Le voyage 5 - Bamban Brusszelben

Immar komoly rutinnal az ejszakai felderitesben, nem okozott meglepetest, hogy egy arva lelket sem latok az utcan, a brusszelbe tanulmanyi cellal erkezo tavolkeleti hegedas leany es a kutyajat mindig ejszaka setaltato gyanus tatteren kivul. Ezuttal is beprobaltam a vasutallomast, mint a lehetosegek varhatoan orszagnyi szeles tarhazat, de ezuttal sem fogadott ulohely es lacikonyha. Nemi kutatas es kommunikacios sikerelmeny utan megleltem a csomagmegorzot es letettem a menetfelszerelest. Rogton az elso sarkon sikerult kultursokkot szenvednem, amikor a zoldre valto zebralampa irdatlan kattogassal jelezte a helyzetet. A sok ilyen lampa ejszaka egyutt rendkivul sajatos sci-fi/horror hangulatot kolcsonozne barmelyik utcanak, plane Brusszel belvarosaban, ami kvazi egy modern epiteszeti muzeum szabadteren. Ezuttal is a jol bevalt kaotikus megkozelitest preferaltam a celterulet behalozasat illetoen. A pesti szemnek nehez feldolgozni, hogy vannak helyek, ahol az aszfaltreteg egyenletesen van eloszlatva az uton es nincsenek benne irdatlan valyuk a buszok nyomvonalan, de a johoz konnyu hozzaszokni es ezeket az aprosagokat egy ora elmultaval mar eszre sem vettem. Ahogy ahhoz is kezdtem hozzaszokni, hogy rengeteg kulonfele, altalam ismeretlen vendeglatasi forma talalhato az utcan, a bio legelvadultabb agazatai kepviseltettek magukat. Pirkadatot kovetoen beultem egy gofrira, hogy vegre egyek egy rendeset. A pultos enyhe meglepetesere lekvart rendeltem melle, epreset. Kiderult, hogy ezt az automatikus rendelgetes-dolgot surgosen fel kell szamolnom, ha valamirevalo utazo akarok lenni. A gofri tokeletes volt magaban is, olyan adag, amilyet meg sosem es olyan iz, amilyet meg elkepzelni sem. Hozza cappuccino.
Kis kereses utan talaltam egy internet kavezot is, aminek a neven maig nem sikerul kiigazodnom. Nagyon keves hely van ugyanis, ami valoban kavezo is az internet-szoban kivul. Csuromvizesen a boseges zuhe miatt, leultem es kerestem egy hostelt, amit akar meg is engedhettem magamnak. Azt terveztem, hogy vegre alszom egy jot, furdok egy jot ilyenek. Fontos volt, mert kezdtem a kialvatlansag abba a stadiumaba erni, amikor az ember gondolatai csak naponta egyszer-ketszer tisztulnak le, a fennmarado idoben teljes zurzavar. Nem akarom persze ezzel azt erzekeltetni, hogy emberallatkent nyalcsorgatva maszkaltam negykezlabon, vagy hogy megugattam volna a rendes brusszeli polgarokat, de hogy a nap elorehaladtaval egyre kevesebb racionalis megmozdulasom volt, az teny. Az egesz napom rendkivul kellemesen telt ezt leszamitva, a nap is kisutott, hideg sem volt, a tomegkozlekedest sajnos nem sikerult megfejtenem, nagyon probaltam, de nem. Persze abban az allapotban egy hetedikes matekpelda is komoly fejtorest okozott volna. Brusszelben mar nem lehet belteren dohanyozni, ez mar civilizalt orszag, amugy meg csak elvetve lattam dohonyost, mintha az ott nem lenne divat. Kicsit kellemetlenul ereztem magam az elso ket-harom cigarettam sodrasa kozben, mert csak lahajtott fejjel, izgatottan dohanyzo fiatalokat lattam addig, aztan rajottem, hogy ez csak az eso miatt volt, a belgak sem szeretnek azni. Amikor delutan sikerult egy viszonylag normalis gondolatmenetbe bonyolodnom a jovobeli terveimet illetoen, raebredtem, hogy be fogom szuntetni a hatizsakos turizmusomat, mivel amit elerhettem az mar elertem, az eredeti celjaim immar nem aktualisak, tehat valasztanom kell egy celallomast. Nem tul sok masodperc mulva a del-angliai Brightont jeloltem ki. Ugy veltem, nem szerencses az ultra-megapolisz Londont valasztani kezdeskepp, mert komoly megelhetesi problemakba botolhatok, egy csendes tengerparti varoska kepe amugy is vonzo ugy altalaban, ha az ember lakhelyet akar valtani. Megkerestem a buszpalyaudvart es egy feltunoen kedves alkalmazottal levajaztam az altala igen szokatlannak minositett uticelomra szolo jegyemet. Ezutan ismet kezelesbe vett a metro, mire sikerult visszajutnom a cuccomert, azutan ismet eljutnom a buszhoz, negyven liter folyadekot veszitettem. OK, trefaltam, csak harmat.
Ekkor eszembe jutott, hogy meg mindig nem ittam sort, ugyhogy beultem egy barba a palyaudvaron es nekialltam. Az egyetlen banatom, hogy a hires delirium tremens nem volt kaphato, hamar elszallt a valogatott belga finomsagok gyenged okolcsapasai nyoman. Nem volt szuksegem tul gyakran ujartolteni a korsom, hogy az orak percekkent muljanak. A lenyugvo nap meg idillibbe tette a csendes nyaladzasomat, igy az utazasom soran eloszor, katarzist tapasztaltam meg. Sajnos haromnegyed kilenckor gyengeden elkezdtek terelni kifele, ugyhogy a tiz ora harminc perces indulasig hatralevo idot valahogy el kellett sikalnom, nem emlekszem hogyan, de gond nelkul sikerult. Az biztos, hogy mindenkivel lealltam baratkozni, aki kijott dohanyozni, mintegy tesztelve a fejlodest kommunikacios keszsegemben.
Felreszegen becsekkoltam magam es a gitarom a buszba, ez utobbit nagyon stilusosan, ellentmondast nem turoen koveteltem: "Non, merci, C`est fragile."