Nem nehez elkepzelni, hogyan aludtam, ha szamba vesszuk a tenyt, hogy indulasom ota ez volt az elso alkalom, hogy agyban voltam. Valamikor del korul keltem, a tobbiek mar fenn voltak es nekialltunk reggelizni. A menu lengyel sor volt, aminek a nevet meg sem probalom leirni, mert kieget mindent, csak az aluminium birja, ezert aruljak kizarolag dobozos kivitelben. A tartalmas reggelihez termeszetesen cigaretta is dukal, amit, mivel ebben a kontextusban koretnek minosul, bosegesen fogyasztottunk. Reggeli alatt es a nap hatralevo reszeben tovabb epitettuk a nemzetkozi kapcsolatokat, egymas eletet kibeszelve, en pedig kezdtem megbekelni kisse atmenetinek mondhato helyzetemmel. Elso utunk a lakasbol aznap -ha a kozeli ejjel-nappalit nem szamitjuk- egy etterembe vezetett, mert ugy latszik nekem, a masik kettovel ellentetben szuksegem volt rendes taplalekra is az eletben maradashoz. Egy nagyon kellemes helyet talaltam, ahol english tea-t es foccaccia-t rendeltem. Nemsokara kikodoltattuk a telefonom es megvettem a brit telefonszamomat, mindez olyan egyszeru volt, mint ket fej kaposztat venni a zoldsegesnel. Nem mintha barminemu tapasztalatom lenne ez utobbiban. A kovetkezo napokban, ami hetvegere esett, tettem egy par turat a belvarosban, mivel mindenkepp latni akartam a helyi nevezetessegeket, igy koszaltam a Tower Hill kornyeken, aztan elkeveredtem valahova, amirol fogalmam sem volt, merre van, de nagyon tetszett. Semmi nem volt nyitva, de varos volt, csomo szemettel, meg rongyos emberekkel, osszevissza utcasarkokkal, szoval elveztem. Moziba mentem ez utan, mivel rendkivuli szukseget ereztem nemi vizualis kultura jelenletenek a konyvek utan, igy nemi kereses utan raakadtam egy mozira, ahol relative borsos aron beultem egy talalomra kivalasztott filmre. Al Pacino es Robert de Niro masodik kozos filmje volt, termeszetesen a keresztapa 2 nem szamit. Rettentoen szenvedtem, nem tudom, vajon azert, mert az elvarasaim alapvetoen magasak voltak, vagy mert tenyleg csapnivalo volt a forgatokonyv. A kisse huvos delutanban aztan nekialltam elindulni hazafele, hirtelen -talan a filmtol, talan mas miatt- rendkivul rosszul ereztem magam, valahogy ugy, mintha mosas utan kicsavartak volna es immar semmi sincs bennem a regi mocsokbol, csak a vegyszer emelyito utanerzete. Valahogy sikerult "hazajutnom", de a pajtikat nem talaltam otthon, ami nem csoda szamba veve a tenyt, hogy az igert harom oras utam hat oraig tartott osszesen. Husz percnyi almabor-fogyasztas utan a szemerkelo esot bamulva a verandarol, megerkezett a ketembernyi kulonitmeny, sok istenkaromlasnak beillo nevu sorrel, meg vodkaval. Az este ismet bekesen folyt es sokaig iddogaltunk, majd befaradtunk a halozsakainkba. A kovetkezo nap nem tortent semmi kulonos, este azonban, miutan eljott az alvas ideje, valamikor megerkezett egy csomo ember a szobaba, ahol en Robertoval aludtam, az o kisereteben es elkezdtek engem nem tulsagosan tiszteletben tartva hangosan tivornyazni. Probaltam bevetni az osszes zen trukkot, ami eszembe jutott, hogy ne vegyek tudomast roluk, majd miutan ez nem valt be, a megfelemlites technikajat alkalmazni, ugyszinten sikertelenul. Amikor aztan elkezdtek komolyan zavarni, kivertem a balhet es elkergettem a csurhet, es ekkor kezdett szoget utni a fejembe a gondolat, hogy a lakotarsam esetleg elmebeteg.
Kovetkezo reggel elmentem bevasarolni egy fiatal lengyel urgevel, akinek sokkal tobb piercing volt az arcaba akasztva, minthogy decens polgarnak lehetett volna nevezni. Amikor aztan a szupermarketben felajanlotta, hogy en is tegyek el egy uveggel egy jofele vorosborbol a kabatom ala, mint ahogy o a taskajaba sullyesztett egy egeszen hihetetlen mennyiseget, ugy ereztem nem tudnam megkedvelni a fickot. Valahogy irdatlan szanalmasnak ereztem lopni egy szupermarketbol.
Aztan elmentunk zuhanyozni egy korhazba. A sracrol azt allitottak, igazi vilagjaro, a jeg hatan is megel, itt volt es itt volt es soha nem fizetett egy vasat sem. Maga az a teny, hogy tud arrol, hogy be lehet szokni egy korhazba, hogy a szemelyzeti zuhanyzot hasznald, kizokkentett az alapjaratombol. Rendkivul hitetlenul de kivancsian kovettem ot emeleteken es tuzlepcsokon at, asszisztenseken es noverkeken keresztul, hogy megtudjam, vajon tenyleg akkora kiraly-e, mint amekkora a hire. Bar legyugozott a korhaz szepsege, rendezettsege es korhaz-viszonylatban igazan kivalo hangulata, semmi sem tortent velem, tehat mondhatni az akcio kudarcba fulladt. Visszaterve a pecoba, rendes reggelit csinaltam magamnak, ami baguette-bol, paradicsombol, olasz sonkabol es camembertbol allt. Nemileg ismet kekverunek ereztem magam, de ehhez mar kezdek hozzaszokni. A mellettem ulo Jan, akinek a vezetekneve egyaltalan nem vicc, szamuraj volt, nyers konzerv-loncshust evett, hamburger-zsomlevel.
2008. november 4., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Szervusz kalandor!
Billups Denverbe, Iverson Detroitba és nem vagy itt, hogy megvitassuk és nézzük az NBA meccseket Citybe!
Légy jó!:)
pácse
Megjegyzés küldése