London - Napfenyes Ausztraliaban kieg a szemed ha nem vigyazol

Felkeltem kenyelmesen del elott tiz perccel. Reggeli, na az nincs, mert az szigoruan tizenegyig van. Ha lenne, vajas croissant lenne teaval, utana altalam magyarul nem ismert nevu pekaru piritva, vajazva, a simpson csalad utemere a babzsakfoteleken. Ennek hianyaban elso utam a forroviz-keszito gephez vezet, ahol elkeszitem a teat es csendben eledezem a simpson csalad utemere. Neha felbukkan egy-ket lakos, bar ez ilyenkor nem jellemzo. Ha maskepp lenne, ket ausztral a laptopjat nyomogatna a babzsakfoteleken kinyujtozva. A kicsi ausztral, aki takaritonot jatszik, amig nem jatszhat dadust, ilyenkor mar javaban porszivozik az emeleteken, kellemes, otthoni hangulatot kolcsonozve a plusskarpit ellenere minden eletet nelkulozo folyosoknak.
Egy gyors seta a harom percnyire levo kozertbe es a kezemben a reggelim ket napra elore. Egy het mulva megelegelem, hogy mindennap tukortojast eszem es valtanom kell, de addig degeszre eszem magam reggelenkent. Egy ideje nem lehet kijarni a hatso kertbe, mert irdatlan szemethegy terpeszkedik az ajto mogott. A menedzser kisse trehany, ha mondhatom igy. Sulyos problemai vannak a parbeszed koncepciojaval is, igy ha vele kenytelen valaki beszedbe elegyedni, amire sokszor kenyszeriti a balszerencsejuk folytan a nappaliba tevedt lakokat, kivetelesen tisztan megjelenik barki szamara, mi a kulonbseg parhuzamos monologok es dialogus kozott. Nem is tudom, talalkoztam-e olyan emberrel rajta kivul, aki mindig csak oszt es sosem reagal. Remes termeszete miatt egyes szamu kozellenseg itt, minalunk. Ez koszonheto a kis ausztralnak is, aki barkit beavat barmilyen pletykaba, tetszoleges melysegben. Ha hinni lehet a hireszteleseknek, a gondnok nemes brit csalad sarja. Egy, a szuleivel folytatott heves vita utan otthagyja csaladjat, megtagadvan a penzugyi es inellektualis ertelemben is meses orokseget, hogy renegat tusko lehessen del-sziberiaban. Egy alkalommal ausztraliaban egy zenes rendezvenyen segedkezik, ezt kovetoen sokat utazgat a kenguruk foldjen. Negy napi megszakitas nelkuli szorfozes es tabortuz koruli ivaszat utan az ausztral riviera egy eldugott obleben, vegyszerek hatasa alatt, elteved a bozotosban, ahonnan csak masnap kerul elo egy kopott fekete bordzseki buszke tulajdonosakent. Az estere csak masok beszamoloibol kepes visszaemlekezni. Britfoldre visszatelepulve egy kocsmai kviz alkalmabol osszebaratkozik egy vallalkozoval, akit lenyugoz ismereteivel a kiribati vagtazomajom szocialis erzekenysegevel kapcsolatban. A vallalkozo epp egy kompetens, de fiatalos vezetot keres ujonnan nyilo diakszallojaba a londoni kenguruvolgyben, a felajanlott posztot hosunk kis gondolkodasi ido utan el is fogadja. Negy ev eltelik, hosunk dagadt lesz es budos, ideggyengeseg tamadja meg, allapota lassan, de biztosan romlik. Kuloncsegei regmult rutinjainak eltorzult visszhangjai, valamint egyfajta remult identitaskereses abszurd megnyilvanulasai. Egyre kevesebben veszik a faradsagot, hogy felkutassak benne a szeretheto embert, igy aberracioi egyre markansabban jelennek meg a kulvilag szamara is, amivel valamikor vegervenyesen elvesztette a kapcsolatot. Keves emberrel erintkezik rendszeresen, havonta egyszer egy irodalmi korbe latogat, ahol hozza hasonlo muertok filozofalnak egy kocsmaban.