Miutan ettem egy kicsit, elkezdtem tajekozodni, nem tud-e valaki egy szallast, uresen allo hazat, egyebet. Tobbnyire elutasitasban volt reszem. Hasonlo kovetkeztetesre jutottam, mint utam elejen, amikor a stoppolast probalgattam, ezuttal azonban joval szilardabb volt a meggyozodesem. Raebredtem, hogy ahhoz, hogy elerjem azt a celomat, hogy lejussak a legmelyebbre, amennyire csak tudok, nem csak szandek kell, hanem valamifele minoseg. Keptelen voltam csak ugy letaborozni valahol es keregetni, hat meg osszeismerkedni a megfelelo emberekkel, hogy bejussak egy uresen allo hazba. Most mar feltem az ujdonsagtol, nem vonzott a kalandvagy, biztonsagra vagytam. A fejem kavargott, ahogy elvesztettem a hitem. Ures hej voltam megint.

London - Kerem tekintsek meg a fold gombolyu mivoltat

Egy este azonban varatlan dolog tortent. Valaki matatni kezdett a zarral, ami egyebkent eleg nehezen nyilt. Mivel aki ide szokott jarni ismeri a nyitjat az ajtonak, nem tudtuk elkepzelni, ki lehet az. Ugy dontottem, megnezem, ki akar bejutni este tizkor. Amikor ajtot nyitottam, legnagyobb meglepetesemre, reg nem latott ismerosom, dagi tony, a feka ingatlanmaffiozo allt elottem. Azonnal kiderult, hogy o is hasonlokepp meglepodott, hogy engem itt talal. Az ok rendkivul egyszeru volt, bar kimondottan sokaig kellett targyalni ahhoz, hogy az mindenkinek egyforman vilagos legyen. A haz, amibe bekoltoztunk a lengyel cimborak vendegszeretete nyoman, valojaban tony tulajdona volt, es a mar emlitett lengyel cimbora csak a felujitast vegzi itt. Megallapodtunk, hogy masnap reggel elhagyjuk a helyszint, amit aztan szamuraj ur ismet nem volt hajlando megtenni, igy bementem a varosba folytatni az allas es szallaskeresest. Napkozben semmi emlitesre melto nem tortent, kiveve egy esetet keso delutan, amikor a cigarettaszunetem alatt egy ven tatter kornyekezett meg. A fazon kisse furan oltozkodott, kisse tulsulyos volt, de alapvetoen jovialis, bar kisse talan szenilis ember benyomasat keltette. Ugy kezdodott, hogy megszolitott, hogy milyen remek kordnadragom van, amit rogton a nadrag, vagy inkabb a labszaram megpaskolasaval is nyomatekositott. Ez meg nem ebresztett bennem kulonosebb ellenszenvet, mert hat fura, meg szokatlanul baratsagos embereket nap, mint nap lat az ember. Ezutan tovabb ecsetelte, hogy milyen remes, hogy a fiatalok manapsag csak farmert hordanak, ugye en soha, erre pironkodva beismertem, hogy sajnos nehanapjan en is. Nem utott csorbat a lelkesedesen eme nyilvanvalo jellemhibam, ugyanis nem sokkal kesobb megjegyezte, hogy milyen remek embernek tunok, es hogy milyen keves van ebbol manapsag. Erre a bokra nem igazan ismertem bevalt szofordulatot, ugyhogy csak vigyororgtam tovabb, egyre inkabb azzal a szemmel tekintve az oregre, ahogy egy szebb napokat remelo laborasszisztens figyel egy kulonos szemelyisegjegyeket felvonultato kiserleti egeret. Az oreg aztan elkezdett arrol beszelni, hogy mindenkepp talalkoznunk kell a kozeljovoben, aztan amikor elkottyantottam, hogy nincs hol laknom, felajanlotta, hogy aznap ejszaka nyugodtan nala maradhatok. Ekkor eszembe jutott, hogy szamuraj urral voltakepp valamifele bajtarsi kotelek fuz ossze, es azt valaszoltam, hogy sajnos csak akkor maradhatok, ha egy masik embert is el tud szallasolni. Miutan kiderult, hogy ez nem lehetseges, valamint nyomatekositottam, hogy a sors ugy hozta, hogy nem vagyok meleg es ha egy agyban aludnank es a labamat paskolgatna, annak nem orulnek, szomoru bucsut vettunk.
Visszatertem Tootingba, ami rendkivul takaros resze londonnak. Nem sokara eljott oleg, a lengyel kapcsolat, valamint Komoly Kommunikacios Diszfunkcioktol Szenvedo Fia (ertsd: nem tud koszonni) es bepakolta mr. szamuraj csomagjait a kocsiba, majd legnagyobb megrokonyodesemre sorstarsam szo nelkul kovette, bar a szemembe nezni nem mert. Igy este kilenc kornyeken egyedul maradtam az ures haz elott a csomagjaimmal es rengeteg gyilkos gondolattal. Eddigre mar komolyan kifogytam mindennemu penzugyi eroforrasbol, szoval neki kellett allnom felderiteni az elet kevesbe viragos oldalat, ha eletben akarok maradni. Nemi toprenges utan arra jutottam, hogy mivel nem messze tudok egy allaslehetosegrol, ami ejjeli munka egy zenes helyen, elverem az idot hajnalig munkaval, holnap meg majd csak lesz valami.
Aztan amikor kijottem a metrobol es korulneztem, kulonos dolog tortent. Egy ember jott oda hozzam es penzt kert. Eddig semmi kulonos nincs a tortenetben, ahogy abban sem, hogy odaadtam neki az osszes apromat egy fel eve kotott fogadalomnak a nyoman. Megkerdezte, hogy mi a palya, kicsit elveszettnek tunok. Elmeseltem neki a helyzetet es kis hitetlenkedes, na jo, tomenytelen hitetlenkedes utan felajanlotta, hogy jojjek vele, elszallasol eccakara. Az egyetlen szabaly, hogy otkor fel kell kelni, mert o hajnalban dolgozni megy. Nem akartam hinni a fulemnek, meg ki sem mondta, hogy aludjak nala, mar tudtam, mi kovetkezik es a nyakaba akartam ugrani, meg unnepi jatekokat rendezni a tiszteletere.
Az ember fiatalnak tunt, Brunonak hivtak es portugal bevandorlo. Az egyoras utunk alatt alkalmam volt megismerni felettebb izgaga eszjarasat es ezzel ossze nem egyeztetheto, lenyugozoen laza viselkedeset. A jelenseget legjobban demonstralni talan azzal az esettel lehetne, ami tizperces ismeretsegunk utan kovetkezett be: Ecsetelte, hogy itt a szabalyokat rendkivul kemenyen betartjak es nagyon vigyazzak, hogy ne szegjem meg oket, mert sokba kerul. Ekozben azon a modon, ahogy az ember a bankban sorszamot huz, odajarult egy kukahoz a buszmegallo mellett, majd barminemu keslekedes vagy pironkodas nelkul jobbra es balra sanditott es elkezdett vizelni. Folytatta: Ezert peldaul ennyi es ennyi font buntetest kapsz, ha elkapnak. Nem hittem a szememnek. Kisse eltavolodtam, kerulve a szemkontaktust a tobbi, buszra varo londoni polgarral, neha az oramra pillantva es vartam a buszt. A megrokonyodesemet az erositette, hogy eddigre mar rendesen atitatott az a szellemiseg, amihez meglepo modon rajtam kivul csak a szuletett angolok es/vagy a kukasok tartjak magukat londonban, miszerint szemetelni, vagy rongalni kimondottan nem laza dolog.
Bruno ezek utan egy izben ragyujtott a nyitott buszajtoban valamire, ami az elkeszites modjat, valamint a fogyasztasat figyelembe veve csak valami narkotikum lehetett, de mit ad isten, a buszvezeto egyaltalan nem marasztalta el erte, miutan utitarsam baratsagosan hatbaveregette es a kesedelem okarol kerdezoskodott. Azt mondjak, ha tul sok trefarepat eszel reggelire, ugy maradsz es egesz nap a pajtasaidat fogod farasztani. Lehet, hogy ehhez hasonloan van olyan valami is, amit ha megeszel, aznap olyan rossz gyerek lehetsz, amilyen csak tudsz, a tanito neni megsem kap el. De az is lehet, hogy igy szuletett. Meg az sem kizart, hogy minden portugal igy szuletik es a portugal bortonokben csak artatlanul elfogott balfacanok csucsulnek.
Eljutottunk Putney-ba, a negyszogletu kerek erdo szelere, ami meg igy, ejszaka, por kivilagitas mellett is elbuvolo volt es elslattyogtunk a hazig a komoly cidriben. A tarsashaz-sor kicsi, keskeny, de magas blokkokbol allt vegelathatatlan hosszan, nem feltetlenul azert, mert valoban olyan hosszu is volt, csak itt-ott termetes lombkoronak akadalyoztak a szakszeru foldmerest. A konyhaban ossze is talalkoztunk Skot Lannyal, Magyar Tokivel es Magyar Lannyal. Bruno korabban elmondta, hogy tobbek kozt negy magyarral lakik egyutt, osszesen heten vannak. Eloadta a korabban kiagyalt sztorijat nekik arrol, miert is kell nekem ott aludnom, amit en illedelmesen vegighallgattam, bar egyaltalan nem ertettem, miert kell ossze vissza hazudozni egy ilyen semmisegrol. Kesobb elkezdtunk iszogatni a ketszer harom meteres luxuslakosztalyban, gitaroztunk is, kozben folyamatosan beszelgettunk mindenfelerol. Meselt a kalandjarol is, amikor ot huzta ki egy asszony a csavabol del-portugaliaban es ami raebresztette a Coelho altal 'szivessegbankkent' megfogalmazott rendszer mukodesere. Az este tobbi resze esemenytelen volt, bar egy izben, lefekves elott, amikor egyedul maradtam a szobaban, rendkivul intenziv katarzis tort ram, hasonlo azokhoz, amiket otthon egy, illetve harom honappal az indulasom elott megtapasztaltam.
Epitettunk egy hevenyeszett agyat nekem figyelemre meltoan helytakarekos modon es mely, gyermeki, nyalcsorgos alomba suppedtem.

