Le Voyage 2

Amikor a vonaton felriadtam, mert ereztem, hogy nem sokara megerkezunk, hirtelen rettentoen egyedul ereztem magam. Egy pillanatig nem ertettem, hogy lehetek ilyen hulye, hogy csak ugy nekimegyek a nagyvilagnak. Aztan a felelem el is mult, ahogy jott es en kicsit gyurotten es koszosan felderitettem a palyaudvart.
Az elso megfigyelesem az volt, hogy sotet van kinn. Nem igazan volt kedvem semmihez ilyen koran, ugyhogy megneztem, nincs-e egy pad a kozelben, amin ket-harom orat eltolthetek szunyokalassal. Egy embert lattam csak aludni, aki a csomagmegorzoben a csomagjan szunnyadt ulve.
A palyaudvar egy legteru, nehol szintkulonbsegekkel, az egesz epulet nekem nagyon tetszett, sajnos sehol nem lehet leulni. Egy kicsit koszaltam, majd vettem egy szendvicset es egy kavet kerek ot euroert, mit mondjak, almosan nem tudok alkudni. Kimentem a szabadba, ahol par csoves meg huligan ogyelgett csak, eltoltam egy staubot, aztan megegyet, kozben vettem egy kolat, mert szomjas voltam es valahogy kolat kivantam, eszembe jutott, hogy ennel egeszsegesebben csak akkor kezdhetnem a napot, ha palinkat is innek melle. Meg mindig sotet volt, felkaptam a motyomat es elindultam egy tetszolegesen meghatarozott vektor menten.
Hamar rajottem, hogy nem trefadolog hidegben es esoben faradtan, ejszaka nagy hatizsakkal varost nezni. Visszamentem az allomasra, hogy hasznaljam a csomagmegorzot, de ra kellett ebrednem, nincs cseh valutam. Szerencsere egy spanyol par, akik szinten a csomagmegorzo ajtajat tanulmanyoztak, valtottak nekem annyit, amennyire szuksegem volt, igy betettem a hatizsakot, a gitart a hatamra vettem es elhagytam a tetthelyet. Jezusom a spanyolok nagyon neccesek voltak. Illetve csak a csavo. Amig beszelgettunk, odajott egy csoves es penzt kert. Nem ugy, hogy az isten megaldja, szanjon meg egy kicsivel, hanem kicsit repetitivebben, es sokkal kevesbe elbuvoloen. Amikor nem akart lekopni a masodszori elutasitasra sem, ez a szazhatvan centis, csontvazszeru, guluszemu hispan idegrohamot kapott es "Get out!" kialtasokkal uldozte el az illuminalt allapota miatt valoszinuleg az egeszbol vajmi keveset felfogo hajlektalan allampolgart. Utana a spanyol csak ennyit mondott osszeszoritott fogai kozt es forgo szemekkel: "These guys...these guys..."
Elindultam, hogy modszeresen feltarjam a varost, utkozben harminc-negyven perces idokozonkent a legkulonfelebb emberek kunyeraltak cigit tolem, de valahogy ez megsem volt terhemre, kezdtem elvezni, hogy vadidegeneket birok beszedre. Talaltam ejjel-nappal nyitva tarto penzvaltodat, meg mekit, ahova beultem olvasgatni a Most es Mindorokket, de alapjaban veve csak akkor alltam meg, amikor mar nagyon latvanyosan kezdett letorni a labam. Van abban valami nagyon bensoseges, ha valaki ejszaka lat egy varost. Mintha en azzal, hogy korabban erkeztem, bepillanthattam volna a kulisszak moge. A turistak meg nem erkeztek meg, az emberek meg onmagukat adhatjak par oraig es nem kell tartaniuk a leleplezodestol, mert senki mas nincs rajtuk kivul az utcan. Csak en, hu hu hu.