A korulmenyeket ismerve egyaltalan nem meglepo, hogy nem vagytam tobbre csendes pihegesnel egy parkban. Az ido kezdett aggasztoan gyorsan valtakozni, alig birtam levenni a tulmelegedett -es egyebkent brillians modon ket kulon kabatbol osszeallitott- dzsekimet, amikor ismet arktikus szelek borzoltak a vesemet. Tettem egy kiserletet arra, hogy ujra elszorakozzak a gitarral, de ezuttal az eso es a hideg, mivel egyikuk sem muerto, meggatoltak ebben. Szivtam a szegeden negyszazotven forintert vett dohanyt es setalgattam ossze vissza, mignem kilyukadtam tok veletlenul a karoly-hidnal. Ekkor eszembe jutott, hogy bizony ez is itt van, meg az ovaros, meg a turistak, I love Prague kituzo, baseballsapka, polo, farpofara felragaszthato tetovalas. Tizenot percen belul tomegellenes tendenciakra lettem figyelmes a gondolataim szovedekeben, ugyhogy jobbnak lattam tovabballni. Az indulasi idonel joval korabban kimentem a buszhoz, elegem lett a varosnezesbol, az egeszet bejarni ugyis hetekbe telt volna. A busz egy londonba meno, utkozben luxemburgban es brusszelben is megallo jarat volt, a tobbseg londonba ment. En az a tipus vagyok, aki szeret a busz vegeben utazni, egyesek hanyingert kapnak tole. Mellettem egy kifejezetten curry-szagu csaladfo tronolt, a temerdek kreol gyereke es asszonya (nem, asszonya csak egy volt) pedig mogottem, ok korabban szalltak fel, talan torokorszagban, igy nekem csak az egyik oldalso szek jutott, igaz ablak mellett. Filmet is vetitettek, Eddie Murphy Norbitjat, csehul, angol felirattal. Otthon -a bajornak hala-az utolso idokben komolyan rakaptam Eddie stand-up comedy-s videoira a youtube-on, igy nem volt ellenemre vegigszenvedni ezt a filmet sem. A buszon aludni elozetes koncepciommal ellentetben sokkal nehezebbnek bizonyult, mint a vonaton, igy a tizenakarhany oras ut alatt inkabb -hogy ugy mondjam- csuszkaltam ebrenlet es delirium kozott. Amikor jo szokas szerint hajnali negy ora tizenot perckor megerkeztunk Bruxelles Gare Centrale-jahoz, a szivargo esoben, sotetben es komoly homersekleti hianyossagokban szenvedo palyaudvarhoz, es kb negyen leszalltunk, hirtelen ismet elfogott a korabban a vonatrol leszallva megjeleno erzes, igaz, most sokkal enyhebben. A buszut alatt az angollal minden gond nelkul elboldogultam, amikor azonban leszallva a feka, akivel azelott angolul beszeltem, kerdesemre ertetlenul visszakerdezett, hogy beszelek-e franciaul, hirtelen felderengett bennem, hogy ez az orszag bizony reszben francia nyelvu es raadasul szomszedos is az anyaorszaggal, tehat valoszinuleg menthetetlenul megfertozte a patriotizmus es itt nem fogom meguszni, hogy franciaul kelljen beszelnem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése