Le Voyage 3 - Pocsolyak Pragaban

Uticelom nem volt, talan egyetlen dolog jutott csak eszembe Pragarol, nevesint, hogy az U Flekut meg kell latogatni. Megprobaltam meglatogatni, de csak nem sikerult. Persze jogos, mert vegul is megkerdezhettem volna valakit, de azt hiszem, nem vettem tul komolyan ezt a missziot, ugy voltam vele, hogy milyen jo lesz veletlenul raakadni. Nem ittam tul sok sort, csak egy parat, meg sem fordult a fejemben, hogy holmi sorturava alacsonyitsam ittletem. Imadom Pragat. Az emberek kedvesek es szepek, a kaja, pia elsorangu, a nyelv sem hangzik olyan durvan, mint egyes szlav nyelvek, peldaul a szlovak. Komolyan fontolora vettem, hogy megtanulok csehul es letelepszem itt. Amugy is terveztem, hogy Horvatorszagban veszek egy hazat es ott logatom a labam, meg pincerkedem egy tengerparti rakvendegloben, egy szlav nyelv ismerete ott is elony. Sokat maszkaltam csillagtura-szeruen, hogy el ne tevedjek tulsagosan, a palyaudvar mellett levo, leginkabb a vaci utcara emlekezteto kornyeket veve origonak. Egy izben, pirkadat korul, amikor mar jo ideje grasszaltam, egy oriasi parkot talaltam, aminek a kozepen egy viadukt feszul rettenetes magasan, a park egy termeszetes volgyben fekudt. Epp akkor kelt a nap, amikor leultem egy padra, ugyhogy ebbeli oromomben jatszottam egy kicsit gitaron a kutyajukat setaltato nepnek. Ekkor kezdett felszaradni az ejjeli eso.
Kis ido mulva megkisereltem betajolni magam, ami nem sikerult, ugyhogy elindultam arra, amerre a centrumot sejtettem. Kesobb a nap folyaman megprobaltam visszajutni ide, de nem talaltam meg egyik terkepen sem, utolag azonban ezt nem banom. Sose voltam koran kelo tipus annak ellenere, hogy szeretem a hajnalokat, foleg egy buli utan, reszegen nyolcasokban hazasetalva, ezert hitetlenul meregettem az orakat a varosban, amik a rettenetesen regota tarto es nemileg kimerito varosnezes utan meg mindig csak delelott tizet mutattak. Ha tehetnem, mindig hajnali negykor kelnek. De nem tehetem. Nem vagyok hulye. Sokat gondolkoztam, hogy vajon beuljek-e egy korcsmaba, asszem az U Domut neztem ki magamnak, de csak nem akartak kinyitni, csak tizenegy fele, azt meg ki varja meg. Vegul is a dom labanal ebedeltem remek pekarut meg valami trukkos vizet. Komoly tanulmany illetne meg a pragai villamos-tobbeknek egyszeruen csak vilinger-halozatot is, mindenhova megy mindig legalabb ketto, lehet felszallni, meg talalomra leszallni, ahol kedve szottyan az embernek, mindig van kilenc masik villamos, ami tovabbviszi mashova. Amikor kifogytam az egtajakbol limitalt szamuk miatt es mar komolyan kezdett zavarni az apolatlansagom, eldontottem, hogy szallasra nem koltok penzt, inkabb tovabbindulok es elmentem egy buszpalyaudvarra, feladvan az utolso lehetoseget, hogy elkezdjek stoppolni. Amszterdamba akartam menni elsokent, de oda nem volt egy segedszeknyi hely sem, igy brusszelbe valtottam jegyet, az leven a legkozelebb hozza. Ugy terveztem, lotyogok brusszelben egy kicsit, aztan atjutok hollandiaba.