Szuletesem tortenete 1

Mindig is meg akartam szuletni. Meg nem szuletve lenni leirhatatlan kin volt eletem egy bizonyos szakasza utan.

Hogy pontosan mi keltette fel bennem a vagyat, mi volt az a jelenseg, ami engem erre a sorsra juttatott, nem tudom. Mert epp annyira lehet egy hosszan tarto, eszrevetlenul setalo rutin, ami metronom-pontossaggal dolgozott meg evekig tudtomon kivul, amennyire lehet genetikus predesztinacio hovatovabb spiritualis blabla.

Komolyan elhiszem azt a tezist, miszerint a szem nem lathatja onmagat, ezert az onvizsgalatot alapvetoen hibas modszernek gondolom. Az en modszerem a felejtes, a naprol-napra, pillanatrol-pillanatra valo felejtes.

Elfogadtam, hogy nem kivanok senki tanacsai szerint elni es csak a sajat karomon vagyok kepes tanulni, es nekilattam kidolgozni egy tokeletes tervet.

Eloszor a felelmeimtol kellett megtanulnom tavolsagot tartani. Azert nem irom, hogy megszabadulni toluk, mert nem vagyok biztos benne, hogy meg kell szabadulni toluk.
Amikor elkezdtem a felelmeimet vizsgalni, megtudtam, hogy majdnem minden elkepzelheto dologtol felek valamennyire. Vagy pontosabban: egy os-felelemforras kihat az egesz eletemre es teljesen az iranyitasa ala akarja vonni azt.

Dolgozom, hogy legyen penzem, hogy ne kelljen kenyelmetlen helyzetbe hoznom magam, mert akkor sebet kap az onerzetem, felfagy a seggem, kilukad a gyomrom, fogam, fulem, satobbi.

Osszebaratkozom valakivel, aztan rajta keresztul megvalakivel, mar harman vagyunk, megismerjuk a negyediket, otodiket, hatodikat, teljes a kep, osszetartunk, mert sajat szabalyaink vannak, sajat ritusaink, felnovunk, a dolgok megvaltoznak, de mar nem lehet valtoztatni a dolgokon, mert a viszonyok kobe vannak karcolva es mindenki tisztaban van veluk. Ki vagyok en, ha otthagyom oket? Hol lesz a helyem akkor? Mert akkor senkit se erdekelne mi van velem, nem lesznek tobbe elvitathatatlan erdemeim, mindenert mindig meg kell majd dolgozni.

Egyszer szerelmes leszek valakibe, viszonozza, megtetszik az ize, ezutan szerelmes vagyok valakibe, aki nem viszonozza, csak ugy tesz, mintha. Ennek olyannyira megtetszik az ize, hogy eztan mar csak olyanokkal kezdek, akik szamomra elerhetetlennek tunnek. Kihivasok ele allitom magam, hogy bizonyitsam, kiveteles ember vagyok, mert ebben a tarsadalomban a jo adag konformizmus melle egy csipetnyi deviancia mindenkeppen javallott.