London - A Kozeposztaly Diszkret Baja

Nem emlekszem pontosan, hany napot toltottem az elhagyatott keroban, de szerintem negyet biztosan. Penteken reggel par munkas jott be az ajton, teglakat cipelve, amin en rendkivul meglepodtem, de a haver lebeszelte oket arrol, hogy kilakoltassanak minket abban a pillanatban es meggyozte oket, hogy ha hetfon visszajonnek, mar nem leszunk itt. Amikor eljott a hetfo, ismet kicsikart egy nap haladekot, meg akarta ugyanis varni az occset, aki spanyolorszagbol autokazik eppen idefele es nem lehet tudni, mikor toppan be. Hetfo este megerkezett a rokon, ok ketten pedig leleceltek egy masik helyre, mi meg mr. szamurajjal itt toltottuk az ejszakat. reggel koran keltem, mert rendkivul kinosnak ereztem a helyzetet, ezzel egyebkent egyedul voltam. mint kiderult, lakotarsam kimondottan elegedett a helyzetevel es hatarozott unszolasomra, hogy tiplizzunk, csak annyit felelt, hogy majd jon roberto es elvisz. ekkor elhagytam a tetthelyet. a nap hatralevo reszeben a hyde parkban setaltam es olvasgattam, az ido valtozekony volt, de egyaltalan nem kellemetlen. komoly fejtorest okozott, hogy hova menjek ezutan, mert bar korabban biztositottak, hogy van egy hely, aminek egy szobajat olcson ki tudnank venni, az ugyintezest jobbnak lattam a lengyelekre bizni, raadasul kezdtem azon az allasponton lenni, hogy jobb a dolgokat neha engedni, mint allandoan gorcsolni es mindenbe beleszolni. Eme elhatarozasom persze nagyon szep leirva, kesobb komoly gondjaim voltak a betartasaval. Delutan aztan kaptam egy hivast szamuraj urtol, aki egyebkent jellemeben a szamuraj idealjanak talan tokeletes ellentete volt, hogy jojjek tootingba, hogy megnezzem a szallast. rengeteg ide-oda menes, rohangalas es osszessegeben tobboranyi varakozas utan talalkoztunk a fonokkel, aki egy kelet-londoni akcentussal beszelo dagadt feka volt. Nemi mellebeszeles utan kiderult, hogy a tag elore keri az egyhavi bert es az egyhavi kauciot, az elozetesen megszelloztetett egyheti ber es kaucio helyett, ami errefele bevalt modszer. Mivel igy a kozos budzsenk szanalmasan apronak tetszett a hianyzo osszeghez kepest, realis eselyunk pedig nem volt, hogy tobbszaz fontot termeljunk a semmibol egy het alatt, ugy dontottunk, hogy ejtjuk a dolgot, barmennyire vonzonak is tunt a lakas es az uj elet eme csodas sarokkovenek elerheto kozelsege. Sok-sok lengyelul vitatkozas es a tooting-i lengyel populacio prominens tagjainak seregszemleje utan eljutottunk egy hasznalaton kivuli, illetve hogy egeszen pontos legyek, felujitasra varo hazba. A hihetetlen luxus, amiben reszunk volt, leirhatatlan. Meleg viz, zuhanyzo, tv, fotel, kis hatso udvar, konyha, padloszonyeg, futes, vilagitas, polcok, ez mind! eletemben nem okozott ekkora eksztazist olyan altalaban hetkoznapinak vett dolog, mint egy zuhany. Amikor kejes lassusaggal kiteregettem a mosast, vagy amikor kiultem a hatso kertbe egy kis sort vedelni, ugy ereztem, vegre a dolgok haladnak valamerre. Nem sokara nekialltunk munkat keresni, el is mentunk par ugynokseghez, az egyik napot teljes egeszeben az Earl's Court Road-on levo Coffee Republic-ban toltottem allasokat bongeszve, telefonalgatva, jegyzetelve, e-mailezve. Otthon, tootingban aztan altalaban vacsoraztunk valamit valamelyik kajaldabol, ha ram esett a valasztas, a Fish 'n Chips-estol hoztam Fish 'n Mixed Salad-ot, mivel nem birom a hasabburgonyat. Kezdtem baratkozni az altalam angol kulturanak velt egyveleggel.

London - Massive Alcohol Massacre

Nem nehez elkepzelni, hogyan aludtam, ha szamba vesszuk a tenyt, hogy indulasom ota ez volt az elso alkalom, hogy agyban voltam. Valamikor del korul keltem, a tobbiek mar fenn voltak es nekialltunk reggelizni. A menu lengyel sor volt, aminek a nevet meg sem probalom leirni, mert kieget mindent, csak az aluminium birja, ezert aruljak kizarolag dobozos kivitelben. A tartalmas reggelihez termeszetesen cigaretta is dukal, amit, mivel ebben a kontextusban koretnek minosul, bosegesen fogyasztottunk. Reggeli alatt es a nap hatralevo reszeben tovabb epitettuk a nemzetkozi kapcsolatokat, egymas eletet kibeszelve, en pedig kezdtem megbekelni kisse atmenetinek mondhato helyzetemmel. Elso utunk a lakasbol aznap -ha a kozeli ejjel-nappalit nem szamitjuk- egy etterembe vezetett, mert ugy latszik nekem, a masik kettovel ellentetben szuksegem volt rendes taplalekra is az eletben maradashoz. Egy nagyon kellemes helyet talaltam, ahol english tea-t es foccaccia-t rendeltem. Nemsokara kikodoltattuk a telefonom es megvettem a brit telefonszamomat, mindez olyan egyszeru volt, mint ket fej kaposztat venni a zoldsegesnel. Nem mintha barminemu tapasztalatom lenne ez utobbiban. A kovetkezo napokban, ami hetvegere esett, tettem egy par turat a belvarosban, mivel mindenkepp latni akartam a helyi nevezetessegeket, igy koszaltam a Tower Hill kornyeken, aztan elkeveredtem valahova, amirol fogalmam sem volt, merre van, de nagyon tetszett. Semmi nem volt nyitva, de varos volt, csomo szemettel, meg rongyos emberekkel, osszevissza utcasarkokkal, szoval elveztem. Moziba mentem ez utan, mivel rendkivuli szukseget ereztem nemi vizualis kultura jelenletenek a konyvek utan, igy nemi kereses utan raakadtam egy mozira, ahol relative borsos aron beultem egy talalomra kivalasztott filmre. Al Pacino es Robert de Niro masodik kozos filmje volt, termeszetesen a keresztapa 2 nem szamit. Rettentoen szenvedtem, nem tudom, vajon azert, mert az elvarasaim alapvetoen magasak voltak, vagy mert tenyleg csapnivalo volt a forgatokonyv. A kisse huvos delutanban aztan nekialltam elindulni hazafele, hirtelen -talan a filmtol, talan mas miatt- rendkivul rosszul ereztem magam, valahogy ugy, mintha mosas utan kicsavartak volna es immar semmi sincs bennem a regi mocsokbol, csak a vegyszer emelyito utanerzete. Valahogy sikerult "hazajutnom", de a pajtikat nem talaltam otthon, ami nem csoda szamba veve a tenyt, hogy az igert harom oras utam hat oraig tartott osszesen. Husz percnyi almabor-fogyasztas utan a szemerkelo esot bamulva a verandarol, megerkezett a ketembernyi kulonitmeny, sok istenkaromlasnak beillo nevu sorrel, meg vodkaval. Az este ismet bekesen folyt es sokaig iddogaltunk, majd befaradtunk a halozsakainkba. A kovetkezo nap nem tortent semmi kulonos, este azonban, miutan eljott az alvas ideje, valamikor megerkezett egy csomo ember a szobaba, ahol en Robertoval aludtam, az o kisereteben es elkezdtek engem nem tulsagosan tiszteletben tartva hangosan tivornyazni. Probaltam bevetni az osszes zen trukkot, ami eszembe jutott, hogy ne vegyek tudomast roluk, majd miutan ez nem valt be, a megfelemlites technikajat alkalmazni, ugyszinten sikertelenul. Amikor aztan elkezdtek komolyan zavarni, kivertem a balhet es elkergettem a csurhet, es ekkor kezdett szoget utni a fejembe a gondolat, hogy a lakotarsam esetleg elmebeteg.
Kovetkezo reggel elmentem bevasarolni egy fiatal lengyel urgevel, akinek sokkal tobb piercing volt az arcaba akasztva, minthogy decens polgarnak lehetett volna nevezni. Amikor aztan a szupermarketben felajanlotta, hogy en is tegyek el egy uveggel egy jofele vorosborbol a kabatom ala, mint ahogy o a taskajaba sullyesztett egy egeszen hihetetlen mennyiseget, ugy ereztem nem tudnam megkedvelni a fickot. Valahogy irdatlan szanalmasnak ereztem lopni egy szupermarketbol.
Aztan elmentunk zuhanyozni egy korhazba. A sracrol azt allitottak, igazi vilagjaro, a jeg hatan is megel, itt volt es itt volt es soha nem fizetett egy vasat sem. Maga az a teny, hogy tud arrol, hogy be lehet szokni egy korhazba, hogy a szemelyzeti zuhanyzot hasznald, kizokkentett az alapjaratombol. Rendkivul hitetlenul de kivancsian kovettem ot emeleteken es tuzlepcsokon at, asszisztenseken es noverkeken keresztul, hogy megtudjam, vajon tenyleg akkora kiraly-e, mint amekkora a hire. Bar legyugozott a korhaz szepsege, rendezettsege es korhaz-viszonylatban igazan kivalo hangulata, semmi sem tortent velem, tehat mondhatni az akcio kudarcba fulladt. Visszaterve a pecoba, rendes reggelit csinaltam magamnak, ami baguette-bol, paradicsombol, olasz sonkabol es camembertbol allt. Nemileg ismet kekverunek ereztem magam, de ehhez mar kezdek hozzaszokni. A mellettem ulo Jan, akinek a vezetekneve egyaltalan nem vicc, szamuraj volt, nyers konzerv-loncshust evett, hamburger-zsomlevel.

