Nem emlekszem pontosan, hany napot toltottem az elhagyatott keroban, de szerintem negyet biztosan. Penteken reggel par munkas jott be az ajton, teglakat cipelve, amin en rendkivul meglepodtem, de a haver lebeszelte oket arrol, hogy kilakoltassanak minket abban a pillanatban es meggyozte oket, hogy ha hetfon visszajonnek, mar nem leszunk itt. Amikor eljott a hetfo, ismet kicsikart egy nap haladekot, meg akarta ugyanis varni az occset, aki spanyolorszagbol autokazik eppen idefele es nem lehet tudni, mikor toppan be. Hetfo este megerkezett a rokon, ok ketten pedig leleceltek egy masik helyre, mi meg mr. szamurajjal itt toltottuk az ejszakat. reggel koran keltem, mert rendkivul kinosnak ereztem a helyzetet, ezzel egyebkent egyedul voltam. mint kiderult, lakotarsam kimondottan elegedett a helyzetevel es hatarozott unszolasomra, hogy tiplizzunk, csak annyit felelt, hogy majd jon roberto es elvisz. ekkor elhagytam a tetthelyet. a nap hatralevo reszeben a hyde parkban setaltam es olvasgattam, az ido valtozekony volt, de egyaltalan nem kellemetlen. komoly fejtorest okozott, hogy hova menjek ezutan, mert bar korabban biztositottak, hogy van egy hely, aminek egy szobajat olcson ki tudnank venni, az ugyintezest jobbnak lattam a lengyelekre bizni, raadasul kezdtem azon az allasponton lenni, hogy jobb a dolgokat neha engedni, mint allandoan gorcsolni es mindenbe beleszolni. Eme elhatarozasom persze nagyon szep leirva, kesobb komoly gondjaim voltak a betartasaval. Delutan aztan kaptam egy hivast szamuraj urtol, aki egyebkent jellemeben a szamuraj idealjanak talan tokeletes ellentete volt, hogy jojjek tootingba, hogy megnezzem a szallast. rengeteg ide-oda menes, rohangalas es osszessegeben tobboranyi varakozas utan talalkoztunk a fonokkel, aki egy kelet-londoni akcentussal beszelo dagadt feka volt. Nemi mellebeszeles utan kiderult, hogy a tag elore keri az egyhavi bert es az egyhavi kauciot, az elozetesen megszelloztetett egyheti ber es kaucio helyett, ami errefele bevalt modszer. Mivel igy a kozos budzsenk szanalmasan apronak tetszett a hianyzo osszeghez kepest, realis eselyunk pedig nem volt, hogy tobbszaz fontot termeljunk a semmibol egy het alatt, ugy dontottunk, hogy ejtjuk a dolgot, barmennyire vonzonak is tunt a lakas es az uj elet eme csodas sarokkovenek elerheto kozelsege. Sok-sok lengyelul vitatkozas es a tooting-i lengyel populacio prominens tagjainak seregszemleje utan eljutottunk egy hasznalaton kivuli, illetve hogy egeszen pontos legyek, felujitasra varo hazba. A hihetetlen luxus, amiben reszunk volt, leirhatatlan. Meleg viz, zuhanyzo, tv, fotel, kis hatso udvar, konyha, padloszonyeg, futes, vilagitas, polcok, ez mind! eletemben nem okozott ekkora eksztazist olyan altalaban hetkoznapinak vett dolog, mint egy zuhany. Amikor kejes lassusaggal kiteregettem a mosast, vagy amikor kiultem a hatso kertbe egy kis sort vedelni, ugy ereztem, vegre a dolgok haladnak valamerre. Nem sokara nekialltunk munkat keresni, el is mentunk par ugynokseghez, az egyik napot teljes egeszeben az Earl's Court Road-on levo Coffee Republic-ban toltottem allasokat bongeszve, telefonalgatva, jegyzetelve, e-mailezve. Otthon, tootingban aztan altalaban vacsoraztunk valamit valamelyik kajaldabol, ha ram esett a valasztas, a Fish 'n Chips-estol hoztam Fish 'n Mixed Salad-ot, mivel nem birom a hasabburgonyat. Kezdtem baratkozni az altalam angol kulturanak velt egyveleggel.
2008. november 9., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése