London - A ketfarku sello mitosza

Elso munkanapom az egyesult kiralysagban egy starbucksban kovetkezett be. Csak utolag voltak ambivalens erzeseim azzal kapcsolatban, hogy bar jelentektelen mertekben, de tamogatom egy ilyen ceg mukodeset. Amikor az ember ra van utalva ezekre a lehetosegekre, sokkal kevesbe valogatos. Vegig az volt a benyomasom, hogy a kavezoban dolgozo lanyok csak azert hivtak be, hogy rendben leellenorizhessek, milyen parti is vagyok, ami mar csak azert is figyelemre melto teny, ha igaz, mert ekkorra a tobb honapja gondosan novesztett szakallam elerte a bibliai mereteket. Hat orat toltottem el osszesen a ketfarku sello gyomraban, de az asztalok repetitiv torolgetesen kivul az egegyadta vilagon semmi dolgom nem akadt, ha a szemelyzet szorakoztatasat nem szamitjuk a munkakori leirasba. Amikor eleresztettek, megittam a legnagyobb latte-t, amit eletemben lattam, majd elindultam nyugatnak az old brompton road-on, hogy ket lepes utan megalljak es szemugyre vegyem a rendkivul szokatlanul kinezo kavehazat a balkezemnel. Felettebb cifra bejarati ajtajarol hianyzott a kilincs, belepve pedig a legpompasabb belsoepiteszetet talaltam, amit kavezotol egyaltalan elvarhat az ember. Mindenhonnan regi hegeduk, citerak, serpenyok, vizforralok logtak, de akkor meg emlitest sem tettem a falakon diszelgo osdi reklamtablakrol, kulcsokrol, szerszamokrol, amiknek a nevere sem emlekszik mar senki es ugy osszessegeben majdnem mindenfele regisegrol. Talan csak a kitomott allatok hianyoztak, de ez nem vadaszkunyho vegulis. Egy kihuzott szemu, hippiruhas himno, aki a cherry nevre hallgatott, kezembe nyomott egy urlapot, hogy toltsem ki, ha allas kell. Rovidesen talalkoztam az uzletvezetovel, aki felajanlotta, hogy ha megfelel, egy ora mulva jojjek vissza, hogy kiprobalhassanak. Mivel nem volt tul sok otletem, hogy hova menjek, kicsit kodorogtam, majd haromnegyed ora mulva visszatertem, hogy no, akkor itt volnek. Gondoltam, az, hogy eletemben eloszor korabban erkezek valahova, mint kellene, elegge le fogja nyugozni a fonokot, de nem mondhatni, hogy igy tortent, sot, mintha egy kis rosszallast veltem volna felfedezni a sunyi lengyel szemeben, hogy nem negyedoraval elobb jottem. Persze o nem tudhatta, hogy nevetsegesen keptelen vagyok a pontossagra es igy a harci cselekedet nem aratott sikert. Azon a tenyen kivul, hogy brillians modon egy vendegre ontottem egy uveg sort es kiboritottam ket masikat egyazon mozdulattal, pont, mint eletem legelso munkanapjan a szebb napokat latott huvosvolgyi balazs vendegloben, tizenhat eves koromban, azt kell mondjam, sikeresen teljesitettem a feladatot. Visszahivtak a kovetkezo hetre, es ezzel megszereztem elso allasomat a mocskos albionban. Miutan a szuleim kuldtek egy kis penzt, lefoglaltam egy agyat az egyik kozeli hostelben, ami a bejarati ajto tanulsaga szerint apro, elvezetes es baratsagos. Apronak apro, mivel az egyetlen, szemmel lathato kiterjedese a bejarati ajto volt, balra egy subway, jobbra egy italbolt szoritotta. Belepesemkor egy kekhaju, agyonpiercingelt litvan leany fogadott, aki pillanatnyilag az intezkedo hatosag szerepet toltotte be, es ekkor belattam, hogy jo helyre jottem. Kertem egy kis haladekot, amig elhozom a malhamat a beka segge alatt ket utcaval talalhato balham city-bol es aznap este el is foglaltam a legfelso emeleten talalhato pottom ketszer ketagyas szoba egyik priccset. Valamiert a felso emeleti agyat valasztottam. Talan imadok fel-le ugralni az agyrol. Neha ez is kell. Otthon ilyen nincs. A legelso tettem, ami a civilizalt vilagba valo erkezesemet kovette, az volt, hogy beleneztem a tukorbe, es megallapitottam, hogy ronda vagyok. Persze nem az a fajta ronda, akin nem lehet segiteni, meg csak nem is az, akit barkinek is rajtam kivul joga lenne rondanak nevezni, pusztan be kellett latnom, hogy megerkeztem, ki fogok csomagolni, naponta fogok furdeni, emberekkel fogok talalkozni es en voltakepp nem vagyok elkotelezett robinson crusoe. Jo moka volt, de ideje valtani valami masra. Megborotvalkoztam.