London - En, a Csecsemo Jarni es Beszelni Tanulok

Eddigre mar rendkivuli rutinnal rendelkeztem a nehez turafelszerelessel valo kecsesen kozlekedesben, igy amikor az elso lepeskent legmegfelelobbnek itelt kocsmazast foganatositottam, nem nezett senki ram ugy, mintha elefant lennek a porcelanpubban. Miutan elhelyezkedtem egy elsore kenyelmesnek kinezo, kesobb ergonomiailag inkabb puritannak bizonyulo szekben, berendeltem egy sort, aminek a nevet azonnal elfelejtettem.
A Legrosszabb Sor, Amit Eletemben Ittam.
Keseru volt, de ugy, amit csak olyanok toleralnak, ne adj isten szeretnek, akik egesz tartalmas eletuket a Batonyterenye Also Petofi u. 16 sz. alatti szuteren presszo barsonyos legkoreben ucsorogve toltottek, a vilaghires hazi fozesu sort szopogatva hajnali ot es kilenc kozott. Nem vagyok azonban olyan modortalan, hogy mindenki szeme lattara lefitymaljam az angolok szeme fenyet, a prima sort, sem olyan simlis, hogy sietseget szinlelve kirohanjak a limuzinomhoz, igy minden kritikai meglatasomat felreteve legyurtem a pint opalos nedut, majd nekialltam cigarettat gyurni, ahogy az enyhe diszkomfort ide-oda vandorolt a gyomrom es a torkom kozott. Meg kell emlitsem azert a hely kiveteles izlesrol arulkodo berendezeset, mert bar egeszen bizonyos, hogy ebben a pub tulajdonosainak csak epizodszerep jutott, leven evszazados hagyomanyrol szo, a brit belsoepiteszet eme gyongyszeme engem melysegesen lenyugozott. Nem is hasznalom a 'kocsma' vagy a 'bar' kifejezest ezert sem, mert a pub nem egyenlo es hasonlo egyikhez sem a szo magyar, vagy akar kontinentalis ertelmeben. Elmeleti szinten a Public House, mint letesitmeny gyakorlatilag barmilyen nappali vagy ejszakai tarsasagi esemenyt kepes befogadni, persze a racionalis korlatok kozott, ami meg onmagaban nem lenne ujdonsag, mert a gimi vecejeben is lehet sort vedelni, de egy nappaliban talan megis kellemesebb. Es ebben nagy az angol pub ugyanis: szemet gyonyorkodteto, baratsagos kornyezet fogad mindenkit nagy terrel es elegendo hellyel, etelekkel, italokkal nagy valasztekban, tisztasag, karpitok, cseveges, darts, flipper, ami kell. Ismet hangsulyoznom kell azonban, hogy ez csak elmelet: nem minden pub ilyen, csak ilyennek kellene lennie minden pubnak mindenhol.
Miutan kielveztem a varakozason feluli elhelyezesu es berendezesu mellekhelyiseg minden letezo szolgaltatasat is, felkerekedtem, hogy eletet teremtsek ebben a vadidegen vilagban. Eloszor rutinszeruen internethelyiseg utan neztem, amit nem messze nem olcsoert meg is talaltam. A szoba joheto szallasnemek mindegyiket vegigbongesztem, termeszetesen a hotelt alapbol kiveve. A szep szammal reprezentalt hostel-kultura kicsiny eroditmenyei kozul kivalogattam a tiz legkozelebb fekvo es legkellemesebbnek igerkezo helyet es elindultam megkeresni. Elobb azonban az ehseget kell legyurni, mert mint azt az ut soran tobb izben keseruen megallapitottam, az istenverte pernahajder Maslow piramisat megkerulni nem tudom. Elfogyasztottam a legjobb hot-dogot eletemben, hozza kituno angol take away teaval a szemkozti pultrol, majd elkezdtem bongeszni a korabban vasarolt mini London A-Z terkepemet. Valahogy elkeveredtem az egyik buszmegallohoz nehany ora mulva, miutan ucsorogtem egy kicsit egy parkban a jovomrol filozofalva, egy buszmegallohoz, ami szamomra semmi informacioval nem tudott szolgalni, mivel nem ismertem ki magam a szovevenyes, de kesobb rendkivul preciznek bizonyulo londoni tomegkozlekedesen. Mivel ezidotajt mar reg megtanultam, hogy ha akarsz valamit, kerjed fiam, odamentem a buszmegalloban ucsorgo piros viharkabatos uzletemberhez es rendben megkerdeztem, hogy ugyan mar, which way to kensington, please. A szaki meresztette egy kicsit a szemet, majd megszolalt irdatlan akcentussal, hogy nem tudja-nyilvanvalo, hogy pont egy bevandorloba botlok-, meg hogy honnan valosi vagyok, latja sok cuccom van, turista? Es szallast keresel? Hogy hivnak? Jaj, nem jo hostelben lakni, mert az draga, tudod. Miutan megtudtam a nevet es hogy lengyel, eszrevettem az enyhe uveges csillogast a negyszogletes szemuvege mogott es ha ez nem lett volna eleg, a beszedmodoran is megfigyeltem, hogy ez a tag rendesen pias. Sokadik nezesre ugy tunt, mint egy alkoholista titkar, aki nappal rendes munkat vegez egy irodaban, majd felkapja a piros viharkabatot es a csikos salat es nekiall elpusztitani a napi soradagot. Irdatlan fura ficko volt, mint konstataltam, ahogy felszalltunk egy buszra, szusi volt a zsebeben es azzal kinalgatott, en illedelmesen elutasitottam egyebkent, leven bar nagy szusirajongo a podmaniczky utcai wasabiban eltoltott tizenhatoras munkanapom utani irdatlan habzsi-dozsim ota. Roberto -igy mutatkozott be ugyanis- felajanlotta, hogy vegyunk valami piat, aztan majd megoldja a lakhatasi gondjaimat, amely ajanlatot fenntartasokkal bar, de elfogadtam, nem leven jobb otletem. Elkezdtunk buszozni kifele a varosbol: nekem, zsenge budapesti leptekhez szokott iskolasfiunak azonnal olyan felelmeim tamadtak, hogy ennyi buszozas utan mar minimum csepelen vagyunk, nem akarok csepelen lakni, de meg kiljebb megyunk, ez mar tuti mucsarocsoge lesz, itt, a kovetkezo balkanyarnal. Nem igy lett, nem mentunk ki a terkeprol, kelet-dulwichban utottunk tanyat egy gyanus fekakkal tomott tarsashaz-egyuttes egyik felso emeleti pecojaban. a keroban nem volt se zarhato bejarati ajto, sem villany, gaz, vagy barmi komfortcikk, az agyakat es a berendezest is beleertve, illetve bokaig gazoltunk a mocsokban, szemmel lathatolag itt tegnap fene jo parti lehetett.
Miutan kis keresgeles utan hazigazdam gyertyat gyujtott, nekilattunk inni es fecsegni, tobbnyire az eletunkrol, en kezdtem elfogadni a tenyt, hogy egy kozonseges orulttel fogok egy fedel alatt halni ezejjel, talan le sem fekszem, kihuzom hajnalig piaval aztan olajra lepek. Idokozben megerkezett ket masik lengyel, rossz, illetve turhetetlen angoltudas, egy uveg vodka, ribizlile es papirpoharak birtokaban. Reszem lehetett a kegyben, hogy megmartozzak a lengyel nyelv irdatlan fertelmeben, amit jol turtem idovel, de teljesen figyelmen kivul hagyni sosem sikerult. Az este aztan elerkezett arra a pontra, amikor bejelentettem, hogy visszavonulok a lakosztalyomba, erre Roberto jo hazigazda modjara atkoltoztette a partit a felsobb szinten levo, masik lakasba. A korulmenyek ott, ha lehet, meg rosszabbak voltak, mert ott kis tulzassal az egyetlen berendezesi targy egy szebb napokat latott vececsesze volt. Keritettunk matracokat es kijeloltuk a szobakat, majd folytattuk az iddogalast tovabbi paraszt-cosmopolitanek elfogyasztasaval. Hoztam halozsakot, igy nem minden izgalom nelkul probaltam ki azt, mikor az ejszaka vegenek kozeledtevel mindannyian elajultunk.

Le Voyage 8 - Full Stop in an Uptight British Manner

Ezen az uton mar bobiskoltam kicsit, mintha csak a hatvanharmason zotyognek hazafele. Komoly gondokat okozott a dzsekim megfelelo formajura alakitasa, hogy adekvat parnakent tudjam hasznalni, igy nem mondhatni, hogy a nyalam kicsordult azert. Leszalltam a kellemes delutani esocseppek minden udvariatlansagot elnezo vendegekent es nekilattam, hogy fogast keressek a jovoben otthonomat ado London varosan.

Le Voyage7 - As sunny as it gets

A varoteremben sokkal tobben voltak, mint szamitottam, ejjeli nem is tudom hany orakor olyan elet volt, hogy unalomra semmi okom nem lehetett. Ha epp nem azt a feladatomat gyakoroltam, hogy egyetlen csinos angol lanyt talaljak vegre, akkor a nemzetisegek paratlanul szeles skalajan amultam. A padok fembol voltak es rendkivul hidegnek bizonyultak, igy, mivel gyerekkoromban rendesen a fejembe vertek, hogy ne ucsorogjek hidegen, adekvatnak lattam elso izben hasznalatba vennem a Kek Polarpokrocot, ami hosiesen egyensulyozott a taskam tetejen az indulasom ota. Kicsit kekverunek ereztem magam azert. Miutan kigyonyorkodtem magam a temerdek angol nyelvu feliratban, meg ugy en bloc az egesz hely sajatsagos hangulataban, felugyeskedtem magam az egyel korabbi brightoni jaratra. A busz elindult a nap elso pillantasaitol kiserve en pedig hateves kisgyerekkent tapadtam az ablakra, hogy megcsodaljam a fantasztikus londoni utcakat. Az utburkolatot, a felfesteseket, a gyalogosokat, a tablakat, a hazakat a kis elokerttel, az egyseges epiteszetet, a csodalatos kemenysorokat, a hihetetlen rendes kerteket, a boltokat, a fekete taxikat, az emeletes buszokat, mindent. Az a gondolat feszkelte be magat az agyamba, hogy ha egesz Anglia ilyen, akkor kenytelen leszek sulyos evtizedeket eltolteni itt. Ugy emlekszem, ezen a buszuton nem aludtam egy percet sem. Nem sokara meg is erkeztunk uticelom elso hazaihoz. Az ut soran azt figyeltem meg, hogy akaratlanul is sok helyet egy otthoni parjahoz hasonlitok. Igy volt ez Brighton kulvarosaval is, ami nekem elso benyomasra egy Budakeszi-fele kisvarosnak tunt. Sok tenisz-, meg isten tudja hanyfele sportpalya, zold minden. Megerkeztunk a vegallomasra. Itt fogok elni, mondom. Felkaptam a motyomat es mentem a partiradarom utan, ami ezuttal a tengerpartra vezetett. Szep ido volt, emberek nem voltak tul sokan, nehanyan kutyat setaltattak az irdatlan szeles es hosszu parton. A Pier be volt zarva meg, de kivulrol is impozans. Allando, kisse huvos szello lengedezett. Leultem a foveny szelere es elkezdtem gondolkozni. Semmi konstruktiv nem jutott eszembe, csak az, hogy gyujtsunk ra meg egy cigire, mert ez talan meghozza az ihletet. Tenyleg ez az utolso mentsvaram. Aztan be kellett latnom, hogy ha tenyleg ennyire ambivalens volt az elso benyomas a varosrol, valoszinuleg sok idobe telne, mig megszeretnem, marpedig nekem nincs tul sok idom. Munkat es szallast kell keresnem mihamarabb. Fontra valtottam minden penzemet es kicsit maszkaltam amerre vitt a labam es alapvetoen egy aranyos kisvarost ismertem meg, ahol azonban nem tudtam volna elkepzelni magam. Hulyeseg, de igy ereztem. Ettem egy kis szendot es furodtem a vegtelen napsutesben es tobboranyi tepelodes es magamban beszeles utan elhataroztam, hogy visszamegyek londonba es ott probalok szerencset. Kellemes eloerzetem volt ezzel kapcsolatban. Megvettem a jegyem es nem sokara indultam is, minden oraban megy busz oda.

