Le Voyage 6 - Ejszakai Eletforma

Ez alkalommal a hatso sorban kaptam helyet, kozepen, az egyetlen helyen, ahol kinyujthattam a labam, a busz egyebkent majdnem tele volt. Mellettem egy bizonytalan nemzetisegu, fura idos holgy ult, aki ugyanolyan termeszetesseggel beszelt angolul, mint nemetul. A stilusaban en az ugynevezett angol kimertseget veltem felfedezni, ami engem lenyugozott, ezert nem ertem ra megallapitani, hogy a no borzasztoan affektal. Aludni most konnyebb volt, csak a gyakori megallasok zavartak nemikepp, mint amikor le kellett szallni, hogy a britek Calais-nel jol atvizsgaljanak minket. Betereltek egy helyisegbe, ami egy barrakk es egy mobilWC torz leszarmazottja volt es, mint a bankokban szokas, otven metert kellett kigyozni, hogy megtegyuk az ot meternyi tavot az ajto es a fakabatok kozott. Oszinten szolva eleg siralmas latvanyt nyujtottunk: feher ember elvetve volt az utasok kozott, sokuk alig ertette, ha megkerdeztek, mindenki aporodott volt az uttol. Rajtam a honapok ota novekvo es immar impozans meretu szakallam, a kocos hajam, a homokszinu arab salam es a zsebemben a bugylibicskam volt, nem mondhatni tehat, hogy tokeletesen indokolatlan lett volna panikolnom. Nem tettem azonban, reszben a meg mindig nyomokban erezheto veralkohol-szintemnek, valamint az uticelom kozelsegenek felszabadito tudatanak koszonhetoen. Igy amikor ram kerult a sor es minden ugyessegemet latba vetve igyekeztem az egesz elettortenetemet egyetlen `Yes`-ben elmeselni es varni a szimpatia meleg csillogasat a munkajat tokeletes professzionalizmussal vegzo vamtiszt szemeben, nem kellett csalodnom es minden tovabbi nelkul tovabbengedtek. Ez utan kovetkezett az utazas egyik legmokasabb resze, a komp. Miutan felpakoltak minket a rakterbe, elhagyhattuk a buszt, amit egytol egyig keszsegesen meg is tettunk. Elottunk egy irdatlan hippimobil parkolt, klasszik transporter, utanfutoval, belul mindenfele hippiseg. Felmasztunk a szamos fedelzet kozul az egyikre, ahol kicsit zavartan elkezdtem felfedezni a palyat. Elso benyomasra a budagyongyere emlekeztet, barral, penzvaltoval, jatekteremmel, osszesegeben teljesen szokatlan milio fogadott, amit en a brit kultura paratlan csodajanak tudtam be, majdhogynem azonnal. Mivel az utra magammal hozott vizemet teljesen elfogyasztottam es irdatlan szomjas voltam, beteszteltem a 'this water' feliratu, bio jellegu cuccot. A hajo nemsokara elindult es a vihar miatt igencsak imbolygott. Paratlan volt a partihangulat, mikepp az emberek tobbsege talalt egy kanapet es elszunnyadt, az ortodox zsido kulonitmeny pedig nekiallt imakat mormolni. Azonnal eszembe jutott az anglia-zsido fogalomparrol a Bloff, a gyemantok, 'but this aint a free shop, is it?' Benicio Del Toro, 'do they come from Antwerp?'
Miutan en is talaltam egy csodalatosan suppedos bibor fotelt a legszebb brit idok stilusaban berendezett lounge area-ban, nekialltam alvast szinlelni. Az ut egyebkent borzalmas tragediaktol mentes volt, nem sokara meg is erkeztunk a fertelmes szinben pompazo Doverbe.
Ez utan ismet at-meg-atlibegtem az ontudatlansagba, ejszaka amugy sem lehet a busz ablakan tulsagosan kilatni, igy meglepoen hamar veget ert az ut. Ejnek evadjan kifolydogaltunk a buszbol London Victoria Coach Station-jen, majd csendben eloszoltunk a langyos ejszakai esoben. Nekem at kellett szallnom egy masik jaratra, hogy Brightonba menjek, ami csak harom es fel ora mulva indult, szoval leultem varakozni, illetve megittam eletem elso igazan nagy tejeskavejat.