London - Rágyújtok egy cigarettára

Rágyújtok egy cigarettára, előbb lepörkölöm a végét, ahol csak papír van, majd meggyújtom a ténylegesen használható részt. Kint ujjnyi hó van és eszembe jut, mennyit cigiztünk a hetes szobában. Ez olyan olasz módi, leszarják, hogy nem lehet. A szicíliai kommandó kezdte el és mi is átvettük. A francia nem, ő már leszokott. Amúgy is sportszerető lélek, néha futkorászik a szobában tréning gyanánt. Mi dohányzunk, kipróbáljuk a vodkát egy förtelmes, red bull-szerű, ám annál sokkal erősebb és ihatatlanabb energiaitallal, majd ugyanazt narancsszörppel. Majdnem hányunk az undortól. De alapozni kell, mert Paradicsom Salvatore bulizni akar ma és mi meg érdektelenségbe fulladunk. Aztán ránk szól a hotelportás, hogy panaszkodtak a kibírhatatlan ausztrálok, hogy füst gomolyog a folyosón. Az ausztrál párról köztudott, hogy a fiú a lány és a lány a fiú náluk. Nem is láttam még ilyet, ilyen vegytisztán. Volt egyszer egy kamu-tűzriadó, mindenki be volt szarva, csak én nem és a srác, aki az alattam levő ágyban aludt, mert Horkoló Hegy beráncigálta maga mellé és most olyan kómában fekszik, hogy egy ágyú sem tudná felkelteni. Én próbáltam, de sajnos nem vagyok ágyú. Erről az jutott eszembe, rögtön az incidens közben, amit Tommy Tiernan, jeles ír komikus mondott az angolok és az írek közötti különbségekről. Hogy ha tűzriadó van, az angolok szép sorban kimasíroznak a gyülekezési pontra és várják a tűzoltót. Az írek? Mit is? Megkeresik a tüzet?