Le Voyage 6 - Ejszakai Eletforma

Ez alkalommal a hatso sorban kaptam helyet, kozepen, az egyetlen helyen, ahol kinyujthattam a labam, a busz egyebkent majdnem tele volt. Mellettem egy bizonytalan nemzetisegu, fura idos holgy ult, aki ugyanolyan termeszetesseggel beszelt angolul, mint nemetul. A stilusaban en az ugynevezett angol kimertseget veltem felfedezni, ami engem lenyugozott, ezert nem ertem ra megallapitani, hogy a no borzasztoan affektal. Aludni most konnyebb volt, csak a gyakori megallasok zavartak nemikepp, mint amikor le kellett szallni, hogy a britek Calais-nel jol atvizsgaljanak minket. Betereltek egy helyisegbe, ami egy barrakk es egy mobilWC torz leszarmazottja volt es, mint a bankokban szokas, otven metert kellett kigyozni, hogy megtegyuk az ot meternyi tavot az ajto es a fakabatok kozott. Oszinten szolva eleg siralmas latvanyt nyujtottunk: feher ember elvetve volt az utasok kozott, sokuk alig ertette, ha megkerdeztek, mindenki aporodott volt az uttol. Rajtam a honapok ota novekvo es immar impozans meretu szakallam, a kocos hajam, a homokszinu arab salam es a zsebemben a bugylibicskam volt, nem mondhatni tehat, hogy tokeletesen indokolatlan lett volna panikolnom. Nem tettem azonban, reszben a meg mindig nyomokban erezheto veralkohol-szintemnek, valamint az uticelom kozelsegenek felszabadito tudatanak koszonhetoen. Igy amikor ram kerult a sor es minden ugyessegemet latba vetve igyekeztem az egesz elettortenetemet egyetlen `Yes`-ben elmeselni es varni a szimpatia meleg csillogasat a munkajat tokeletes professzionalizmussal vegzo vamtiszt szemeben, nem kellett csalodnom es minden tovabbi nelkul tovabbengedtek. Ez utan kovetkezett az utazas egyik legmokasabb resze, a komp. Miutan felpakoltak minket a rakterbe, elhagyhattuk a buszt, amit egytol egyig keszsegesen meg is tettunk. Elottunk egy irdatlan hippimobil parkolt, klasszik transporter, utanfutoval, belul mindenfele hippiseg. Felmasztunk a szamos fedelzet kozul az egyikre, ahol kicsit zavartan elkezdtem felfedezni a palyat. Elso benyomasra a budagyongyere emlekeztet, barral, penzvaltoval, jatekteremmel, osszesegeben teljesen szokatlan milio fogadott, amit en a brit kultura paratlan csodajanak tudtam be, majdhogynem azonnal. Mivel az utra magammal hozott vizemet teljesen elfogyasztottam es irdatlan szomjas voltam, beteszteltem a 'this water' feliratu, bio jellegu cuccot. A hajo nemsokara elindult es a vihar miatt igencsak imbolygott. Paratlan volt a partihangulat, mikepp az emberek tobbsege talalt egy kanapet es elszunnyadt, az ortodox zsido kulonitmeny pedig nekiallt imakat mormolni. Azonnal eszembe jutott az anglia-zsido fogalomparrol a Bloff, a gyemantok, 'but this aint a free shop, is it?' Benicio Del Toro, 'do they come from Antwerp?'
Miutan en is talaltam egy csodalatosan suppedos bibor fotelt a legszebb brit idok stilusaban berendezett lounge area-ban, nekialltam alvast szinlelni. Az ut egyebkent borzalmas tragediaktol mentes volt, nem sokara meg is erkeztunk a fertelmes szinben pompazo Doverbe.
Ez utan ismet at-meg-atlibegtem az ontudatlansagba, ejszaka amugy sem lehet a busz ablakan tulsagosan kilatni, igy meglepoen hamar veget ert az ut. Ejnek evadjan kifolydogaltunk a buszbol London Victoria Coach Station-jen, majd csendben eloszoltunk a langyos ejszakai esoben. Nekem at kellett szallnom egy masik jaratra, hogy Brightonba menjek, ami csak harom es fel ora mulva indult, szoval leultem varakozni, illetve megittam eletem elso igazan nagy tejeskavejat.

