2008. november 9., vasárnap

London - Kerem tekintsek meg a fold gombolyu mivoltat

Egy este azonban varatlan dolog tortent. Valaki matatni kezdett a zarral, ami egyebkent eleg nehezen nyilt. Mivel aki ide szokott jarni ismeri a nyitjat az ajtonak, nem tudtuk elkepzelni, ki lehet az. Ugy dontottem, megnezem, ki akar bejutni este tizkor. Amikor ajtot nyitottam, legnagyobb meglepetesemre, reg nem latott ismerosom, dagi tony, a feka ingatlanmaffiozo allt elottem. Azonnal kiderult, hogy o is hasonlokepp meglepodott, hogy engem itt talal. Az ok rendkivul egyszeru volt, bar kimondottan sokaig kellett targyalni ahhoz, hogy az mindenkinek egyforman vilagos legyen. A haz, amibe bekoltoztunk a lengyel cimborak vendegszeretete nyoman, valojaban tony tulajdona volt, es a mar emlitett lengyel cimbora csak a felujitast vegzi itt. Megallapodtunk, hogy masnap reggel elhagyjuk a helyszint, amit aztan szamuraj ur ismet nem volt hajlando megtenni, igy bementem a varosba folytatni az allas es szallaskeresest. Napkozben semmi emlitesre melto nem tortent, kiveve egy esetet keso delutan, amikor a cigarettaszunetem alatt egy ven tatter kornyekezett meg. A fazon kisse furan oltozkodott, kisse tulsulyos volt, de alapvetoen jovialis, bar kisse talan szenilis ember benyomasat keltette. Ugy kezdodott, hogy megszolitott, hogy milyen remek kordnadragom van, amit rogton a nadrag, vagy inkabb a labszaram megpaskolasaval is nyomatekositott. Ez meg nem ebresztett bennem kulonosebb ellenszenvet, mert hat fura, meg szokatlanul baratsagos embereket nap, mint nap lat az ember. Ezutan tovabb ecsetelte, hogy milyen remes, hogy a fiatalok manapsag csak farmert hordanak, ugye en soha, erre pironkodva beismertem, hogy sajnos nehanapjan en is. Nem utott csorbat a lelkesedesen eme nyilvanvalo jellemhibam, ugyanis nem sokkal kesobb megjegyezte, hogy milyen remek embernek tunok, es hogy milyen keves van ebbol manapsag. Erre a bokra nem igazan ismertem bevalt szofordulatot, ugyhogy csak vigyororgtam tovabb, egyre inkabb azzal a szemmel tekintve az oregre, ahogy egy szebb napokat remelo laborasszisztens figyel egy kulonos szemelyisegjegyeket felvonultato kiserleti egeret. Az oreg aztan elkezdett arrol beszelni, hogy mindenkepp talalkoznunk kell a kozeljovoben, aztan amikor elkottyantottam, hogy nincs hol laknom, felajanlotta, hogy aznap ejszaka nyugodtan nala maradhatok. Ekkor eszembe jutott, hogy szamuraj urral voltakepp valamifele bajtarsi kotelek fuz ossze, es azt valaszoltam, hogy sajnos csak akkor maradhatok, ha egy masik embert is el tud szallasolni. Miutan kiderult, hogy ez nem lehetseges, valamint nyomatekositottam, hogy a sors ugy hozta, hogy nem vagyok meleg es ha egy agyban aludnank es a labamat paskolgatna, annak nem orulnek, szomoru bucsut vettunk.
Visszatertem Tootingba, ami rendkivul takaros resze londonnak. Nem sokara eljott oleg, a lengyel kapcsolat, valamint Komoly Kommunikacios Diszfunkcioktol Szenvedo Fia (ertsd: nem tud koszonni) es bepakolta mr. szamuraj csomagjait a kocsiba, majd legnagyobb megrokonyodesemre sorstarsam szo nelkul kovette, bar a szemembe nezni nem mert. Igy este kilenc kornyeken egyedul maradtam az ures haz elott a csomagjaimmal es rengeteg gyilkos gondolattal. Eddigre mar komolyan kifogytam mindennemu penzugyi eroforrasbol, szoval neki kellett allnom felderiteni az elet kevesbe viragos oldalat, ha eletben akarok maradni. Nemi toprenges utan arra jutottam, hogy mivel nem messze tudok egy allaslehetosegrol, ami ejjeli munka egy zenes helyen, elverem az idot hajnalig munkaval, holnap meg majd csak lesz valami.
Aztan amikor kijottem a metrobol es korulneztem, kulonos dolog tortent. Egy ember jott oda hozzam es penzt kert. Eddig semmi kulonos nincs a tortenetben, ahogy abban sem, hogy odaadtam neki az osszes apromat egy fel eve kotott fogadalomnak a nyoman. Megkerdezte, hogy mi a palya, kicsit elveszettnek tunok. Elmeseltem neki a helyzetet es kis hitetlenkedes, na jo, tomenytelen hitetlenkedes utan felajanlotta, hogy jojjek vele, elszallasol eccakara. Az egyetlen szabaly, hogy otkor fel kell kelni, mert o hajnalban dolgozni megy. Nem akartam hinni a fulemnek, meg ki sem mondta, hogy aludjak nala, mar tudtam, mi kovetkezik es a nyakaba akartam ugrani, meg unnepi jatekokat rendezni a tiszteletere.
Az ember fiatalnak tunt, Brunonak hivtak es portugal bevandorlo. Az egyoras utunk alatt alkalmam volt megismerni felettebb izgaga eszjarasat es ezzel ossze nem egyeztetheto, lenyugozoen laza viselkedeset. A jelenseget legjobban demonstralni talan azzal az esettel lehetne, ami tizperces ismeretsegunk utan kovetkezett be: Ecsetelte, hogy itt a szabalyokat rendkivul kemenyen betartjak es nagyon vigyazzak, hogy ne szegjem meg oket, mert sokba kerul. Ekozben azon a modon, ahogy az ember a bankban sorszamot huz, odajarult egy kukahoz a buszmegallo mellett, majd barminemu keslekedes vagy pironkodas nelkul jobbra es balra sanditott es elkezdett vizelni. Folytatta: Ezert peldaul ennyi es ennyi font buntetest kapsz, ha elkapnak. Nem hittem a szememnek. Kisse eltavolodtam, kerulve a szemkontaktust a tobbi, buszra varo londoni polgarral, neha az oramra pillantva es vartam a buszt. A megrokonyodesemet az erositette, hogy eddigre mar rendesen atitatott az a szellemiseg, amihez meglepo modon rajtam kivul csak a szuletett angolok es/vagy a kukasok tartjak magukat londonban, miszerint szemetelni, vagy rongalni kimondottan nem laza dolog.
Bruno ezek utan egy izben ragyujtott a nyitott buszajtoban valamire, ami az elkeszites modjat, valamint a fogyasztasat figyelembe veve csak valami narkotikum lehetett, de mit ad isten, a buszvezeto egyaltalan nem marasztalta el erte, miutan utitarsam baratsagosan hatbaveregette es a kesedelem okarol kerdezoskodott. Azt mondjak, ha tul sok trefarepat eszel reggelire, ugy maradsz es egesz nap a pajtasaidat fogod farasztani. Lehet, hogy ehhez hasonloan van olyan valami is, amit ha megeszel, aznap olyan rossz gyerek lehetsz, amilyen csak tudsz, a tanito neni megsem kap el. De az is lehet, hogy igy szuletett. Meg az sem kizart, hogy minden portugal igy szuletik es a portugal bortonokben csak artatlanul elfogott balfacanok csucsulnek.
Eljutottunk Putney-ba, a negyszogletu kerek erdo szelere, ami meg igy, ejszaka, por kivilagitas mellett is elbuvolo volt es elslattyogtunk a hazig a komoly cidriben. A tarsashaz-sor kicsi, keskeny, de magas blokkokbol allt vegelathatatlan hosszan, nem feltetlenul azert, mert valoban olyan hosszu is volt, csak itt-ott termetes lombkoronak akadalyoztak a szakszeru foldmerest. A konyhaban ossze is talalkoztunk Skot Lannyal, Magyar Tokivel es Magyar Lannyal. Bruno korabban elmondta, hogy tobbek kozt negy magyarral lakik egyutt, osszesen heten vannak. Eloadta a korabban kiagyalt sztorijat nekik arrol, miert is kell nekem ott aludnom, amit en illedelmesen vegighallgattam, bar egyaltalan nem ertettem, miert kell ossze vissza hazudozni egy ilyen semmisegrol. Kesobb elkezdtunk iszogatni a ketszer harom meteres luxuslakosztalyban, gitaroztunk is, kozben folyamatosan beszelgettunk mindenfelerol. Meselt a kalandjarol is, amikor ot huzta ki egy asszony a csavabol del-portugaliaban es ami raebresztette a Coelho altal 'szivessegbankkent' megfogalmazott rendszer mukodesere. Az este tobbi resze esemenytelen volt, bar egy izben, lefekves elott, amikor egyedul maradtam a szobaban, rendkivul intenziv katarzis tort ram, hasonlo azokhoz, amiket otthon egy, illetve harom honappal az indulasom elott megtapasztaltam.
Epitettunk egy hevenyeszett agyat nekem figyelemre meltoan helytakarekos modon es mely, gyermeki, nyalcsorgos alomba suppedtem.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Keep em coming