Le Voyage7 - As sunny as it gets

A varoteremben sokkal tobben voltak, mint szamitottam, ejjeli nem is tudom hany orakor olyan elet volt, hogy unalomra semmi okom nem lehetett. Ha epp nem azt a feladatomat gyakoroltam, hogy egyetlen csinos angol lanyt talaljak vegre, akkor a nemzetisegek paratlanul szeles skalajan amultam. A padok fembol voltak es rendkivul hidegnek bizonyultak, igy, mivel gyerekkoromban rendesen a fejembe vertek, hogy ne ucsorogjek hidegen, adekvatnak lattam elso izben hasznalatba vennem a Kek Polarpokrocot, ami hosiesen egyensulyozott a taskam tetejen az indulasom ota. Kicsit kekverunek ereztem magam azert. Miutan kigyonyorkodtem magam a temerdek angol nyelvu feliratban, meg ugy en bloc az egesz hely sajatsagos hangulataban, felugyeskedtem magam az egyel korabbi brightoni jaratra. A busz elindult a nap elso pillantasaitol kiserve en pedig hateves kisgyerekkent tapadtam az ablakra, hogy megcsodaljam a fantasztikus londoni utcakat. Az utburkolatot, a felfesteseket, a gyalogosokat, a tablakat, a hazakat a kis elokerttel, az egyseges epiteszetet, a csodalatos kemenysorokat, a hihetetlen rendes kerteket, a boltokat, a fekete taxikat, az emeletes buszokat, mindent. Az a gondolat feszkelte be magat az agyamba, hogy ha egesz Anglia ilyen, akkor kenytelen leszek sulyos evtizedeket eltolteni itt. Ugy emlekszem, ezen a buszuton nem aludtam egy percet sem. Nem sokara meg is erkeztunk uticelom elso hazaihoz. Az ut soran azt figyeltem meg, hogy akaratlanul is sok helyet egy otthoni parjahoz hasonlitok. Igy volt ez Brighton kulvarosaval is, ami nekem elso benyomasra egy Budakeszi-fele kisvarosnak tunt. Sok tenisz-, meg isten tudja hanyfele sportpalya, zold minden. Megerkeztunk a vegallomasra. Itt fogok elni, mondom. Felkaptam a motyomat es mentem a partiradarom utan, ami ezuttal a tengerpartra vezetett. Szep ido volt, emberek nem voltak tul sokan, nehanyan kutyat setaltattak az irdatlan szeles es hosszu parton. A Pier be volt zarva meg, de kivulrol is impozans. Allando, kisse huvos szello lengedezett. Leultem a foveny szelere es elkezdtem gondolkozni. Semmi konstruktiv nem jutott eszembe, csak az, hogy gyujtsunk ra meg egy cigire, mert ez talan meghozza az ihletet. Tenyleg ez az utolso mentsvaram. Aztan be kellett latnom, hogy ha tenyleg ennyire ambivalens volt az elso benyomas a varosrol, valoszinuleg sok idobe telne, mig megszeretnem, marpedig nekem nincs tul sok idom. Munkat es szallast kell keresnem mihamarabb. Fontra valtottam minden penzemet es kicsit maszkaltam amerre vitt a labam es alapvetoen egy aranyos kisvarost ismertem meg, ahol azonban nem tudtam volna elkepzelni magam. Hulyeseg, de igy ereztem. Ettem egy kis szendot es furodtem a vegtelen napsutesben es tobboranyi tepelodes es magamban beszeles utan elhataroztam, hogy visszamegyek londonba es ott probalok szerencset. Kellemes eloerzetem volt ezzel kapcsolatban. Megvettem a jegyem es nem sokara indultam is, minden oraban megy busz oda.