London - En, a Csecsemo Jarni es Beszelni Tanulok

Eddigre mar rendkivuli rutinnal rendelkeztem a nehez turafelszerelessel valo kecsesen kozlekedesben, igy amikor az elso lepeskent legmegfelelobbnek itelt kocsmazast foganatositottam, nem nezett senki ram ugy, mintha elefant lennek a porcelanpubban. Miutan elhelyezkedtem egy elsore kenyelmesnek kinezo, kesobb ergonomiailag inkabb puritannak bizonyulo szekben, berendeltem egy sort, aminek a nevet azonnal elfelejtettem.
A Legrosszabb Sor, Amit Eletemben Ittam.
Keseru volt, de ugy, amit csak olyanok toleralnak, ne adj isten szeretnek, akik egesz tartalmas eletuket a Batonyterenye Also Petofi u. 16 sz. alatti szuteren presszo barsonyos legkoreben ucsorogve toltottek, a vilaghires hazi fozesu sort szopogatva hajnali ot es kilenc kozott. Nem vagyok azonban olyan modortalan, hogy mindenki szeme lattara lefitymaljam az angolok szeme fenyet, a prima sort, sem olyan simlis, hogy sietseget szinlelve kirohanjak a limuzinomhoz, igy minden kritikai meglatasomat felreteve legyurtem a pint opalos nedut, majd nekialltam cigarettat gyurni, ahogy az enyhe diszkomfort ide-oda vandorolt a gyomrom es a torkom kozott. Meg kell emlitsem azert a hely kiveteles izlesrol arulkodo berendezeset, mert bar egeszen bizonyos, hogy ebben a pub tulajdonosainak csak epizodszerep jutott, leven evszazados hagyomanyrol szo, a brit belsoepiteszet eme gyongyszeme engem melysegesen lenyugozott. Nem is hasznalom a 'kocsma' vagy a 'bar' kifejezest ezert sem, mert a pub nem egyenlo es hasonlo egyikhez sem a szo magyar, vagy akar kontinentalis ertelmeben. Elmeleti szinten a Public House, mint letesitmeny gyakorlatilag barmilyen nappali vagy ejszakai tarsasagi esemenyt kepes befogadni, persze a racionalis korlatok kozott, ami meg onmagaban nem lenne ujdonsag, mert a gimi vecejeben is lehet sort vedelni, de egy nappaliban talan megis kellemesebb. Es ebben nagy az angol pub ugyanis: szemet gyonyorkodteto, baratsagos kornyezet fogad mindenkit nagy terrel es elegendo hellyel, etelekkel, italokkal nagy valasztekban, tisztasag, karpitok, cseveges, darts, flipper, ami kell. Ismet hangsulyoznom kell azonban, hogy ez csak elmelet: nem minden pub ilyen, csak ilyennek kellene lennie minden pubnak mindenhol.
Miutan kielveztem a varakozason feluli elhelyezesu es berendezesu mellekhelyiseg minden letezo szolgaltatasat is, felkerekedtem, hogy eletet teremtsek ebben a vadidegen vilagban. Eloszor rutinszeruen internethelyiseg utan neztem, amit nem messze nem olcsoert meg is talaltam. A szoba joheto szallasnemek mindegyiket vegigbongesztem, termeszetesen a hotelt alapbol kiveve. A szep szammal reprezentalt hostel-kultura kicsiny eroditmenyei kozul kivalogattam a tiz legkozelebb fekvo es legkellemesebbnek igerkezo helyet es elindultam megkeresni. Elobb azonban az ehseget kell legyurni, mert mint azt az ut soran tobb izben keseruen megallapitottam, az istenverte pernahajder Maslow piramisat megkerulni nem tudom. Elfogyasztottam a legjobb hot-dogot eletemben, hozza kituno angol take away teaval a szemkozti pultrol, majd elkezdtem bongeszni a korabban vasarolt mini London A-Z terkepemet. Valahogy elkeveredtem az egyik buszmegallohoz nehany ora mulva, miutan ucsorogtem egy kicsit egy parkban a jovomrol filozofalva, egy buszmegallohoz, ami szamomra semmi informacioval nem tudott szolgalni, mivel