Le voyage 5 - Bamban Brusszelben

Immar komoly rutinnal az ejszakai felderitesben, nem okozott meglepetest, hogy egy arva lelket sem latok az utcan, a brusszelbe tanulmanyi cellal erkezo tavolkeleti hegedas leany es a kutyajat mindig ejszaka setaltato gyanus tatteren kivul. Ezuttal is beprobaltam a vasutallomast, mint a lehetosegek varhatoan orszagnyi szeles tarhazat, de ezuttal sem fogadott ulohely es lacikonyha. Nemi kutatas es kommunikacios sikerelmeny utan megleltem a csomagmegorzot es letettem a menetfelszerelest. Rogton az elso sarkon sikerult kultursokkot szenvednem, amikor a zoldre valto zebralampa irdatlan kattogassal jelezte a helyzetet. A sok ilyen lampa ejszaka egyutt rendkivul sajatos sci-fi/horror hangulatot kolcsonozne barmelyik utcanak, plane Brusszel belvarosaban, ami kvazi egy modern epiteszeti muzeum szabadteren. Ezuttal is a jol bevalt kaotikus megkozelitest preferaltam a celterulet behalozasat illetoen. A pesti szemnek nehez feldolgozni, hogy vannak helyek, ahol az aszfaltreteg egyenletesen van eloszlatva az uton es nincsenek benne irdatlan valyuk a buszok nyomvonalan, de a johoz konnyu hozzaszokni es ezeket az aprosagokat egy ora elmultaval mar eszre sem vettem. Ahogy ahhoz is kezdtem hozzaszokni, hogy rengeteg kulonfele, altalam ismeretlen vendeglatasi forma talalhato az utcan, a bio legelvadultabb agazatai kepviseltettek magukat. Pirkadatot kovetoen beultem egy gofrira, hogy vegre egyek egy rendeset. A pultos enyhe meglepetesere lekvart rendeltem melle, epreset. Kiderult, hogy ezt az automatikus rendelgetes-dolgot surgosen fel kell szamolnom, ha valamirevalo utazo akarok lenni. A gofri tokeletes volt magaban is, olyan adag, amilyet meg sosem es olyan iz, amilyet meg elkepzelni sem. Hozza cappuccino.
Kis kereses utan talaltam egy internet kavezot is, aminek a neven maig nem sikerul kiigazodnom. Nagyon keves hely van ugyanis, ami valoban kavezo is az internet-szoban kivul. Csuromvizesen a boseges zuhe miatt, leultem es kerestem egy hostelt, amit akar meg is engedhettem magamnak. Azt terveztem, hogy vegre alszom egy jot, furdok egy jot ilyenek. Fontos volt, mert kezdtem a kialvatlansag abba a stadiumaba erni, amikor az ember gondolatai csak naponta egyszer-ketszer tisztulnak le, a fennmarado idoben teljes zurzavar. Nem akarom persze ezzel azt erzekeltetni, hogy emberallatkent nyalcsorgatva maszkaltam negykezlabon, vagy hogy megugattam volna a rendes brusszeli polgarokat, de hogy a nap elorehaladtaval egyre kevesebb racionalis megmozdulasom volt, az teny. Az egesz napom rendkivul kellemesen telt ezt leszamitva, a nap is kisutott, hideg sem volt, a tomegkozlekedest sajnos nem sikerult megfejtenem, nagyon probaltam, de nem. Persze abban az allapotban egy hetedikes matekpelda is komoly fejtorest okozott volna. Brusszelben mar nem lehet belteren dohanyozni, ez mar civilizalt orszag, amugy meg csak elvetve lattam dohonyost, mintha az ott nem lenne divat. Kicsit kellemetlenul ereztem magam az elso ket-harom cigarettam sodrasa kozben, mert csak lahajtott fejjel, izgatottan dohanyzo fiatalokat lattam addig, aztan rajottem, hogy ez csak az eso miatt volt, a belgak sem szeretnek azni. Amikor delutan sikerult egy viszonylag normalis gondolatmenetbe bonyolodnom a jovobeli terveimet illetoen, raebredtem, hogy be fogom szuntetni a hatizsakos turizmusomat, mivel amit elerhettem az mar elertem, az eredeti celjaim immar nem aktualisak, tehat valasztanom kell egy celallomast. Nem tul sok masodperc mulva a del-angliai Brightont jeloltem ki. Ugy veltem, nem szerencses az ultra-megapolisz Londont valasztani kezdeskepp, mert komoly megelhetesi problemakba botolhatok, egy csendes tengerparti varoska kepe amugy is vonzo ugy altalaban, ha az ember lakhelyet akar valtani. Megkerestem a buszpalyaudvart es egy feltunoen kedves alkalmazottal levajaztam az altala igen szokatlannak minositett uticelomra szolo jegyemet. Ezutan ismet kezelesbe vett a metro, mire sikerult visszajutnom a cuccomert, azutan ismet eljutnom a buszhoz, negyven liter folyadekot veszitettem. OK, trefaltam, csak harmat.
Ekkor eszembe jutott, hogy meg mindig nem ittam sort, ugyhogy beultem egy barba a palyaudvaron es nekialltam. Az egyetlen banatom, hogy a hires delirium tremens nem volt kaphato, hamar elszallt a valogatott belga finomsagok gyenged okolcsapasai nyoman. Nem volt szuksegem tul gyakran ujartolteni a korsom, hogy az orak percekkent muljanak. A lenyugvo nap meg idillibbe tette a csendes nyaladzasomat, igy az utazasom soran eloszor, katarzist tapasztaltam meg. Sajnos haromnegyed kilenckor gyengeden elkezdtek terelni kifele, ugyhogy a tiz ora harminc perces indulasig hatralevo idot valahogy el kellett sikalnom, nem emlekszem hogyan, de gond nelkul sikerult. Az biztos, hogy mindenkivel lealltam baratkozni, aki kijott dohanyozni, mintegy tesztelve a fejlodest kommunikacios keszsegemben.
Felreszegen becsekkoltam magam es a gitarom a buszba, ez utobbit nagyon stilusosan, ellentmondast nem turoen koveteltem: "Non, merci, C`est fragile."

Le voyage 4 - Passepartout

Miutan megvettem a jegyem a palyaudvaron kb. del korul, el kellett dontenem, mikepp akarok megsemmisiteni ot oranyi szabadidot. 

A korulmenyeket ismerve egyaltalan nem meglepo, hogy nem vagytam tobbre csendes pihegesnel egy parkban. Az ido kezdett aggasztoan gyorsan valtakozni, alig birtam levenni a tulmelegedett -es egyebkent brillians modon ket kulon kabatbol osszeallitott- dzsekimet, amikor ismet arktikus szelek borzoltak a vesemet. Tettem egy kiserletet arra, hogy ujra elszorakozzak a gitarral, de ezuttal az eso es a hideg, mivel egyikuk sem muerto, meggatoltak ebben. Szivtam a szegeden negyszazotven forintert vett dohanyt es setalgattam ossze vissza, mignem kilyukadtam tok veletlenul a karoly-hidnal. Ekkor eszembe jutott, hogy bizony ez is itt van, meg az ovaros, meg a turistak, I love Prague kituzo, baseballsapka, polo, farpofara felragaszthato tetovalas. Tizenot percen belul tomegellenes tendenciakra lettem figyelmes a gondolataim szovedekeben, ugyhogy jobbnak lattam tovabballni. Az indulasi idonel joval korabban kimentem a buszhoz, elegem lett a varosnezesbol, az egeszet bejarni ugyis hetekbe telt volna. A busz egy londonba meno, utkozben luxemburgban es brusszelben is megallo jarat volt, a tobbseg londonba ment. En az a tipus vagyok, aki szeret a busz vegeben utazni, egyesek hanyingert kapnak tole. Mellettem egy kifejezetten curry-szagu csaladfo tronolt, a temerdek kreol gyereke es asszonya (nem, asszonya csak egy volt) pedig mogottem, ok korabban szalltak fel, talan torokorszagban, igy nekem csak az egyik oldalso szek jutott, igaz ablak mellett. Filmet is vetitettek, Eddie Murphy Norbitjat, csehul, angol felirattal. Otthon -a bajornak hala-az utolso idokben komolyan rakaptam Eddie stand-up comedy-s videoira a youtube-on, igy nem volt ellenemre vegigszenvedni ezt a filmet sem. A buszon aludni elozetes koncepciommal ellentetben sokkal nehezebbnek bizonyult, mint a vonaton, igy a tizenakarhany oras ut alatt inkabb -hogy ugy mondjam- csuszkaltam ebrenlet es delirium kozott. Amikor jo szokas szerint hajnali negy ora tizenot perckor megerkeztunk Bruxelles Gare Centrale-jahoz, a szivargo esoben, sotetben es komoly homersekleti hianyossagokban szenvedo palyaudvarhoz, es kb negyen leszalltunk, hirtelen ismet elfogott a korabban a vonatrol leszallva megjeleno erzes, igaz, most sokkal enyhebben. A buszut alatt az angollal minden gond nelkul elboldogultam, amikor azonban leszallva a feka, akivel azelott angolul beszeltem, kerdesemre ertetlenul visszakerdezett, hogy beszelek-e franciaul, hirtelen felderengett bennem, hogy ez az orszag bizony reszben francia nyelvu es raadasul szomszedos is az anyaorszaggal, tehat valoszinuleg menthetetlenul megfertozte a patriotizmus es itt nem fogom meguszni, hogy franciaul kelljen beszelnem.

Le Voyage 3 - Pocsolyak Pragaban

Uticelom nem volt, talan egyetlen dolog jutott csak eszembe Pragarol, nevesint, hogy az U Flekut meg kell latogatni. Megprobaltam meglatogatni, de csak nem sikerult. Persze jogos, mert vegul is megkerdezhettem volna valakit, de azt hiszem, nem vettem tul komolyan ezt a missziot, ugy voltam vele, hogy milyen jo lesz veletlenul raakadni. Nem ittam tul sok sort, csak egy parat, meg sem fordult a fejemben, hogy holmi sorturava alacsonyitsam ittletem. Imadom Pragat. Az emberek kedvesek es szepek, a kaja, pia elsorangu, a nyelv sem hangzik olyan durvan, mint egyes szlav nyelvek, peldaul a szlovak. Komolyan fontolora vettem, hogy megtanulok csehul es letelepszem itt. Amugy is terveztem, hogy Horvatorszagban veszek egy hazat es ott logatom a labam, meg pincerkedem egy tengerparti rakvendegloben, egy szlav nyelv ismerete ott is elony. Sokat maszkaltam csillagtura-szeruen, hogy el ne tevedjek tulsagosan, a palyaudvar mellett levo, leginkabb a vaci utcara emlekezteto kornyeket veve origonak. Egy izben, pirkadat korul, amikor mar jo ideje grasszaltam, egy oriasi parkot talaltam, aminek a kozepen egy viadukt feszul rettenetes magasan, a park egy termeszetes volgyben fekudt. Epp akkor kelt a nap, amikor leultem egy padra, ugyhogy ebbeli oromomben jatszottam egy kicsit gitaron a kutyajukat setaltato nepnek. Ekkor kezdett felszaradni az ejjeli eso.
Kis ido mulva megkisereltem betajolni magam, ami nem sikerult, ugyhogy elindultam arra, amerre a centrumot sejtettem. Kesobb a nap folyaman megprobaltam visszajutni ide, de nem talaltam meg egyik terkepen sem, utolag azonban ezt nem banom. Sose voltam koran kelo tipus annak ellenere, hogy szeretem a hajnalokat, foleg egy buli utan, reszegen nyolcasokban hazasetalva, ezert hitetlenul meregettem az orakat a varosban, amik a rettenetesen regota tarto es nemileg kimerito varosnezes utan meg mindig csak delelott tizet mutattak. Ha tehetnem, mindig hajnali negykor kelnek. De nem tehetem. Nem vagyok hulye. Sokat gondolkoztam, hogy vajon beuljek-e egy korcsmaba, asszem az U Domut neztem ki magamnak, de csak nem akartak kinyitni, csak tizenegy fele, azt meg ki varja meg. Vegul is a dom labanal ebedeltem remek pekarut meg valami trukkos vizet. Komoly tanulmany illetne meg a pragai villamos-tobbeknek egyszeruen csak vilinger-halozatot is, mindenhova megy mindig legalabb ketto, lehet felszallni, meg talalomra leszallni, ahol kedve szottyan az embernek, mindig van kilenc masik villamos, ami tovabbviszi mashova. Amikor kifogytam az egtajakbol limitalt szamuk miatt es mar komolyan kezdett zavarni az apolatlansagom, eldontottem, hogy szallasra nem koltok penzt, inkabb tovabbindulok es elmentem egy buszpalyaudvarra, feladvan az utolso lehetoseget, hogy elkezdjek stoppolni. Amszterdamba akartam menni elsokent, de oda nem volt egy segedszeknyi hely sem, igy brusszelbe valtottam jegyet, az leven a legkozelebb hozza. Ugy terveztem, lotyogok brusszelben egy kicsit, aztan atjutok hollandiaba.

Le Voyage 2

Amikor a vonaton felriadtam, mert ereztem, hogy nem sokara megerkezunk, hirtelen rettentoen egyedul ereztem magam. Egy pillanatig nem ertettem, hogy lehetek ilyen hulye, hogy csak ugy nekimegyek a nagyvilagnak. Aztan a felelem el is mult, ahogy jott es en kicsit gyurotten es koszosan felderitettem a palyaudvart.
Az elso megfigyelesem az volt, hogy sotet van kinn. Nem igazan volt kedvem semmihez ilyen koran, ugyhogy megneztem, nincs-e egy pad a kozelben, amin ket-harom orat eltolthetek szunyokalassal. Egy embert lattam csak aludni, aki a csomagmegorzoben a csomagjan szunnyadt ulve.
A palyaudvar egy legteru, nehol szintkulonbsegekkel, az egesz epulet nekem nagyon tetszett, sajnos sehol nem lehet leulni. Egy kicsit koszaltam, majd vettem egy szendvicset es egy kavet kerek ot euroert, mit mondjak, almosan nem tudok alkudni. Kimentem a szabadba, ahol par csoves meg huligan ogyelgett csak, eltoltam egy staubot, aztan megegyet, kozben vettem egy kolat, mert szomjas voltam es valahogy kolat kivantam, eszembe jutott, hogy ennel egeszsegesebben csak akkor kezdhetnem a napot, ha palinkat is innek melle. Meg mindig sotet volt, felkaptam a motyomat es elindultam egy tetszolegesen meghatarozott vektor menten.
Hamar rajottem, hogy nem trefadolog hidegben es esoben faradtan, ejszaka nagy hatizsakkal varost nezni. Visszamentem az allomasra, hogy hasznaljam a csomagmegorzot, de ra kellett ebrednem, nincs cseh valutam. Szerencsere egy spanyol par, akik szinten a csomagmegorzo ajtajat tanulmanyoztak, valtottak nekem annyit, amennyire szuksegem volt, igy betettem a hatizsakot, a gitart a hatamra vettem es elhagytam a tetthelyet. Jezusom a spanyolok nagyon neccesek voltak. Illetve csak a csavo. Amig beszelgettunk, odajott egy csoves es penzt kert. Nem ugy, hogy az isten megaldja, szanjon meg egy kicsivel, hanem kicsit repetitivebben, es sokkal kevesbe elbuvoloen. Amikor nem akart lekopni a masodszori elutasitasra sem, ez a szazhatvan centis, csontvazszeru, guluszemu hispan idegrohamot kapott es "Get out!" kialtasokkal uldozte el az illuminalt allapota miatt valoszinuleg az egeszbol vajmi keveset felfogo hajlektalan allampolgart. Utana a spanyol csak ennyit mondott osszeszoritott fogai kozt es forgo szemekkel: "These guys...these guys..."
Elindultam, hogy modszeresen feltarjam a varost, utkozben harminc-negyven perces idokozonkent a legkulonfelebb emberek kunyeraltak cigit tolem, de valahogy ez megsem volt terhemre, kezdtem elvezni, hogy vadidegeneket birok beszedre. Talaltam ejjel-nappal nyitva tarto penzvaltodat, meg mekit, ahova beultem olvasgatni a Most es Mindorokket, de alapjaban veve csak akkor alltam meg, amikor mar nagyon latvanyosan kezdett letorni a labam. Van abban valami nagyon bensoseges, ha valaki ejszaka lat egy varost. Mintha en azzal, hogy korabban erkeztem, bepillanthattam volna a kulisszak moge. A turistak meg nem erkeztek meg, az emberek meg onmagukat adhatjak par oraig es nem kell tartaniuk a leleplezodestol, mert senki mas nincs rajtuk kivul az utcan. Csak en, hu hu hu.

