London - A Nap, Amikor Komolyan Megszivom 1

A reggel, elegge el nem itelheto modon ismet koran jott. Valahogy felvakartuk magunkat es elindultunk a varosba. A sotet utcak teljesen neptelenek voltak es hamar a queen's gate-hez ertunk, ahol egy kisebb hotelben dolgozott pernahajder portugal baratom. Megegyeztunk, hogy a cuccaimat a hotelben hagyom aznapra, hogy gordulekenyebben menjen a boldogulas, majd egy kis croissant-nal es sajttal felfegyverkezve elcsampaztam a hajnalodo tendenciakat mutato belvarosba. Mostanra az osszes vagyonom ket fontra apadt, mivel az utolso tizfontos bankomat kolcsonadtam Brunonak, hogy kifizesse a lakberet. Nemi keresgeles utan talaltam egy bodet, ahol hetven pennyert kaptam egy kis angol teat, ez sokat dobott a hangulatomon. Amint setalgattam a szeles utcakon, lattam egy sor csovest a Victoria Museum elott, eszembe jutott, vajon leuljek-e dumalni veluk, aztan vegul nem tettem. Meg nem sikerult elverekednem magam arra a szintre, ahol ezt gond nelkul meg tudom tenni akarmikor.
Van egy komoly gondja London ezen reszenek, nevesint, hogy nincs pad sehol. Amulva lestem be a kis magankertekbe, amikbol errefele temerdek talalhato, de szabad bejarast nem talaltam, csibeszkedni meg nem kivantam, mivel rendes londoni -igaz, penztelen- polgarnak ereztem magam. Mire a nap rendesen felkelt, az Earl`s Courton voltam, ahol aznap bringas talalkozo volt, igy nagy volt a nyuzsges. Kiultem a napra olvasgatni. Kesobb elfogyasztottam az utolso sajtot egy kis regebbrol maradt csokoladeval parban. Sokszor eszembe jutott, hogy nem kene-e letenni a konyvet, kicuppanni a regeny vilagabol es a sajat vilagomban rendbetenni a dolgokat, es amikor elerkezettnek lattam az idot, igy is tettem. Elutaztam Balhambe, hogy regi ismerosom, a polak csirkefogo Roberto penzehez folyamodjak, ugyanis oneletrajzokat kellett nyomtatnom, hogy munkat talaljak, azonban meg annyim sem maradt, hogy ezt alljam. Ket fontot es egy csomag cigarettat sikerult kiimadkoznom belole. Visszatertem az Earl`s Court Road-on levo egyik internet kavezoba, kisebb csetepate utan sikerult a budzset sem tullepni, igy ot peldanyban immar az egesz elettortenetem ott lapulhatott a zsebemben. A nap hatralevo reszeben egyre kevesebb lelkesedessel gondoltam a kozelgo ejszakara. Harom oneletrajzot kiosztottam harom szimpatikus kavezo kozott, valamint ket kulonbozo starbucks-ba is befaradtam, mivel ott jelentkezesi lapot kell kitolteni. Az egyik helyen egy probanapot is kilatasba helyeztek a hetvege utan, ami biztato volt, de egyelore korantsem elegseges. Egy izben egy varosreszen, aminek Elephant&Castle a neve es leginkabb az Ors Vezer Tere hangulatat idezi, rettentoen elszontyolodtam. A hetvege elmultaig nincs eselyem penzhez jutni, se lakasom, se munkam, se penzem, se kajam, se senkim. Idegen vagyok egy varosban, ami egyre kevesbe tunik baratsagosnak, ahogy szurkul az egbolt. Ide-oda tenferegtem, elindultam, megalltam, visszafordultam es nem ertettem, mi romlott el, miert nem erzek semmifele erot a tovabbjutashoz. Egyoranyi merhetetlen, minden romantikat nelkulozo gyotrodes utan elindultam zombikent Holbornbe, ahol este hetkor a jo lelkek kajat osztanak a felgyulemlo raszorulo utcanepnek. Nem volt nehez megtalalni a helyet, ugyanis rendkivul sokan acsorogtak egy kis utca ket szelen. az utca egyebkent egy nagy, negyszogletu ter egyik oldala volt, hasonlokepp a Klauzal terhez, csak joval nagyobb kaliberben. Az emberek tobbnyire maganyosan, vagy kettesevel-harmasaval kolbaszoltak, az egyetlen nagyobb csodulet egy taskaradiot vett korul, ahol focimeccs ment. Anglia jatszott Kelet-Timorral, vagy a Wallis&Futuna szigetekkel. Egy eb egy palackot kergetett. Kicsit baratkoztam a neppel, de korantsem voltam abban a hangulatban, amikor onfeledt csevereszesbe tudtam volna bonyolodni. Nem sokara megerkezett a ket auto, es kedves emberek szalltak ki, rutinosan iranyitgatva a tomeget es egy szempillantas alatt elkezdtek osztogatni a szedvicseket, ginger bread-et, teat es kavet. Volt egy par komoly jatekos, aki rendes adagokat spajzolt es meglepo modon voltak olyanok is, akik meg sem mozdultak a kenyelmes padkarol, ahol ultek. Miutan ettem egy kicsit, elkezdtem tajekozodni, nem tud-e valaki egy szallast, uresen allo hazat, egyebet. Tobbnyire elutasitasban volt reszem. Hasonlo kovetkeztetesre jutottam, mint utam elejen, amikor a stoppolast probalgattam, ezuttal azonban joval szilardabb volt a meggyozodesem. Raebredtem, hogy ahhoz, hogy elerjem azt a celomat, hogy lejussak a legmelyebbre, amennyire csak tudok, nem csak szandek kell, hanem valamifele minoseg. Keptelen voltam csak ugy letaborozni valahol es keregetni, hat meg osszeismerkedni a megfelelo emberekkel, hogy bejussak egy uresen allo hazba. Most mar feltem az ujdonsagtol, nem vonzott a kalandvagy, biztonsagra vagytam. A fejem kavargott, ahogy elvesztettem a hitem. Ures hej voltam megint.