London - God save the Queen

Egy nap ugy dontottem, az idojarasra valo tekintettel az egesz napot a szabadban toltom, igy fogtam a gitarom es elsetaltam. Ragyogo oszi ido volt, sutott a nap, fujt a szel. Egyszer csak azon kapom magam, hogy a Buckingham palota elott acsorgok es az orsegvaltast varom a tobb szaz odacsodult turistaval. Magamtol ez sose jutott volna eszembe, igy nagyon megorultem, hogy mekkora szerencsem van. Miutan lezajlott a pompazkodas, elslattyogtam a park iranyaba es az jutott eszembe, milyen is lehet britnek lenni. Volt valami abban, ahogy ezek az osdi egyenruhaba bujtatott katonak masiroztak a zenekar ritmusara. Volt valami csillivilli benne. Egy pillanatra elhittem, hogy ok igazi katonak es ha a szukseg ugy hozna, szepen formacioba rendezodnenek, megtoltenek az eloltoltos puskat, felcsatolnak a szuronyt es felvennek a nemes kuzdelmet a pogany csurhe ellen. Egy pillanatra elhittem, hogy britannia a civilizalt vilag orzoje es egyetlen remenye. Miutan eleget elvezkedtem egeszen ujkeletu es bizonyara soha vissza nem tero affinitasommal a tortenelem irant, alkalmas helyet akartam vadaszni egy kis mezei henyelesre. A kacsak, verebek es gunarok a mokusokkal, galambokkal es pingvinekkel (van egy kakukktojas) jatszadoztak, a turistak meg nem gyoztek oket etetni es fotozni. Idill volt, az egyik hetkoznapi fajtabol. Miutan korbejartam a kertet, a nem messze talalhato, joval nagyobb St. James park fele tendaltam, ahol leheveredtem, gitaroztam egy keveset ket szoke lanynak, bamultam a felhoket es szolot zabaltam napestig.
Az ezt megelozo napon is a varosban koszaltam, sok vicces szuvenirt talaltam, illetve megismertem vegre, milyen is az igazi belvaros londonvaros. Amikor busszal a Fleet Streeten haladtam, nem tudtam, mi akar kibujni belolem, honnan olyan ismeros ez az utca, aztan husz perccel kesobb beugrott. Megtekintettem a Trafalgar Square-t is, ahol ossznepi hippi-henyeles folyt, a Regent Street kozeleben pedig az idealis kavezora vadasztam, ami helyett vegul zoldsegest valasztottam. A henyelesre visszaterve, mikor kisse huvos lett, felkerekedtem, hogy hazainduljak, amikor kaptam egy hivast a lengyel fonoktol, hogy be kene ugrani ma dolgozni. Ez egy olyan pillanat volt, amikor a regivagasu moralitas utkozik a valos helyzettel, ez esetben a lustasaggal, es meg kell kuzdeniuk a kormanyzas jogaert. Vegul igent mondtam. Bent a kavezoban aztan megismerkedtem a trefas helyzettel, az osszes pultos magyar. Meg azt a jatekot is megengedtem magamnak, hogy angolul beszeljek egeszen addig, mig meg nem kerdeztek, honnan is jottem. Az egesz etteremben egyebkent csak a tulajdonosok es meg harom, kulonfele beosztasu szolga angol, a tobbiek lengyelorszagbol, mexikobol, magyarorszagrol, uj-zelandrol, sziriabol, franciaorszagbol, nemetorszagbol, meg meg ki tudja, honnan erkeztek. A legvalasztekosabb uriember, akit valaha lattam, es akirol meg voltam gyozodve, hogy tizenhat generacioig visszamenoleg angol, valojaban nemet volt. A porias angolt beszelo matrona persze angol volt, ahogy a tulajok is, mindharman csak karomkodni tudnak. A magyarok parszor korbevezettek a Troubadour labirintusra emlekezteto, es annak fofunkcioit maradektalanul betolto alagutrendszeren, ahol a raktarkeszlet volt elrejtve kis szeletekben, megtekintettem a klubhelyiseget, ahol minden este koncert van es banzaj, vagy ha epp nem nyalas brit indie-pop-ra pogoznak a harmincas, fiatalsagukat visszakovetelo uzletasszonyok, galamblelku poetak perzselnek vad kolteszetukkel. A nap folyaman tul kellett tennem magam az igazan verlazito higieniai viszonyokon, amibe tobbek elmondasa szerint a csotanyok is beletartoznak, felul kellett emelkednem a korabban dogmatikus statuszra emelt kavekeszitesi szokasaimon, hogy fintorgas nelkul tudjam vegezni a munkam, ami egyebkent alapkovetelmeny, valamint be kellett latnom, hogy itt minden kicsit kaotikusan mukodik, es nem azon a fajta kaotikus modon, ami mogott egy zseni elmeje dolgozik. Hazaerve az a rossz hir fogadott, hogy nem tudok ujabb ket napra lefoglalni agyat, mert betelt a haz. Kis huzakodas utan sikerult egy masik szobaba koltoznom. Az incidens az elso into jel volt, ami arra engedett kovetkeztetni, hogy a hostel megbizott ugyvezetojevel nem fogok tudni surlodasmentes kapcsolatot kiepiteni. Este aztan megismerkedtem egy rendkivul furcsa amerikaival, akinek baratsagos alcaja mogott mar-mar groteszk onteltseg lapult. Gasztronomiai temaju cikkeket ir hobbibol, videokkal kiegeszitve, de rossz stilussal es helyesirassal, am egyik sem zavarja. Rovid elettapasztalat-csere utan elejet vettem a tovabbi beszelgetes kibontakozasanak es leleptem. Furcsa modon, mintha a foszer megmergezte volna az estem, mert ezutan elfogyasztottam eletem legrosszabb fish&chips-et, persze kicsit hulye is vagyok, mert a pakisztani bufeben vasaroltam, azok meg mindent agyonfuszereznek. A szallonak van egy kis rejtett hatso kertje regi nagy partik nyomaival. Felbontottam egy sort, es leheveredtem bamulni a csillagokat a bokaig ero cigarettacsikk-szonyegre.