Le voyage 1

A kaputol tiz perc konnyu seta az NK City Church Square Bus Station, nem emlekszem, hogy valakivel is talalkoztam volna.
Elozoleg eldontottem, hogy nem budaorsre megyek stoppolni, hanem elmegyek parkanyba az esztergomi vonattal, szoval a moszkvarol a margit hidhoz mentem, hogy megtudjam, tegnap meg igen, ma mar nem innen indul a vonat. A nyugatibol aztan minden komplikacio nelkul sikerult esztergomba jutnom.
A hatizsak kenyelmetlensege, meg egyaltalan, hogy ennyi cuccal nem jo sokaig setalni, hamar pihenore kenyszeritett, igy parkanyban az elso szendvicsbarba leultem. Vettem uzsit, ami meg jol johet, es kiultem a napra vigan pofekelni es sort vedelni. Ket oraig elveztem a jarokelok elbuvolo tajszolasat, mikozben az egy slukkra lehuzott barna sor lelassitott bukowskira.
Amikor kezdtem ugy erezni, hogy ideje a dolog utazas reszevel is torodni, elindultam nyugati iranyba, feltetelezett celom volt ugyanis eljutni pragaba ez utan. Emlekszem, ekkor kezdtek komolyan beutni a negativumok. A sor hatasa a multe, csak a hat es talpfajas maradt, valamint a teljes bizonytalansag. Elmult a clairvoyance, nem tudtam, mit csinalok, neha bizonytalanul kidugtam a kezem a taska mogul, hogy leintsek egy autot, de mar abban a pillanatban tudtam, hogy ezt igy nem lehet. Ha a fejemben nincs rend, a vilagban sem lesz. Setaltam tehat tovabb, mig eltalaltam a vasutallomasra es kineztem a legkozelebbi pragai vonatot, miutan kezdett esteledni es nem ereztem adekvatnak, hogy ott acsorogjak ejszaka szlovakia sziveben egy ut szelen, ahova korabban egy autos felajanlotta, hogy elvisz.
Aprobb penzugyi termeszetu bonyodalmak es egy emlekezetes ket oras varakozas utan sikerult feljutnom a vonatra, amit - mint nem sokara megtudtam - Pozsonyban darabokra szednek, ugyhogy ha nem akarok varsoba menni, jobb, ha athelyezkedem a hatsobb vagonokba. A vonaton alvasrol -nem tehetek rola- mindig az elso AKG-s kroat tura jut az eszembe. Persze ott nem volt felszemu zsebmetszo/mongolidiota- hibrid, aki nagyon furcsan fujta az orrat: befele. Ugy tunt nagyon meg lehet fazva, mert egesz ido alatt a peronon, majd -hogy, hogy nem a szomszedos kabinba kerult- az ut elso harom orajaban is csak fujta, csak fujta, olyan hangokat adva ki, mint egy hurutos vecetartaly es ami a legfurabb, hogy amikor elhaladtam mellette a csomagjaimmal, a labaval tett valami fura mozdulatot es megbokte a taskamat, de nem szolt egy szot sem. Hat en sem. Az ut ettol eltekintve esemenytelen volt es negyvennyolc alvasi testhelyzet probaja utan hajnalban de meg pirkadat elott pragaba ertem.

Szuletesem tortenete 2

Ezekbol a peldakbol okulva arra a meggyozodesre jutottam, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy elmeruljek a felelmeimben, ha tenyleg azt akarom csinalni, amit szeretek. Es ha van valami, amit igazan szeretek, az szellel szemben hugyozni.
Es akkor ejtsunk par szot a szuletesemrol is. Ugy tortent, hogy kileptem az ajton. Kulonleges ajto, a csaladom lakik mogotte. Valahogy ugy ereztem, addig nem is vagyok ember, amig otthon lakom, igy elkoltoztem.
Egy ido utan kezdtem ugy erezni, meg mindig nincs valami rendjen, mert meg nem erzem ugy, hogy haladok valami fele. Mi maradt? Le kell lecelni. Regota dedelgetett vagyam, hogy rendesen megtanuljak angolul, illetve hogy felvegyek egy pozitiv ertelemben vett rettenetes akcentust, mint az ir, vagy a skot. Amikor aztan arra vetemedtem, hogy jovobeli lakohelyet nezegettem magamnak, telhetetlenne valtam. Tokeletes vilagot akarok! Uj-Zeland! Amerika! Del-Afrika! Barhol, csak ne az Egyesult Kiralysagban, mert ott szar az ido, a kaja, az emberek, minden. Ezt a velemenyemet meglepoen sokaig megtartottam. Csak akkor kezdett halvanyulni, amikor a hihetetlen mennyisegu spiritualis irodalom kezdte megdolgozni az agyamat es fokozatosan kezdtem lemondani az itelkezes automatizmusarol. Ekkor mar egyik felismeres a masikat kovette, nem gondoltam, hogy szukseges angolul tanulnom, sem azt, hogy el kell dontenem barmit is a jovomre nezve. Eljen a teljes szabadsag a prekoncepcioktol.
Elhataroztam, hogy megpattanok, de ugy, hogy a kotottsegek lerazasa kozben nem applikalok magamra ujabbakat. Ha ugyanis elore elintezem, hogy itt es itt fogok dolgozni, tovabba, hogy itt es itt fogok lakni, nem hagyok semmi eselyt arra, hogy kinyiljon a szemem. Ugy gondoltam, ha mindent a veletlenre, illetve, -hogy pontosabban fogalmazzak- a jo szerencsere bizok, a dolgok sokkal izgalmasabbak lesznek.
A terv jo volt, nem tokeletes, itt ki kell javitanom magam. Idealis esetben a terv megszuletese es az elindulas kozott nem telik el annyi ido, hogy elbizonytalanodjak, es akkor az utazas mar hozza magaval a helyzeteket, amik atbillentenek a pozitiv szemlelet oldalara.
A teny, hogy ebben a tekintetben nem jottek be a szamitasaim meglepo modon rendkivul megnyugtato. Hiszen epp az igazolja az elmeletet, miszerint az eletet nem lehet elore tervezni, hogy ez a szabadulasi kiserlet is maskepp alakult, mint terveztem.

Kisetaltam tehat az ajton a hatizsakommal es a gitarommal es -bar erre csak kesobb jottem ra- ettol kezdve a vilag a fejemben volt.

Szuletesem tortenete 1

Mindig is meg akartam szuletni. Meg nem szuletve lenni leirhatatlan kin volt eletem egy bizonyos szakasza utan.

Hogy pontosan mi keltette fel bennem a vagyat, mi volt az a jelenseg, ami engem erre a sorsra juttatott, nem tudom. Mert epp annyira lehet egy hosszan tarto, eszrevetlenul setalo rutin, ami metronom-pontossaggal dolgozott meg evekig tudtomon kivul, amennyire lehet genetikus predesztinacio hovatovabb spiritualis blabla.

Komolyan elhiszem azt a tezist, miszerint a szem nem lathatja onmagat, ezert az onvizsgalatot alapvetoen hibas modszernek gondolom. Az en modszerem a felejtes, a naprol-napra, pillanatrol-pillanatra valo felejtes.

Elfogadtam, hogy nem kivanok senki tanacsai szerint elni es csak a sajat karomon vagyok kepes tanulni, es nekilattam kidolgozni egy tokeletes tervet.

Eloszor a felelmeimtol kellett megtanulnom tavolsagot tartani. Azert nem irom, hogy megszabadulni toluk, mert nem vagyok biztos benne, hogy meg kell szabadulni toluk.
Amikor elkezdtem a felelmeimet vizsgalni, megtudtam, hogy majdnem minden elkepzelheto dologtol felek valamennyire. Vagy pontosabban: egy os-felelemforras kihat az egesz eletemre es teljesen az iranyitasa ala akarja vonni azt.

Dolgozom, hogy legyen penzem, hogy ne kelljen kenyelmetlen helyzetbe hoznom magam, mert akkor sebet kap az onerzetem, felfagy a seggem, kilukad a gyomrom, fogam, fulem, satobbi.

Osszebaratkozom valakivel, aztan rajta keresztul megvalakivel, mar harman vagyunk, megismerjuk a negyediket, otodiket, hatodikat, teljes a kep, osszetartunk, mert sajat szabalyaink vannak, sajat ritusaink, felnovunk, a dolgok megvaltoznak, de mar nem lehet valtoztatni a dolgokon, mert a viszonyok kobe vannak karcolva es mindenki tisztaban van veluk. Ki vagyok en, ha otthagyom oket? Hol lesz a helyem akkor? Mert akkor senkit se erdekelne mi van velem, nem lesznek tobbe elvitathatatlan erdemeim, mindenert mindig meg kell majd dolgozni.

Egyszer szerelmes leszek valakibe, viszonozza, megtetszik az ize, ezutan szerelmes vagyok valakibe, aki nem viszonozza, csak ugy tesz, mintha. Ennek olyannyira megtetszik az ize, hogy eztan mar csak olyanokkal kezdek, akik szamomra elerhetetlennek tunnek. Kihivasok ele allitom magam, hogy bizonyitsam, kiveteles ember vagyok, mert ebben a tarsadalomban a jo adag konformizmus melle egy csipetnyi deviancia mindenkeppen javallott.