Egy nap, amikor kezdett nagyon bántani, hogy még sosem jártam Camdenben, tettem ez ellen. Hogy végre ne lássam az arcokon azt a hitetlenkedést, amit ez a fogyatékosságom kivált. Felültem egy szimpatikus buszra és zötymörögtem egy órát. Korábban már jártam a közelében, de még sosem léptem át a határát, ezért rendkívül izgatott voltam, hogy végre megtudom, mi olyan jó. Emlékszem, egy hasonló, rögtönzött városnéző túra alkalmával ellátogattam egy utcába, ahol két hangszerbolt volt egymás nyakán, ott meg is kellett állnom, hogy megvárjam, míg mindent kinyitnak. Aztán csak bámultam hosszú ideig a különféle zeneszerszámokat, szövögettem a terveim, mennyit kell dolgozni ezért, meg ezért itt. Leszálltam Camden közepén, hogy belecsöppenjek egy forgatagba, ahol mindenki furcsán nézett ki, vagy épp azon volt, hogy furcsa kinézetet vásároljon magának a tetoválószalonok, pólóboltok, kalap-, övcsat-, kamu gépfegyver-, igazi gépfegyver- és free trade kávéárusok között, de ekkor a lemezboltokról nem is szóltam. Nem voltam lemezboltban. Miután megtekintettem futtában mindent, és komoly akaraterővel elkerültem, hogy vásároljak is valamit, illetve hogy megvásároljak mindent, egy free trade kávé-rikkancs becsalt egy igazi vérbio kávézóba. Itt minden organikus eredetű és ellenőrzött csatornákon jut el a boltba, talán még a berendezést is hátrányos helyzetű bevándorlók készítették. Próbáltam kedves lenni a pénztárcámhoz, így először végignéztem az étlapot, majd egy közepesen drága reggeli menüt szúrtam ki, azt hiszem azért, mert délután kettő volt és nagyon szomorú voltam, hogy nem reggeliztem. A cappuccinoval leültem egy ingyeninternet-géphez és végigjártam a szokásos köröket a hálón. Miután furcsamód kezdtem betépni a kávétól, megírtam a kétfarkú sellőről szóló bejegyzésemet. Az ötletet talán egy internetes portálon olvastam, ahol egy cikk beharangozójában fél mondat esik a starbucks logójának eredetéről. Ez felkeltette az érdeklődésemet, mert megpróbáltam visszaemlékezni már számtalanszor, hogy mi a ménkű van rajta, de mindig arra jutottam, hogy fogalmam sincs. Mindenki azt mondja, hogy sellő. De mitől sellő? Érdekes tanulmány volt, ahogy utánaeredtem a problémának és kibogoztam a rejtélyt. Majdnem olyan érzésem volt, mint a minap, amikor eszembe jutott az internetes keresés problémaköre. Nevesint, hogy a google csak azt találja meg, ami neki tetszik. Amit ő nem talál meg, az számomra nem is létezik. Az internet nagy része láthatatlan! ÁÁÁÁ! Lőjük le a Skynetet, amíg lehet. Szóval, amíg még nem lesz úrrá rajtam az egészen újkeletű parám a világvégétől, ott vagyok Camdenben, ebben a hihetetlenül kellemes zugban a világ közepén, hátul egy csatorna, amiben csónakok úszkálnak. Rájövök, hogy itt kéne lakni, nem Kenguruvölgyben. Egy feka noszogat, hogy nézzem meg a dolgait a neten, nem túl sikeres zenész, öreg is, de találkozott Robert Planttel, fotóval bizonyítja, sajnos nem tudjuk meghallgatni a myspace-ét, de leiratja velem a linket, ajánljam minden jó léleknek. Mutat pár falmászót a youtube-on, szintén a barátai, ezek tényleg ügyesnek/hülyének tűnnek, legalább hozzátett valamit az életemhez. Hetekkel később megnézem az oldalát, egy szám három remixét találom rajta, egyiket sem vagyok képes végighallgatni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése