London - Kicsi szobam szemetes talaja

Sokat dolgozom, vagy inkabb ugy mondom, keves pihenonapom van. Amikor van par oram este, elmegyunk a sarki ausztral krimoba, megnezzuk a liverpoolt, iszunk guinnesst es orditozunk, hogy halljuk egymas beszedet a szurkolok alapzaja folott. A nagymeretu lakotarsunk kikoltozott, igy elfoglaltam az also agyat egy hirtelen otlettol vezerelve. Rogton rajottem a csalasra, miszerint az also agyak matraca egyel tobb retegbol all, ezaltal nem kell a rugokkal baratkozni ejjelente. Ez roppant konnyebseg. Mivel igy mar sokkal kevesebb feny er, ha akarom, akar aludni is tudok. Furcsamod a lekoltozesem egybe esett azzal, hogy elkezdtem magam otthon erezni. A ruhakat a felettem levo agy racsaira aggattam szaradni, hevenyeszett baldachint szerkesztettem az agy kore, felszereltem egy lampat a fejem fole, hatvan wattosat, torolkozobol gyurt buraval. A szoba tele van regmult idok lakoinak szamtalan szuvenirjaival, igy eshetett meg, hogy mindannyiunkra jutott egy-egy egeszalakos tukor, fejenkent harom, kulonbozo szinu, meretu es allapotu torolkozo, egy uveg noi parfum, tizenot uveg ferfi parfum es legalabb ennyi dezodor, szappan, kockas vendegpapucs, polok, zoknik, es kaja, kaja, kaja. Nem emlitettem meg a komplett, megfazas elleni gyorssegely-csomagot, amit az indian nosteny, Horkolo Hegy hagyott itt. Ezen felul talaltam egy igen erdekes konyvet egy amerikai road trip-rol es egy oriasi albumot a japan tetovalasokrol. Eme konyv felbukkanasa egyideju volt a periodussal, amikor megismertem litvan pajtasnomnek tetovalasokrol szott almait, illetve, hogy elkezdtem nezni a tv-ben egy tetovaloszalon mindennapjait bemutato sorozatot. Felebredtem az egeszen idaig makacsul kitarto elkepzelesembol is, hogy a gitaromon klasszikus elgondolasu improvizaciokat jatsszak. Ujra meghatott a blues, ujra at tudtam erezni es ez nagyon jol esett. Van valami herelt a klasszikus zeneben.

London - Napfenyes Ausztraliaban kieg a szemed ha nem vigyazol

Felkeltem kenyelmesen del elott tiz perccel. Reggeli, na az nincs, mert az szigoruan tizenegyig van. Ha lenne, vajas croissant lenne teaval, utana altalam magyarul nem ismert nevu pekaru piritva, vajazva, a simpson csalad utemere a babzsakfoteleken. Ennek hianyaban elso utam a forroviz-keszito gephez vezet, ahol elkeszitem a teat es csendben eledezem a simpson csalad utemere. Neha felbukkan egy-ket lakos, bar ez ilyenkor nem jellemzo. Ha maskepp lenne, ket ausztral a laptopjat nyomogatna a babzsakfoteleken kinyujtozva. A kicsi ausztral, aki takaritonot jatszik, amig nem jatszhat dadust, ilyenkor mar javaban porszivozik az emeleteken, kellemes, otthoni hangulatot kolcsonozve a plusskarpit ellenere minden eletet nelkulozo folyosoknak.
Egy gyors seta a harom percnyire levo kozertbe es a kezemben a reggelim ket napra elore. Egy het mulva megelegelem, hogy mindennap tukortojast eszem es valtanom kell, de addig degeszre eszem magam reggelenkent. Egy ideje nem lehet kijarni a hatso kertbe, mert irdatlan szemethegy terpeszkedik az ajto mogott. A menedzser kisse trehany, ha mondhatom igy. Sulyos problemai vannak a parbeszed koncepciojaval is, igy ha vele kenytelen valaki beszedbe elegyedni, amire sokszor kenyszeriti a balszerencsejuk folytan a nappaliba tevedt lakokat, kivetelesen tisztan megjelenik barki szamara, mi a kulonbseg parhuzamos monologok es dialogus kozott. Nem is tudom, talalkoztam-e olyan emberrel rajta kivul, aki mindig csak oszt es sosem reagal. Remes termeszete miatt egyes szamu kozellenseg itt, minalunk. Ez koszonheto a kis ausztralnak is, aki barkit beavat barmilyen pletykaba, tetszoleges melysegben. Ha hinni lehet a hireszteleseknek, a gondnok nemes brit csalad sarja. Egy, a szuleivel folytatott heves vita utan otthagyja csaladjat, megtagadvan a penzugyi es inellektualis ertelemben is meses orokseget, hogy renegat tusko lehessen del-sziberiaban. Egy alkalommal ausztraliaban egy zenes rendezvenyen segedkezik, ezt kovetoen sokat utazgat a kenguruk foldjen. Negy napi megszakitas nelkuli szorfozes es tabortuz koruli ivaszat utan az ausztral riviera egy eldugott obleben, vegyszerek hatasa alatt, elteved a bozotosban, ahonnan csak masnap kerul elo egy kopott fekete bordzseki buszke tulajdonosakent. Az estere csak masok beszamoloibol kepes visszaemlekezni. Britfoldre visszatelepulve egy kocsmai kviz alkalmabol osszebaratkozik egy vallalkozoval, akit lenyugoz ismereteivel a kiribati vagtazomajom szocialis erzekenysegevel kapcsolatban. A vallalkozo epp egy kompetens, de fiatalos vezetot keres ujonnan nyilo diakszallojaba a londoni kenguruvolgyben, a felajanlott posztot hosunk kis gondolkodasi ido utan el is fogadja. Negy ev eltelik, hosunk dagadt lesz es budos, ideggyengeseg tamadja meg, allapota lassan, de biztosan romlik. Kuloncsegei regmult rutinjainak eltorzult visszhangjai, valamint egyfajta remult identitaskereses abszurd megnyilvanulasai. Egyre kevesebben veszik a faradsagot, hogy felkutassak benne a szeretheto embert, igy aberracioi egyre markansabban jelennek meg a kulvilag szamara is, amivel valamikor vegervenyesen elvesztette a kapcsolatot. Keves emberrel erintkezik rendszeresen, havonta egyszer egy irodalmi korbe latogat, ahol hozza hasonlo muertok filozofalnak egy kocsmaban.