nem ismertem ki magam a szovevenyes, de kesobb rendkivul preciznek bizonyulo londoni tomegkozlekedesen. Mivel ezidotajt mar reg megtanultam, hogy ha akarsz valamit, kerjed fiam, odamentem a buszmegalloban ucsorgo piros viharkabatos uzletemberhez es rendben megkerdeztem, hogy ugyan mar, which way to kensington, please. A szaki meresztette egy kicsit a szemet, majd megszolalt irdatlan akcentussal, hogy nem tudja-nyilvanvalo, hogy pont egy bevandorloba botlok-, meg hogy honnan valosi vagyok, latja sok cuccom van, turista? Es szallast keresel? Hogy hivnak? Jaj, nem jo hostelben lakni, mert az draga, tudod. Miutan megtudtam a nevet es hogy lengyel, eszrevettem az enyhe uveges csillogast a negyszogletes szemuvege mogott es ha ez nem lett volna eleg, a beszedmodoran is megfigyeltem, hogy ez a tag rendesen pias. Sokadik nezesre ugy tunt, mint egy alkoholista titkar, aki nappal rendes munkat vegez egy irodaban, majd felkapja a piros viharkabatot es a csikos salat es nekiall elpusztitani a napi soradagot. Irdatlan fura ficko volt, mint konstataltam, ahogy felszalltunk egy buszra, szusi volt a zsebeben es azzal kinalgatott, en illedelmesen elutasitottam egyebkent, leven bar nagy szusirajongo a podmaniczky utcai wasabiban eltoltott tizenhatoras munkanapom utani irdatlan habzsi-dozsim ota. Roberto -igy mutatkozott be ugyanis- felajanlotta, hogy vegyunk valami piat, aztan majd megoldja a lakhatasi gondjaimat, amely ajanlatot fenntartasokkal bar, de elfogadtam, nem leven jobb otletem. Elkezdtunk buszozni kifele a varosbol: nekem, zsenge budapesti leptekhez szokott iskolasfiunak azonnal olyan felelmeim tamadtak, hogy ennyi buszozas utan mar minimum csepelen vagyunk, nem akarok csepelen lakni, de meg kiljebb megyunk, ez mar tuti mucsarocsoge lesz, itt, a kovetkezo balkanyarnal. Nem igy lett, nem mentunk ki a terkeprol, kelet-dulwichban utottunk tanyat egy gyanus fekakkal tomott tarsashaz-egyuttes egyik felso emeleti pecojaban. a keroban nem volt se zarhato bejarati ajto, sem villany, gaz, vagy barmi komfortcikk, az agyakat es a berendezest is beleertve, illetve bokaig gazoltunk a mocsokban, szemmel lathatolag itt tegnap fene jo parti lehetett.
Miutan kis keresgeles utan hazigazdam gyertyat gyujtott, nekilattunk inni es fecsegni, tobbnyire az eletunkrol, en kezdtem elfogadni a tenyt, hogy egy kozonseges orulttel fogok egy fedel alatt halni ezejjel, talan le sem fekszem, kihuzom hajnalig piaval aztan olajra lepek. Idokozben megerkezett ket masik lengyel, rossz, illetve turhetetlen angoltudas, egy uveg vodka, ribizlile es papirpoharak birtokaban. Reszem lehetett a kegyben, hogy megmartozzak a lengyel nyelv irdatlan fertelmeben, amit jol turtem idovel, de teljesen figyelmen kivul hagyni sosem sikerult. Az este aztan elerkezett arra a pontra, amikor bejelentettem, hogy visszavonulok a lakosztalyomba, erre Roberto jo hazigazda modjara atkoltoztette a partit a felsobb szinten levo, masik lakasba. A korulmenyek ott, ha lehet, meg rosszabbak voltak, mert ott kis tulzassal az egyetlen berendezesi targy egy szebb napokat latott vececsesze volt. Keritettunk matracokat es kijeloltuk a szobakat, majd folytattuk az iddogalast tovabbi paraszt-cosmopolitanek elfogyasztasaval. Hoztam halozsakot, igy nem minden izgalom nelkul probaltam ki azt, mikor az ejszaka vegenek kozeledtevel mindannyian elajultunk.