London - Parizs, Milano, Sevilla

Osszesen ket napot es harom ejszakat toltottem a Heathrow-n. Az osszes csomagom velem volt, senki sem kerdezte meg, mit keresek ott, mert baromira nyilvanvalo volt, hogy turista vagyok. Mire barkinek feltunhetett volna, hogy tul regota vagyok ott, lejart a munkaideje. Nem sokkal masnap ebredes utan megtapasztalhattam, mennyire komoly is a terrorhelyzet. Az tortent, hogy kimentem vecere. Ez mar korabban is megtortent itt, de ezuttal mikor visszatertem, ket citromsarga ruhas or allt a csomagjaimnal es rovid, izgatott parbeszedet folytatott a cb-radion keresztul. Mikor egyezmenyes kezmozdulatokkal jeleztem, hogy nem vagyok terrorista es eszem agaban felrobbantani a helyet, mert az angol nep oszinte baratja vagyok, valamint, hogy rettentoen sajnalom a gondatlansagomat, mert hat latja, ostoba kelet-europai turista vagyok, akinek a veszely szora elobb ugrik be kispest, mint afganisztan, megbekultek. Ezt kovetoen magammal cipeltem a cuccomat egy taligan mindenhova, ami az elejen vicces volt, de kesobb megszoktam. A hangosbemondo tizenot percenkent figyelmeztetett, hogy ha orizetlenul hagyom a motyomat, elviszik a kommandosok es elpusztitjak. Errefele nem a levegobe beszelnek ezek szerint. Kesobb, legnagyobb csodalatomra azt kezdtem megfigyelni, hogy egyre kevesbe ertem a bemondot. Hosszu orakig tepelodtem, hogy mi tortent, ami az angol nyelvtudasom ilyen rohamos visszafejlodeset kivalthatta, mikor eszrevettem, hogy a szoveg egyre jobban torzul az ido elorehaladtaval. Bizonyos szavak kimaradnak, osszeforrnak, ujak keletkeznek es egy nap elteltevel a perfekt irodalmi angolsaggal megformazott szavak mar inkabb malajnak hatnak. Mikor sikerult talalnom egy penzvaltot, ahol nem rohogtek korbe, amikor a talizman ket dollaromat akartam fontra valtani, megvettem a legtaplalobb kekszet, amit csak talaltam es azon eltem ket napig. Mivel nem mondhatni, hogy a szendergesen es az olvasason kivul barmi megterhelot is csinaltam volna, egyelore ennyivel is be tudtam erni. A masodik reggelem kalandosan indult, arra kellett ebrednem ugyanis, hogy fakabatok jonnek a mozgolepcson, akik aztan szetszeledtek, hogy a szep szamban jelen levo padon alvokat kerdezgessek a viselt dolgaikrol. A teny, hogy idoben ebredtem elegendo egerutat adott, igy a tolem telheto legnagyobb termeszetesseggel es rendkivul unott arccal eltuntem. Persze csak reggelizni mentem a szabadba, ahol ragyogo napsutes fogadott es egy kis resen at kibamultam a kifutopalyakra.
A kovetkezo het elejen a csomagjaimat Robertonal hagytam, majd elmentunk a kozeli irdatlan zoldteruletre iddogalni. Egy egesz napot eltoltottunk ludakat heccelve, betepett, felig egyiptomi, felig olasz dj-k tobboras gondolatmenetet hallgatva, paraszt-cosmopolitant iszogatva es mindenfelerol csevereszve. Este betertunk a lakasba es ott folytattuk a dudoraszast. Nem sokkal hajnali egy utan Szamuraj John-tol kaptunk segelyhivast, majd sok ossze-vissza keringes es magyarazas utan meg is talaltuk, a varos szelen egy halom boronddel. Sok karomkodas utan elvittuk valami helyre egy lengyelhez, majd hazatertunk es elszunnyadtunk.

London - A Nap, Amikor Komolyan Megszivom 2

Elmentem a cuccaimert a kis szalloba, majd letaboroztam az elso buszmegalloba gondolkodni. Ket magyar huligan haladt el mellettem. Nem ertettem, hogy kerulnek ide. Nem az a fajta huligan volt, aki a kulsejevel riaszt, hanem aki a lelki melysegeivel. Talan feluletes voltam, mentsegemre csak annyit tudok felhozni, hogy egyuttal idegileg zilalt is. Atfutottam a portugaltol korabban ajandekba kapott Londoni Kislexikon a Nincstelen, vagy Keves Penzu Sopredeknek-et. Nem talaltam benne semmi hasznalhatot. Ha barmennyi eletero maradt volna bennem, talan vegigjarok par szeretetszolgalatot, mar csak a kaland kedveert is, de nem igy volt. Ugy hataroztam, elfogadom a tenyt, hogy sokkal konyebben esik a fehergalleros koztorvenyes szerepe, mint a dorzsolt csavargoe, igy felpakoltam a hatizsakomat a helyere es, mintha csak dublinba indulnek tovabb a hosszura nyult varosnezes utan, elmetroztam a Heathrow-ra.

