London - A ketfarku sello mitosza

Elso munkanapom az egyesult kiralysagban egy starbucksban kovetkezett be. Csak utolag voltak ambivalens erzeseim azzal kapcsolatban, hogy bar jelentektelen mertekben, de tamogatom egy ilyen ceg mukodeset. Amikor az ember ra van utalva ezekre a lehetosegekre, sokkal kevesbe valogatos. Vegig az volt a benyomasom, hogy a kavezoban dolgozo lanyok csak azert hivtak be, hogy rendben leellenorizhessek, milyen parti is vagyok, ami mar csak azert is figyelemre melto teny, ha igaz, mert ekkorra a tobb honapja gondosan novesztett szakallam elerte a bibliai mereteket. Hat orat toltottem el osszesen a ketfarku sello gyomraban, de az asztalok repetitiv torolgetesen kivul az egegyadta vilagon semmi dolgom nem akadt, ha a szemelyzet szorakoztatasat nem szamitjuk a munkakori leirasba. Amikor eleresztettek, megittam a legnagyobb latte-t, amit eletemben lattam, majd elindultam nyugatnak az old brompton road-on, hogy ket lepes utan megalljak es szemugyre vegyem a rendkivul szokatlanul kinezo kavehazat a balkezemnel. Felettebb cifra bejarati ajtajarol hianyzott a kilincs, belepve pedig a legpompasabb belsoepiteszetet talaltam, amit kavezotol egyaltalan elvarhat az ember. Mindenhonnan regi hegeduk, citerak, serpenyok, vizforralok logtak, de akkor meg emlitest sem tettem a falakon diszelgo osdi reklamtablakrol, kulcsokrol, szerszamokrol, amiknek a nevere sem emlekszik mar senki es ugy osszessegeben majdnem mindenfele regisegrol. Talan csak a kitomott allatok hianyoztak, de ez nem vadaszkunyho vegulis. Egy kihuzott szemu, hippiruhas himno, aki a cherry nevre hallgatott, kezembe nyomott egy urlapot, hogy toltsem ki, ha allas kell. Rovidesen talalkoztam az uzletvezetovel, aki felajanlotta, hogy ha megfelel, egy ora mulva jojjek vissza, hogy kiprobalhassanak. Mivel nem volt tul sok otletem, hogy hova menjek, kicsit kodorogtam, majd haromnegyed ora mulva visszatertem, hogy no, akkor itt volnek. Gondoltam, az, hogy eletemben eloszor korabban erkezek valahova, mint kellene, elegge le fogja nyugozni a fonokot, de nem mondhatni, hogy igy tortent, sot, mintha egy kis rosszallast veltem volna felfedezni a sunyi lengyel szemeben, hogy nem negyedoraval elobb jottem. Persze o nem tudhatta, hogy nevetsegesen keptelen vagyok a pontossagra es igy a harci cselekedet nem aratott sikert. Azon a tenyen kivul, hogy brillians modon egy vendegre ontottem egy uveg sort es kiboritottam ket masikat egyazon mozdulattal, pont, mint eletem legelso munkanapjan a szebb napokat latott huvosvolgyi balazs vendegloben, tizenhat eves koromban, azt kell mondjam, sikeresen teljesitettem a feladatot. Visszahivtak a kovetkezo hetre, es ezzel megszereztem elso allasomat a mocskos albionban. Miutan a szuleim kuldtek egy kis penzt, lefoglaltam egy agyat az egyik kozeli hostelben, ami a bejarati ajto tanulsaga szerint apro, elvezetes es baratsagos. Apronak apro, mivel az egyetlen, szemmel lathato kiterjedese a bejarati ajto volt, balra egy subway, jobbra egy italbolt szoritotta. Belepesemkor egy kekhaju, agyonpiercingelt litvan leany fogadott, aki pillanatnyilag az intezkedo hatosag szerepet toltotte be, es ekkor belattam, hogy jo helyre jottem. Kertem egy kis haladekot, amig elhozom a malhamat a beka segge alatt ket utcaval talalhato balham city-bol es aznap este el is foglaltam a legfelso emeleten talalhato pottom ketszer ketagyas szoba egyik priccset. Valamiert a felso emeleti agyat valasztottam. Talan imadok fel-le ugralni az agyrol. Neha ez is kell. Otthon ilyen nincs. A legelso tettem, ami a civilizalt vilagba valo erkezesemet kovette, az volt, hogy beleneztem a tukorbe, es megallapitottam, hogy ronda vagyok. Persze nem az a fajta ronda, akin nem lehet segiteni, meg csak nem is az, akit barkinek is rajtam kivul joga lenne rondanak nevezni, pusztan be kellett latnom, hogy megerkeztem, ki fogok csomagolni, naponta fogok furdeni, emberekkel fogok talalkozni es en voltakepp nem vagyok elkotelezett robinson crusoe. Jo moka volt, de ideje valtani valami masra. Megborotvalkoztam.