London - A hetes szoba

A szobam egy tuzfalra nez. Igaz, roppant hangulatos tuzfalra. Meg nem emlitettem talan, hogy feltetlen rajongoja vagyok az angol epiteszetnek es a teglak latvanya engem megnyugtat. Lehet, hogy toportyu koromban teglakat olelgettem, ha a szuleim nem neztek oda. Bar az is lehet, hogy ok mindvegig tudtak errol az abnormalitasomrol es ezert akartak mindenaron egyetemre kuldeni, nehogy beteljesitsem komives-sorsomat. A tuzfal termeszetesen roppant magas es elveszi a kilatas majdnem egeszet, kiveve egy kis szegletet az egnek, amit bizonyos poziciokbol latni lehet. Sajnos en az agy elso emeleten lakom, igy bameszkodasrol szo sem lehet. Alattam Arvi, a lett furko el es virul. Naphosszat oli a vietkongokat a laptopjan, vagy ha epp szunetet tart, visszataszito modon telefonal es ezzel egy idoben koszos tanyerokat halmoz fel. A masik foldszintes hosszutavos Rocco, a sziciliai divatfenevad. Hasonlokepp a masikhoz, o is naphosszat a gepet bujja, de o inkabb focimeccseket nez es tippmixel. A ruhai a legkulonfelebb helyeken vannak kiallitva a szobaban, ugyhogy mikor atkoltoztunk ide francia partimajom baratommal a szomszedos szobabol, nem hittuk el, hogy itt tenyleg csak ket ember lakik. A szemkozti lakosztalyba rovidesen ujabb sziciliai kommando koltozott, ket antik istenno es egy pithecus. Veluk sokat szocializalodtunk, beszelgettunk napestetol hajnalig, ittunk, egy izben meg diszkoba is elmentem veluk. Az eset azert erdekes, mert a vegen en voltam az egyetlen, aki elvezte a helyet. Lehet, hogy ez a kura belathatatlan kovetkezmenyekkel jar majd. Ha nem vigyazok, megveszem a felfujhato uszomedencebol keszult dzsekit meg a bortangat es kihidrogenezem a hajam. Arvi nem sokara elkoltozott es a legszornyubb ember koltozott a helyere, akit eletemben lattam. A titulus azert is borzaszto, mert kesobb kiderult, hogy egy kedves lanyrol van szo, aki egyszeruen rossz testbe kerult. Az a teny, hogy irdatlanul horkolt nem segitett a nepszerusegen, igy hamarosan olasz kodnev szuletett a megjelolesere es minden masodik trefa vele kezdodott, vagy ert veget. Sajnos az olaszok nem tudtak tul jol angolul, igy be kellett ernem azzal, hogy hallgatom rendkivul dallamos beszeduket es elcsipek egy-egy ismeros szot. Megis az volt a benyomasom, hogy ertem, amit mondanak, ha csak a fulem sarkabol figyelek oda felalomban. Ha rendkivul tehetos leszek, felfogadok harom embert, akik addig csivitelnek olaszul az eloszobamban, amig el nem nyom az alom.

London - A Troubadour-szonett

Az ezt koveto idoben az eletem beallt egy egeszsegesnek mondhato ritmusba. Reggel koran keltem, tobbnyire ebresztoora segitsegevel, majd egy bogre angol tea es egy sebtiben elfogyasztott croissant utan kisetaltam a naprol-napra hidegebb korareggelbe. Nem kell felteni, hogy alkalmas lennek azonban az elkispolgariasodasra; az esetek tobbsegeben hajnali kettokor fekudtem le, vagy akkor aludtam el, neha reszegen, maskor duhosen vagy morcosan egy, vagy ketto horkolo szellemi fogyatekos miatt. Tovabbi stresszfaktorok: ostoba es minden emberi erenyt nelkulozo ausztralok, otromba es minden intelligenciat nelkulozo fonokasszony, rettento arrogans, bibor szatenban szuletett vendegek. Az angol reggelek egyebkent semmiben sem maradnak el a pesti reggelektol, ugyanolyan szottyosak. A kavezoban a fonok ipodjarol szolt a zene, ami legnagyobb megkonnyebbulesemre roppant valtozatos es kedvemre valo volt. Alig talaltam rajta olyat, amit ismertem korabban. Miutan bedolgoztam magam, meg azt a csinyt is megengedtem magamnak, hogy jimi hendrixet jatsszak delidoben. A fonok azonnal lehordott annak rendje es modja szerint. A munka jelenleten kivul, ami, mint megallapitottam, egy ferfi eleteben elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes ertekunek erezhesse magat, volt egy masik repetitiv tortenes is, ami segitett konvencionalis mederbe terelni az utobbi evekben kisse rapszodikus kedelyemet. Reggeli. Nem volt hulye dedanyam, amikor a reggeli tornarol es a boseges reggelirol beszelt. Ez az emlek, meg ha fals is, tovabb erositi bennem a szandekot, hogy jobban ragaszkodjak bizonyos jol bevalt eletviteli es moralitasbeli semakhoz. Az ebredes utani tornat nem alkalmazom gyakrabban havonta egy-ket alkalomnal, a boseges reggeli azonban a kavezoban minden varakozasomon feluli es mindig rendelkezesemre all. Altalaban akkora adagot kapok/valasztok, hogy utana rendes negyedoraig egyenes hattal kell ulnom teat szurcsolve es cigarettazva, hogy a gyomrom napirendre tudjon terni eme hallatlan teher felett. A hatso kert (itt mindenhol van hatso kert) tele van kulonfele szekekkel, barszekekkel, asztalokkal, asztalkakkal, szobrokkal, madarcsicseregtetokkel, petuniakkal, nyugat-indiai bombolo varangyorchideakkal. Olyan az egesz hely, mint egy kacsalabon forgo palota, ami kivulrol viskonak nez ki, belulrol meg dzsungelnek. Van az emeleten, kacskaringos lepcsofokok utan egy peco, amit ki lehet berelni hosszabb tavra. Egyszer odavetett a kivancsisagom es bekopogtam felig kamu indokkal. Ajtot nyit egy szinpadi elem, odagyulik Grace Kelly es egy Juan nevu introvertalt konferanszie, valakik beszelgetnek, a hatterben festmenyek erzodnek es magas muveszet. Hirtelen semmit nem tudok ebbol befogadni, csak azt, hogy Grace Kelly szep es lila ruhaja van. Sietek vissza dolgozni es eldontom, hogy egyszer en is itt fogok lakni es ilyen remek embereket fogok meghivni koktelpartikra.

London - God save the Queen

Egy nap ugy dontottem, az idojarasra valo tekintettel az egesz napot a szabadban toltom, igy fogtam a gitarom es elsetaltam. Ragyogo oszi ido volt, sutott a nap, fujt a szel. Egyszer csak azon kapom magam, hogy a Buckingham palota elott acsorgok es az orsegvaltast varom a tobb szaz odacsodult turistaval. Magamtol ez sose jutott volna eszembe, igy nagyon megorultem, hogy mekkora szerencsem van. Miutan lezajlott a pompazkodas, elslattyogtam a park iranyaba es az jutott eszembe, milyen is lehet britnek lenni. Volt valami abban, ahogy ezek az osdi egyenruhaba bujtatott katonak masiroztak a zenekar ritmusara. Volt valami csillivilli benne. Egy pillanatra elhittem, hogy ok igazi katonak es ha a szukseg ugy hozna, szepen formacioba rendezodnenek, megtoltenek az eloltoltos puskat, felcsatolnak a szuronyt es felvennek a nemes kuzdelmet a pogany csurhe ellen. Egy pillanatra elhittem, hogy britannia a civilizalt vilag orzoje es egyetlen remenye. Miutan eleget elvezkedtem egeszen ujkeletu es bizonyara soha vissza nem tero affinitasommal a tortenelem irant, alkalmas helyet akartam vadaszni egy kis mezei henyelesre. A kacsak, verebek es gunarok a mokusokkal, galambokkal es pingvinekkel (van egy kakukktojas) jatszadoztak, a turistak meg nem gyoztek oket etetni es fotozni. Idill volt, az egyik hetkoznapi fajtabol. Miutan korbejartam a kertet, a nem messze talalhato, joval nagyobb St. James park fele tendaltam, ahol leheveredtem, gitaroztam egy keveset ket szoke lanynak, bamultam a felhoket es szolot zabaltam napestig.
Az ezt megelozo napon is a varosban koszaltam, sok vicces szuvenirt talaltam, illetve megismertem vegre, milyen is az igazi belvaros londonvaros. Amikor busszal a Fleet Streeten haladtam, nem tudtam, mi akar kibujni belolem, honnan olyan ismeros ez az utca, aztan husz perccel kesobb beugrott. Megtekintettem a Trafalgar Square-t is, ahol ossznepi hippi-henyeles folyt, a Regent Street kozeleben pedig az idealis kavezora vadasztam, ami helyett vegul zoldsegest valasztottam. A henyelesre visszaterve, mikor kisse huvos lett, felkerekedtem, hogy hazainduljak, amikor kaptam egy hivast a lengyel fonoktol, hogy be kene ugrani ma dolgozni. Ez egy olyan pillanat volt, amikor a regivagasu moralitas utkozik a valos helyzettel, ez esetben a lustasaggal, es meg kell kuzdeniuk a kormanyzas jogaert. Vegul igent mondtam. Bent a kavezoban aztan megismerkedtem a trefas helyzettel, az osszes pultos magyar. Meg azt a jatekot is megengedtem magamnak, hogy angolul beszeljek egeszen addig, mig meg nem kerdeztek, honnan is jottem. Az egesz etteremben egyebkent csak a tulajdonosok es meg harom, kulonfele beosztasu szolga angol, a tobbiek lengyelorszagbol, mexikobol, magyarorszagrol, uj-zelandrol, sziriabol, franciaorszagbol, nemetorszagbol, meg meg ki tudja, honnan erkeztek. A legvalasztekosabb uriember, akit valaha lattam, es akirol meg voltam gyozodve, hogy tizenhat generacioig visszamenoleg angol, valojaban nemet volt. A porias angolt beszelo matrona persze angol volt, ahogy a tulajok is, mindharman csak karomkodni tudnak. A magyarok parszor korbevezettek a Troubadour labirintusra emlekezteto, es annak fofunkcioit maradektalanul betolto alagutrendszeren, ahol a raktarkeszlet volt elrejtve kis szeletekben, megtekintettem a klubhelyiseget, ahol minden este koncert van es banzaj, vagy ha epp nem nyalas brit indie-pop-ra pogoznak a harmincas, fiatalsagukat visszakovetelo uzletasszonyok, galamblelku poetak perzselnek vad kolteszetukkel. A nap folyaman tul kellett tennem magam az igazan verlazito higieniai viszonyokon, amibe tobbek elmondasa szerint a csotanyok is beletartoznak, felul kellett emelkednem a korabban dogmatikus statuszra emelt kavekeszitesi szokasaimon, hogy fintorgas nelkul tudjam vegezni a munkam, ami egyebkent alapkovetelmeny, valamint be kellett latnom, hogy itt minden kicsit kaotikusan mukodik, es nem azon a fajta kaotikus modon, ami mogott egy zseni elmeje dolgozik. Hazaerve az a rossz hir fogadott, hogy nem tudok ujabb ket napra lefoglalni agyat, mert betelt a haz. Kis huzakodas utan sikerult egy masik szobaba koltoznom. Az incidens az elso into jel volt, ami arra engedett kovetkeztetni, hogy a hostel megbizott ugyvezetojevel nem fogok tudni surlodasmentes kapcsolatot kiepiteni. Este aztan megismerkedtem egy rendkivul furcsa amerikaival, akinek baratsagos alcaja mogott mar-mar groteszk onteltseg lapult. Gasztronomiai temaju cikkeket ir hobbibol, videokkal kiegeszitve, de rossz stilussal es helyesirassal, am egyik sem zavarja. Rovid elettapasztalat-csere utan elejet vettem a tovabbi beszelgetes kibontakozasanak es leleptem. Furcsa modon, mintha a foszer megmergezte volna az estem, mert ezutan elfogyasztottam eletem legrosszabb fish&chips-et, persze kicsit hulye is vagyok, mert a pakisztani bufeben vasaroltam, azok meg mindent agyonfuszereznek. A szallonak van egy kis rejtett hatso kertje regi nagy partik nyomaival. Felbontottam egy sort, es leheveredtem bamulni a csillagokat a bokaig ero cigarettacsikk-szonyegre.