London - A Nap, Amikor Komolyan Megszivom 1

A reggel, elegge el nem itelheto modon ismet koran jott. Valahogy felvakartuk magunkat es elindultunk a varosba. A sotet utcak teljesen neptelenek voltak es hamar a queen's gate-hez ertunk, ahol egy kisebb hotelben dolgozott pernahajder portugal baratom. Megegyeztunk, hogy a cuccaimat a hotelben hagyom aznapra, hogy gordulekenyebben menjen a boldogulas, majd egy kis croissant-nal es sajttal felfegyverkezve elcsampaztam a hajnalodo tendenciakat mutato belvarosba. Mostanra az osszes vagyonom ket fontra apadt, mivel az utolso tizfontos bankomat kolcsonadtam Brunonak, hogy kifizesse a lakberet. Nemi keresgeles utan talaltam egy bodet, ahol hetven pennyert kaptam egy kis angol teat, ez sokat dobott a hangulatomon. Amint setalgattam a szeles utcakon, lattam egy sor csovest a Victoria Museum elott, eszembe jutott, vajon leuljek-e dumalni veluk, aztan vegul nem tettem. Meg nem sikerult elverekednem magam arra a szintre, ahol ezt gond nelkul meg tudom tenni akarmikor.
Van egy komoly gondja London ezen reszenek, nevesint, hogy nincs pad sehol. Amulva lestem be a kis magankertekbe, amikbol errefele temerdek talalhato, de szabad bejarast nem talaltam, csibeszkedni meg nem kivantam, mivel rendes londoni -igaz, penztelen- polgarnak ereztem magam. Mire a nap rendesen felkelt, az Earl`s Courton voltam, ahol aznap bringas talalkozo volt, igy nagy volt a nyuzsges. Kiultem a napra olvasgatni. Kesobb elfogyasztottam az utolso sajtot egy kis regebbrol maradt csokoladeval parban. Sokszor eszembe jutott, hogy nem kene-e letenni a konyvet, kicuppanni a regeny vilagabol es a sajat vilagomban rendbetenni a dolgokat, es amikor elerkezettnek lattam az idot, igy is tettem. Elutaztam Balhambe, hogy regi ismerosom, a polak csirkefogo Roberto penzehez folyamodjak, ugyanis oneletrajzokat kellett nyomtatnom, hogy munkat talaljak, azonban meg annyim sem maradt, hogy ezt alljam. Ket fontot es egy csomag cigarettat sikerult kiimadkoznom belole. Visszatertem az Earl`s Court Road-on levo egyik internet kavezoba, kisebb csetepate utan sikerult a budzset sem tullepni, igy ot peldanyban immar az egesz elettortenetem ott lapulhatott a zsebemben. A nap hatralevo reszeben egyre kevesebb lelkesedessel gondoltam a kozelgo ejszakara. Harom oneletrajzot kiosztottam harom szimpatikus kavezo kozott, valamint ket kulonbozo starbucks-ba is befaradtam, mivel ott jelentkezesi lapot kell kitolteni. Az egyik helyen egy probanapot is kilatasba helyeztek a hetvege utan, ami biztato volt, de egyelore korantsem elegseges. Egy izben egy varosreszen, aminek Elephant&Castle a neve es leginkabb az Ors Vezer Tere hangulatat idezi, rettentoen elszontyolodtam. A hetvege elmultaig nincs eselyem penzhez jutni, se lakasom, se munkam, se penzem, se kajam, se senkim. Idegen vagyok egy varosban, ami egyre kevesbe tunik baratsagosnak, ahogy szurkul az egbolt. Ide-oda tenferegtem, elindultam, megalltam, visszafordultam es nem ertettem, mi romlott el, miert nem erzek semmifele erot a tovabbjutashoz. Egyoranyi merhetetlen, minden romantikat nelkulozo gyotrodes utan elindultam zombikent Holbornbe, ahol este hetkor a jo lelkek kajat osztanak a felgyulemlo raszorulo utcanepnek. Nem volt nehez megtalalni a helyet, ugyanis rendkivul sokan acsorogtak egy kis utca ket szelen. az utca egyebkent egy nagy, negyszogletu ter egyik oldala volt, hasonlokepp a Klauzal terhez, csak joval nagyobb kaliberben. Az emberek tobbnyire maganyosan, vagy kettesevel-harmasaval kolbaszoltak, az egyetlen nagyobb csodulet egy taskaradiot vett korul, ahol focimeccs ment. Anglia jatszott Kelet-Timorral, vagy a Wallis&Futuna szigetekkel. Egy eb egy palackot kergetett. Kicsit baratkoztam a neppel, de korantsem voltam abban a hangulatban, amikor onfeledt csevereszesbe tudtam volna bonyolodni. Nem sokara megerkezett a ket auto, es kedves emberek szalltak ki, rutinosan iranyitgatva a tomeget es egy szempillantas alatt elkezdtek osztogatni a szedvicseket, ginger bread-et, teat es kavet. Volt egy par komoly jatekos, aki rendes adagokat spajzolt es meglepo modon voltak olyanok is, akik meg sem mozdultak a kenyelmes padkarol, ahol ultek. Miutan ettem egy kicsit, elkezdtem tajekozodni, nem tud-e valaki egy szallast, uresen allo hazat, egyebet. Tobbnyire elutasitasban volt reszem. Hasonlo kovetkeztetesre jutottam, mint utam elejen, amikor a stoppolast probalgattam, ezuttal azonban joval szilardabb volt a meggyozodesem. Raebredtem, hogy ahhoz, hogy elerjem azt a celomat, hogy lejussak a legmelyebbre, amennyire csak tudok, nem csak szandek kell, hanem valamifele minoseg. Keptelen voltam csak ugy letaborozni valahol es keregetni, hat meg osszeismerkedni a megfelelo emberekkel, hogy bejussak egy uresen allo hazba. Most mar feltem az ujdonsagtol, nem vonzott a kalandvagy, biztonsagra vagytam. A fejem kavargott, ahogy elvesztettem a hitem. Ures hej voltam megint.

London - Kerem tekintsek meg a fold gombolyu mivoltat

Egy este azonban varatlan dolog tortent. Valaki matatni kezdett a zarral, ami egyebkent eleg nehezen nyilt. Mivel aki ide szokott jarni ismeri a nyitjat az ajtonak, nem tudtuk elkepzelni, ki lehet az. Ugy dontottem, megnezem, ki akar bejutni este tizkor. Amikor ajtot nyitottam, legnagyobb meglepetesemre, reg nem latott ismerosom, dagi tony, a feka ingatlanmaffiozo allt elottem. Azonnal kiderult, hogy o is hasonlokepp meglepodott, hogy engem itt talal. Az ok rendkivul egyszeru volt, bar kimondottan sokaig kellett targyalni ahhoz, hogy az mindenkinek egyforman vilagos legyen. A haz, amibe bekoltoztunk a lengyel cimborak vendegszeretete nyoman, valojaban tony tulajdona volt, es a mar emlitett lengyel cimbora csak a felujitast vegzi itt. Megallapodtunk, hogy masnap reggel elhagyjuk a helyszint, amit aztan szamuraj ur ismet nem volt hajlando megtenni, igy bementem a varosba folytatni az allas es szallaskeresest. Napkozben semmi emlitesre melto nem tortent, kiveve egy esetet keso delutan, amikor a cigarettaszunetem alatt egy ven tatter kornyekezett meg. A fazon kisse furan oltozkodott, kisse tulsulyos volt, de alapvetoen jovialis, bar kisse talan szenilis ember benyomasat keltette. Ugy kezdodott, hogy megszolitott, hogy milyen remek kordnadragom van, amit rogton a nadrag, vagy inkabb a labszaram megpaskolasaval is nyomatekositott. Ez meg nem ebresztett bennem kulonosebb ellenszenvet, mert hat fura, meg szokatlanul baratsagos embereket nap, mint nap lat az ember. Ezutan tovabb ecsetelte, hogy milyen remes, hogy a fiatalok manapsag csak farmert hordanak, ugye en soha, erre pironkodva beismertem, hogy sajnos nehanapjan en is. Nem utott csorbat a lelkesedesen eme nyilvanvalo jellemhibam, ugyanis nem sokkal kesobb megjegyezte, hogy milyen remek embernek tunok, es hogy milyen keves van ebbol manapsag. Erre a bokra nem igazan ismertem bevalt szofordulatot, ugyhogy csak vigyororgtam tovabb, egyre inkabb azzal a szemmel tekintve az oregre, ahogy egy szebb napokat remelo laborasszisztens figyel egy kulonos szemelyisegjegyeket felvonultato kiserleti egeret. Az oreg aztan elkezdett arrol beszelni, hogy mindenkepp talalkoznunk kell a kozeljovoben, aztan amikor elkottyantottam, hogy nincs hol laknom, felajanlotta, hogy aznap ejszaka nyugodtan nala maradhatok. Ekkor eszembe jutott, hogy szamuraj urral voltakepp valamifele bajtarsi kotelek fuz ossze, es azt valaszoltam, hogy sajnos csak akkor maradhatok, ha egy masik embert is el tud szallasolni. Miutan kiderult, hogy ez nem lehetseges, valamint nyomatekositottam, hogy a sors ugy hozta, hogy nem vagyok meleg es ha egy agyban aludnank es a labamat paskolgatna, annak nem orulnek, szomoru bucsut vettunk.
Visszatertem Tootingba, ami rendkivul takaros resze londonnak. Nem sokara eljott oleg, a lengyel kapcsolat, valamint Komoly Kommunikacios Diszfunkcioktol Szenvedo Fia (ertsd: nem tud koszonni) es bepakolta mr. szamuraj csomagjait a kocsiba, majd legnagyobb megrokonyodesemre sorstarsam szo nelkul kovette, bar a szemembe nezni nem mert. Igy este kilenc kornyeken egyedul maradtam az ures haz elott a csomagjaimmal es rengeteg gyilkos gondolattal. Eddigre mar komolyan kifogytam mindennemu penzugyi eroforrasbol, szoval neki kellett allnom felderiteni az elet kevesbe viragos oldalat, ha eletben akarok maradni. Nemi toprenges utan arra jutottam, hogy mivel nem messze tudok egy allaslehetosegrol, ami ejjeli munka egy zenes helyen, elverem az idot hajnalig munkaval, holnap meg majd csak lesz valami.
Aztan amikor kijottem a metrobol es korulneztem, kulonos dolog tortent. Egy ember jott oda hozzam es penzt kert. Eddig semmi kulonos nincs a tortenetben, ahogy abban sem, hogy odaadtam neki az osszes apromat egy fel eve kotott fogadalomnak a nyoman. Megkerdezte, hogy mi a palya, kicsit elveszettnek tunok. Elmeseltem neki a helyzetet es kis hitetlenkedes, na jo, tomenytelen hitetlenkedes utan felajanlotta, hogy jojjek vele, elszallasol eccakara. Az egyetlen szabaly, hogy otkor fel kell kelni, mert o hajnalban dolgozni megy. Nem akartam hinni a fulemnek, meg ki sem mondta, hogy aludjak nala, mar tudtam, mi kovetkezik es a nyakaba akartam ugrani, meg unnepi jatekokat rendezni a tiszteletere.
Az ember fiatalnak tunt, Brunonak hivtak es portugal bevandorlo. Az egyoras utunk alatt alkalmam volt megismerni felettebb izgaga eszjarasat es ezzel ossze nem egyeztetheto, lenyugozoen laza viselkedeset. A jelenseget legjobban demonstralni talan azzal az esettel lehetne, ami tizperces ismeretsegunk utan kovetkezett be: Ecsetelte, hogy itt a szabalyokat rendkivul kemenyen betartjak es nagyon vigyazzak, hogy ne szegjem meg oket, mert sokba kerul. Ekozben azon a modon, ahogy az ember a bankban sorszamot huz, odajarult egy kukahoz a buszmegallo mellett, majd barminemu keslekedes vagy pironkodas nelkul jobbra es balra sanditott es elkezdett vizelni. Folytatta: Ezert peldaul ennyi es ennyi font buntetest kapsz, ha elkapnak. Nem hittem a szememnek. Kisse eltavolodtam, kerulve a szemkontaktust a tobbi, buszra varo londoni polgarral, neha az oramra pillantva es vartam a buszt. A megrokonyodesemet az erositette, hogy eddigre mar rendesen atitatott az a szellemiseg, amihez meglepo modon rajtam kivul csak a szuletett angolok es/vagy a kukasok tartjak magukat londonban, miszerint szemetelni, vagy rongalni kimondottan nem laza dolog.
Bruno ezek utan egy izben ragyujtott a nyitott buszajtoban valamire, ami az elkeszites modjat, valamint a fogyasztasat figyelembe veve csak valami narkotikum lehetett, de mit ad isten, a buszvezeto egyaltalan nem marasztalta el erte, miutan utitarsam baratsagosan hatbaveregette es a kesedelem okarol kerdezoskodott. Azt mondjak, ha tul sok trefarepat eszel reggelire, ugy maradsz es egesz nap a pajtasaidat fogod farasztani. Lehet, hogy ehhez hasonloan van olyan valami is, amit ha megeszel, aznap olyan rossz gyerek lehetsz, amilyen csak tudsz, a tanito neni megsem kap el. De az is lehet, hogy igy szuletett. Meg az sem kizart, hogy minden portugal igy szuletik es a portugal bortonokben csak artatlanul elfogott balfacanok csucsulnek.
Eljutottunk Putney-ba, a negyszogletu kerek erdo szelere, ami meg igy, ejszaka, por kivilagitas mellett is elbuvolo volt es elslattyogtunk a hazig a komoly cidriben. A tarsashaz-sor kicsi, keskeny, de magas blokkokbol allt vegelathatatlan hosszan, nem feltetlenul azert, mert valoban olyan hosszu is volt, csak itt-ott termetes lombkoronak akadalyoztak a szakszeru foldmerest. A konyhaban ossze is talalkoztunk Skot Lannyal, Magyar Tokivel es Magyar Lannyal. Bruno korabban elmondta, hogy tobbek kozt negy magyarral lakik egyutt, osszesen heten vannak. Eloadta a korabban kiagyalt sztorijat nekik arrol, miert is kell nekem ott aludnom, amit en illedelmesen vegighallgattam, bar egyaltalan nem ertettem, miert kell ossze vissza hazudozni egy ilyen semmisegrol. Kesobb elkezdtunk iszogatni a ketszer harom meteres luxuslakosztalyban, gitaroztunk is, kozben folyamatosan beszelgettunk mindenfelerol. Meselt a kalandjarol is, amikor ot huzta ki egy asszony a csavabol del-portugaliaban es ami raebresztette a Coelho altal 'szivessegbankkent' megfogalmazott rendszer mukodesere. Az este tobbi resze esemenytelen volt, bar egy izben, lefekves elott, amikor egyedul maradtam a szobaban, rendkivul intenziv katarzis tort ram, hasonlo azokhoz, amiket otthon egy, illetve harom honappal az indulasom elott megtapasztaltam.
Epitettunk egy hevenyeszett agyat nekem figyelemre meltoan helytakarekos modon es mely, gyermeki, nyalcsorgos alomba suppedtem.

London - A Kozeposztaly Diszkret Baja

Nem emlekszem pontosan, hany napot toltottem az elhagyatott keroban, de szerintem negyet biztosan. Penteken reggel par munkas jott be az ajton, teglakat cipelve, amin en rendkivul meglepodtem, de a haver lebeszelte oket arrol, hogy kilakoltassanak minket abban a pillanatban es meggyozte oket, hogy ha hetfon visszajonnek, mar nem leszunk itt. Amikor eljott a hetfo, ismet kicsikart egy nap haladekot, meg akarta ugyanis varni az occset, aki spanyolorszagbol autokazik eppen idefele es nem lehet tudni, mikor toppan be. Hetfo este megerkezett a rokon, ok ketten pedig leleceltek egy masik helyre, mi meg mr. szamurajjal itt toltottuk az ejszakat. reggel koran keltem, mert rendkivul kinosnak ereztem a helyzetet, ezzel egyebkent egyedul voltam. mint kiderult, lakotarsam kimondottan elegedett a helyzetevel es hatarozott unszolasomra, hogy tiplizzunk, csak annyit felelt, hogy majd jon roberto es elvisz. ekkor elhagytam a tetthelyet. a nap hatralevo reszeben a hyde parkban setaltam es olvasgattam, az ido valtozekony volt, de egyaltalan nem kellemetlen. komoly fejtorest okozott, hogy hova menjek ezutan, mert bar korabban biztositottak, hogy van egy hely, aminek egy szobajat olcson ki tudnank venni, az ugyintezest jobbnak lattam a lengyelekre bizni, raadasul kezdtem azon az allasponton lenni, hogy jobb a dolgokat neha engedni, mint allandoan gorcsolni es mindenbe beleszolni. Eme elhatarozasom persze nagyon szep leirva, kesobb komoly gondjaim voltak a betartasaval. Delutan aztan kaptam egy hivast szamuraj urtol, aki egyebkent jellemeben a szamuraj idealjanak talan tokeletes ellentete volt, hogy jojjek tootingba, hogy megnezzem a szallast. rengeteg ide-oda menes, rohangalas es osszessegeben tobboranyi varakozas utan talalkoztunk a fonokkel, aki egy kelet-londoni akcentussal beszelo dagadt feka volt. Nemi mellebeszeles utan kiderult, hogy a tag elore keri az egyhavi bert es az egyhavi kauciot, az elozetesen megszelloztetett egyheti ber es kaucio helyett, ami errefele bevalt modszer. Mivel igy a kozos budzsenk szanalmasan apronak tetszett a hianyzo osszeghez kepest, realis eselyunk pedig nem volt, hogy tobbszaz fontot termeljunk a semmibol egy het alatt, ugy dontottunk, hogy ejtjuk a dolgot, barmennyire vonzonak is tunt a lakas es az uj elet eme csodas sarokkovenek elerheto kozelsege. Sok-sok lengyelul vitatkozas es a tooting-i lengyel populacio prominens tagjainak seregszemleje utan eljutottunk egy hasznalaton kivuli, illetve hogy egeszen pontos legyek, felujitasra varo hazba. A hihetetlen luxus, amiben reszunk volt, leirhatatlan. Meleg viz, zuhanyzo, tv, fotel, kis hatso udvar, konyha, padloszonyeg, futes, vilagitas, polcok, ez mind! eletemben nem okozott ekkora eksztazist olyan altalaban hetkoznapinak vett dolog, mint egy zuhany. Amikor kejes lassusaggal kiteregettem a mosast, vagy amikor kiultem a hatso kertbe egy kis sort vedelni, ugy ereztem, vegre a dolgok haladnak valamerre. Nem sokara nekialltunk munkat keresni, el is mentunk par ugynokseghez, az egyik napot teljes egeszeben az Earl's Court Road-on levo Coffee Republic-ban toltottem allasokat bongeszve, telefonalgatva, jegyzetelve, e-mailezve. Otthon, tootingban aztan altalaban vacsoraztunk valamit valamelyik kajaldabol, ha ram esett a valasztas, a Fish 'n Chips-estol hoztam Fish 'n Mixed Salad-ot, mivel nem birom a hasabburgonyat. Kezdtem baratkozni az altalam angol kulturanak velt egyveleggel.

London - Massive Alcohol Massacre

Nem nehez elkepzelni, hogyan aludtam, ha szamba vesszuk a tenyt, hogy indulasom ota ez volt az elso alkalom, hogy agyban voltam. Valamikor del korul keltem, a tobbiek mar fenn voltak es nekialltunk reggelizni. A menu lengyel sor volt, aminek a nevet meg sem probalom leirni, mert kieget mindent, csak az aluminium birja, ezert aruljak kizarolag dobozos kivitelben. A tartalmas reggelihez termeszetesen cigaretta is dukal, amit, mivel ebben a kontextusban koretnek minosul, bosegesen fogyasztottunk. Reggeli alatt es a nap hatralevo reszeben tovabb epitettuk a nemzetkozi kapcsolatokat, egymas eletet kibeszelve, en pedig kezdtem megbekelni kisse atmenetinek mondhato helyzetemmel. Elso utunk a lakasbol aznap -ha a kozeli ejjel-nappalit nem szamitjuk- egy etterembe vezetett, mert ugy latszik nekem, a masik kettovel ellentetben szuksegem volt rendes taplalekra is az eletben maradashoz. Egy nagyon kellemes helyet talaltam, ahol english tea-t es foccaccia-t rendeltem. Nemsokara kikodoltattuk a telefonom es megvettem a brit telefonszamomat, mindez olyan egyszeru volt, mint ket fej kaposztat venni a zoldsegesnel. Nem mintha barminemu tapasztalatom lenne ez utobbiban. A kovetkezo napokban, ami hetvegere esett, tettem egy par turat a belvarosban, mivel mindenkepp latni akartam a helyi nevezetessegeket, igy koszaltam a Tower Hill kornyeken, aztan elkeveredtem valahova, amirol fogalmam sem volt, merre van, de nagyon tetszett. Semmi nem volt nyitva, de varos volt, csomo szemettel, meg rongyos emberekkel, osszevissza utcasarkokkal, szoval elveztem. Moziba mentem ez utan, mivel rendkivuli szukseget ereztem nemi vizualis kultura jelenletenek a konyvek utan, igy nemi kereses utan raakadtam egy mozira, ahol relative borsos aron beultem egy talalomra kivalasztott filmre. Al Pacino es Robert de Niro masodik kozos filmje volt, termeszetesen a keresztapa 2 nem szamit. Rettentoen szenvedtem, nem tudom, vajon azert, mert az elvarasaim alapvetoen magasak voltak, vagy mert tenyleg csapnivalo volt a forgatokonyv. A kisse huvos delutanban aztan nekialltam elindulni hazafele, hirtelen -talan a filmtol, talan mas miatt- rendkivul rosszul ereztem magam, valahogy ugy, mintha mosas utan kicsavartak volna es immar semmi sincs bennem a regi mocsokbol, csak a vegyszer emelyito utanerzete. Valahogy sikerult "hazajutnom", de a pajtikat nem talaltam otthon, ami nem csoda szamba veve a tenyt, hogy az igert harom oras utam hat oraig tartott osszesen. Husz percnyi almabor-fogyasztas utan a szemerkelo esot bamulva a verandarol, megerkezett a ketembernyi kulonitmeny, sok istenkaromlasnak beillo nevu sorrel, meg vodkaval. Az este ismet bekesen folyt es sokaig iddogaltunk, majd befaradtunk a halozsakainkba. A kovetkezo nap nem tortent semmi kulonos, este azonban, miutan eljott az alvas ideje, valamikor megerkezett egy csomo ember a szobaba, ahol en Robertoval aludtam, az o kisereteben es elkezdtek engem nem tulsagosan tiszteletben tartva hangosan tivornyazni. Probaltam bevetni az osszes zen trukkot, ami eszembe jutott, hogy ne vegyek tudomast roluk, majd miutan ez nem valt be, a megfelemlites technikajat alkalmazni, ugyszinten sikertelenul. Amikor aztan elkezdtek komolyan zavarni, kivertem a balhet es elkergettem a csurhet, es ekkor kezdett szoget utni a fejembe a gondolat, hogy a lakotarsam esetleg elmebeteg.
Kovetkezo reggel elmentem bevasarolni egy fiatal lengyel urgevel, akinek sokkal tobb piercing volt az arcaba akasztva, minthogy decens polgarnak lehetett volna nevezni. Amikor aztan a szupermarketben felajanlotta, hogy en is tegyek el egy uveggel egy jofele vorosborbol a kabatom ala, mint ahogy o a taskajaba sullyesztett egy egeszen hihetetlen mennyiseget, ugy ereztem nem tudnam megkedvelni a fickot. Valahogy irdatlan szanalmasnak ereztem lopni egy szupermarketbol.
Aztan elmentunk zuhanyozni egy korhazba. A sracrol azt allitottak, igazi vilagjaro, a jeg hatan is megel, itt volt es itt volt es soha nem fizetett egy vasat sem. Maga az a teny, hogy tud arrol, hogy be lehet szokni egy korhazba, hogy a szemelyzeti zuhanyzot hasznald, kizokkentett az alapjaratombol. Rendkivul hitetlenul de kivancsian kovettem ot emeleteken es tuzlepcsokon at, asszisztenseken es noverkeken keresztul, hogy megtudjam, vajon tenyleg akkora kiraly-e, mint amekkora a hire. Bar legyugozott a korhaz szepsege, rendezettsege es korhaz-viszonylatban igazan kivalo hangulata, semmi sem tortent velem, tehat mondhatni az akcio kudarcba fulladt. Visszaterve a pecoba, rendes reggelit csinaltam magamnak, ami baguette-bol, paradicsombol, olasz sonkabol es camembertbol allt. Nemileg ismet kekverunek ereztem magam, de ehhez mar kezdek hozzaszokni. A mellettem ulo Jan, akinek a vezetekneve egyaltalan nem vicc, szamuraj volt, nyers konzerv-loncshust evett, hamburger-zsomlevel.

London - En, a Csecsemo Jarni es Beszelni Tanulok

Eddigre mar rendkivuli rutinnal rendelkeztem a nehez turafelszerelessel valo kecsesen kozlekedesben, igy amikor az elso lepeskent legmegfelelobbnek itelt kocsmazast foganatositottam, nem nezett senki ram ugy, mintha elefant lennek a porcelanpubban. Miutan elhelyezkedtem egy elsore kenyelmesnek kinezo, kesobb ergonomiailag inkabb puritannak bizonyulo szekben, berendeltem egy sort, aminek a nevet azonnal elfelejtettem.
A Legrosszabb Sor, Amit Eletemben Ittam.
Keseru volt, de ugy, amit csak olyanok toleralnak, ne adj isten szeretnek, akik egesz tartalmas eletuket a Batonyterenye Also Petofi u. 16 sz. alatti szuteren presszo barsonyos legkoreben ucsorogve toltottek, a vilaghires hazi fozesu sort szopogatva hajnali ot es kilenc kozott. Nem vagyok azonban olyan modortalan, hogy mindenki szeme lattara lefitymaljam az angolok szeme fenyet, a prima sort, sem olyan simlis, hogy sietseget szinlelve kirohanjak a limuzinomhoz, igy minden kritikai meglatasomat felreteve legyurtem a pint opalos nedut, majd nekialltam cigarettat gyurni, ahogy az enyhe diszkomfort ide-oda vandorolt a gyomrom es a torkom kozott. Meg kell emlitsem azert a hely kiveteles izlesrol arulkodo berendezeset, mert bar egeszen bizonyos, hogy ebben a pub tulajdonosainak csak epizodszerep jutott, leven evszazados hagyomanyrol szo, a brit belsoepiteszet eme gyongyszeme engem melysegesen lenyugozott. Nem is hasznalom a 'kocsma' vagy a 'bar' kifejezest ezert sem, mert a pub nem egyenlo es hasonlo egyikhez sem a szo magyar, vagy akar kontinentalis ertelmeben. Elmeleti szinten a Public House, mint letesitmeny gyakorlatilag barmilyen nappali vagy ejszakai tarsasagi esemenyt kepes befogadni, persze a racionalis korlatok kozott, ami meg onmagaban nem lenne ujdonsag, mert a gimi vecejeben is lehet sort vedelni, de egy nappaliban talan megis kellemesebb. Es ebben nagy az angol pub ugyanis: szemet gyonyorkodteto, baratsagos kornyezet fogad mindenkit nagy terrel es elegendo hellyel, etelekkel, italokkal nagy valasztekban, tisztasag, karpitok, cseveges, darts, flipper, ami kell. Ismet hangsulyoznom kell azonban, hogy ez csak elmelet: nem minden pub ilyen, csak ilyennek kellene lennie minden pubnak mindenhol.
Miutan kielveztem a varakozason feluli elhelyezesu es berendezesu mellekhelyiseg minden letezo szolgaltatasat is, felkerekedtem, hogy eletet teremtsek ebben a vadidegen vilagban. Eloszor rutinszeruen internethelyiseg utan neztem, amit nem messze nem olcsoert meg is talaltam. A szoba joheto szallasnemek mindegyiket vegigbongesztem, termeszetesen a hotelt alapbol kiveve. A szep szammal reprezentalt hostel-kultura kicsiny eroditmenyei kozul kivalogattam a tiz legkozelebb fekvo es legkellemesebbnek igerkezo helyet es elindultam megkeresni. Elobb azonban az ehseget kell legyurni, mert mint azt az ut soran tobb izben keseruen megallapitottam, az istenverte pernahajder Maslow piramisat megkerulni nem tudom. Elfogyasztottam a legjobb hot-dogot eletemben, hozza kituno angol take away teaval a szemkozti pultrol, majd elkezdtem bongeszni a korabban vasarolt mini London A-Z terkepemet. Valahogy elkeveredtem az egyik buszmegallohoz nehany ora mulva, miutan ucsorogtem egy kicsit egy parkban a jovomrol filozofalva, egy buszmegallohoz, ami szamomra semmi informacioval nem tudott szolgalni, mivel nem ismertem ki magam a szovevenyes, de kesobb rendkivul preciznek bizonyulo londoni tomegkozlekedesen. Mivel ezidotajt mar reg megtanultam, hogy ha akarsz valamit, kerjed fiam, odamentem a buszmegalloban ucsorgo piros viharkabatos uzletemberhez es rendben megkerdeztem, hogy ugyan mar, which way to kensington, please. A szaki meresztette egy kicsit a szemet, majd megszolalt irdatlan akcentussal, hogy nem tudja-nyilvanvalo, hogy pont egy bevandorloba botlok-, meg hogy honnan valosi vagyok, latja sok cuccom van, turista? Es szallast keresel? Hogy hivnak? Jaj, nem jo hostelben lakni, mert az draga, tudod. Miutan megtudtam a nevet es hogy lengyel, eszrevettem az enyhe uveges csillogast a negyszogletes szemuvege mogott es ha ez nem lett volna eleg, a beszedmodoran is megfigyeltem, hogy ez a tag rendesen pias. Sokadik nezesre ugy tunt, mint egy alkoholista titkar, aki nappal rendes munkat vegez egy irodaban, majd felkapja a piros viharkabatot es a csikos salat es nekiall elpusztitani a napi soradagot. Irdatlan fura ficko volt, mint konstataltam, ahogy felszalltunk egy buszra, szusi volt a zsebeben es azzal kinalgatott, en illedelmesen elutasitottam egyebkent, leven bar nagy szusirajongo a podmaniczky utcai wasabiban eltoltott tizenhatoras munkanapom utani irdatlan habzsi-dozsim ota. Roberto -igy mutatkozott be ugyanis- felajanlotta, hogy vegyunk valami piat, aztan majd megoldja a lakhatasi gondjaimat, amely ajanlatot fenntartasokkal bar, de elfogadtam, nem leven jobb otletem. Elkezdtunk buszozni kifele a varosbol: nekem, zsenge budapesti leptekhez szokott iskolasfiunak azonnal olyan felelmeim tamadtak, hogy ennyi buszozas utan mar minimum csepelen vagyunk, nem akarok csepelen lakni, de meg kiljebb megyunk, ez mar tuti mucsarocsoge lesz, itt, a kovetkezo balkanyarnal. Nem igy lett, nem mentunk ki a terkeprol, kelet-dulwichban utottunk tanyat egy gyanus fekakkal tomott tarsashaz-egyuttes egyik felso emeleti pecojaban. a keroban nem volt se zarhato bejarati ajto, sem villany, gaz, vagy barmi komfortcikk, az agyakat es a berendezest is beleertve, illetve bokaig gazoltunk a mocsokban, szemmel lathatolag itt tegnap fene jo parti lehetett.
Miutan kis keresgeles utan hazigazdam gyertyat gyujtott, nekilattunk inni es fecsegni, tobbnyire az eletunkrol, en kezdtem elfogadni a tenyt, hogy egy kozonseges orulttel fogok egy fedel alatt halni ezejjel, talan le sem fekszem, kihuzom hajnalig piaval aztan olajra lepek. Idokozben megerkezett ket masik lengyel, rossz, illetve turhetetlen angoltudas, egy uveg vodka, ribizlile es papirpoharak birtokaban. Reszem lehetett a kegyben, hogy megmartozzak a lengyel nyelv irdatlan fertelmeben, amit jol turtem idovel, de teljesen figyelmen kivul hagyni sosem sikerult. Az este aztan elerkezett arra a pontra, amikor bejelentettem, hogy visszavonulok a lakosztalyomba, erre Roberto jo hazigazda modjara atkoltoztette a partit a felsobb szinten levo, masik lakasba. A korulmenyek ott, ha lehet, meg rosszabbak voltak, mert ott kis tulzassal az egyetlen berendezesi targy egy szebb napokat latott vececsesze volt. Keritettunk matracokat es kijeloltuk a szobakat, majd folytattuk az iddogalast tovabbi paraszt-cosmopolitanek elfogyasztasaval. Hoztam halozsakot, igy nem minden izgalom nelkul probaltam ki azt, mikor az ejszaka vegenek kozeledtevel mindannyian elajultunk.

Le Voyage 8 - Full Stop in an Uptight British Manner

Ezen az uton mar bobiskoltam kicsit, mintha csak a hatvanharmason zotyognek hazafele. Komoly gondokat okozott a dzsekim megfelelo formajura alakitasa, hogy adekvat parnakent tudjam hasznalni, igy nem mondhatni, hogy a nyalam kicsordult azert. Leszalltam a kellemes delutani esocseppek minden udvariatlansagot elnezo vendegekent es nekilattam, hogy fogast keressek a jovoben otthonomat ado London varosan.