Le voyage 1

A kaputol tiz perc konnyu seta az NK City Church Square Bus Station, nem emlekszem, hogy valakivel is talalkoztam volna.
Elozoleg eldontottem, hogy nem budaorsre megyek stoppolni, hanem elmegyek parkanyba az esztergomi vonattal, szoval a moszkvarol a margit hidhoz mentem, hogy megtudjam, tegnap meg igen, ma mar nem innen indul a vonat. A nyugatibol aztan minden komplikacio nelkul sikerult esztergomba jutnom.
A hatizsak kenyelmetlensege, meg egyaltalan, hogy ennyi cuccal nem jo sokaig setalni, hamar pihenore kenyszeritett, igy parkanyban az elso szendvicsbarba leultem. Vettem uzsit, ami meg jol johet, es kiultem a napra vigan pofekelni es sort vedelni. Ket oraig elveztem a jarokelok elbuvolo tajszolasat, mikozben az egy slukkra lehuzott barna sor lelassitott bukowskira.
Amikor kezdtem ugy erezni, hogy ideje a dolog utazas reszevel is torodni, elindultam nyugati iranyba, feltetelezett celom volt ugyanis eljutni pragaba ez utan. Emlekszem, ekkor kezdtek komolyan beutni a negativumok. A sor hatasa a multe, csak a hat es talpfajas maradt, valamint a teljes bizonytalansag. Elmult a clairvoyance, nem tudtam, mit csinalok, neha bizonytalanul kidugtam a kezem a taska mogul, hogy leintsek egy autot, de mar abban a pillanatban tudtam, hogy ezt igy nem lehet. Ha a fejemben nincs rend, a vilagban sem lesz. Setaltam tehat tovabb, mig eltalaltam a vasutallomasra es kineztem a legkozelebbi pragai vonatot, miutan kezdett esteledni es nem ereztem adekvatnak, hogy ott acsorogjak ejszaka szlovakia sziveben egy ut szelen, ahova korabban egy autos felajanlotta, hogy elvisz.
Aprobb penzugyi termeszetu bonyodalmak es egy emlekezetes ket oras varakozas utan sikerult feljutnom a vonatra, amit - mint nem sokara megtudtam - Pozsonyban darabokra szednek, ugyhogy ha nem akarok varsoba menni, jobb, ha athelyezkedem a hatsobb vagonokba. A vonaton alvasrol -nem tehetek rola- mindig az elso AKG-s kroat tura jut az eszembe. Persze ott nem volt felszemu zsebmetszo/mongolidiota- hibrid, aki nagyon furcsan fujta az orrat: befele. Ugy tunt nagyon meg lehet fazva, mert egesz ido alatt a peronon, majd -hogy, hogy nem a szomszedos kabinba kerult- az ut elso harom orajaban is csak fujta, csak fujta, olyan hangokat adva ki, mint egy hurutos vecetartaly es ami a legfurabb, hogy amikor elhaladtam mellette a csomagjaimmal, a labaval tett valami fura mozdulatot es megbokte a taskamat, de nem szolt egy szot sem. Hat en sem. Az ut ettol eltekintve esemenytelen volt es negyvennyolc alvasi testhelyzet probaja utan hajnalban de meg pirkadat elott pragaba ertem.