Szuletesem tortenete 2

Ezekbol a peldakbol okulva arra a meggyozodesre jutottam, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy elmeruljek a felelmeimben, ha tenyleg azt akarom csinalni, amit szeretek. Es ha van valami, amit igazan szeretek, az szellel szemben hugyozni.
Es akkor ejtsunk par szot a szuletesemrol is. Ugy tortent, hogy kileptem az ajton. Kulonleges ajto, a csaladom lakik mogotte. Valahogy ugy ereztem, addig nem is vagyok ember, amig otthon lakom, igy elkoltoztem.
Egy ido utan kezdtem ugy erezni, meg mindig nincs valami rendjen, mert meg nem erzem ugy, hogy haladok valami fele. Mi maradt? Le kell lecelni. Regota dedelgetett vagyam, hogy rendesen megtanuljak angolul, illetve hogy felvegyek egy pozitiv ertelemben vett rettenetes akcentust, mint az ir, vagy a skot. Amikor aztan arra vetemedtem, hogy jovobeli lakohelyet nezegettem magamnak, telhetetlenne valtam. Tokeletes vilagot akarok! Uj-Zeland! Amerika! Del-Afrika! Barhol, csak ne az Egyesult Kiralysagban, mert ott szar az ido, a kaja, az emberek, minden. Ezt a velemenyemet meglepoen sokaig megtartottam. Csak akkor kezdett halvanyulni, amikor a hihetetlen mennyisegu spiritualis irodalom kezdte megdolgozni az agyamat es fokozatosan kezdtem lemondani az itelkezes automatizmusarol. Ekkor mar egyik felismeres a masikat kovette, nem gondoltam, hogy szukseges angolul tanulnom, sem azt, hogy el kell dontenem barmit is a jovomre nezve. Eljen a teljes szabadsag a prekoncepcioktol.
Elhataroztam, hogy megpattanok, de ugy, hogy a kotottsegek lerazasa kozben nem applikalok magamra ujabbakat. Ha ugyanis elore elintezem, hogy itt es itt fogok dolgozni, tovabba, hogy itt es itt fogok lakni, nem hagyok semmi eselyt arra, hogy kinyiljon a szemem. Ugy gondoltam, ha mindent a veletlenre, illetve, -hogy pontosabban fogalmazzak- a jo szerencsere bizok, a dolgok sokkal izgalmasabbak lesznek.
A terv jo volt, nem tokeletes, itt ki kell javitanom magam. Idealis esetben a terv megszuletese es az elindulas kozott nem telik el annyi ido, hogy elbizonytalanodjak, es akkor az utazas mar hozza magaval a helyzeteket, amik atbillentenek a pozitiv szemlelet oldalara.
A teny, hogy ebben a tekintetben nem jottek be a szamitasaim meglepo modon rendkivul megnyugtato. Hiszen epp az igazolja az elmeletet, miszerint az eletet nem lehet elore tervezni, hogy ez a szabadulasi kiserlet is maskepp alakult, mint terveztem.

Kisetaltam tehat az ajton a hatizsakommal es a gitarommal es -bar erre csak kesobb jottem ra- ettol kezdve a vilag a fejemben volt.